BÉLA REMÁK BÉLA · 2014-03-01 · BÉLA REMÁK 8 9 A Zóna nem fi lmbéli táj: itt van...
Transcript of BÉLA REMÁK BÉLA · 2014-03-01 · BÉLA REMÁK 8 9 A Zóna nem fi lmbéli táj: itt van...
BÉL
A R
EMÁ
K
BÉLA REMÁK
B R A T I S L A V A 2 0 1 2
B É L A R E M Á K
B É L A R E M Á K
76B É L A REMÁK
The Zone is not a cinematic landscape: it’s all around us, everywhere. Few gather the courage to chart a map of this land. Few dare to set out on a journey beyond the limits of human knowledge, into a world where the usual rules do not apply.
This landscape does not have its topography, there are no landmarks or orientation points; there is nothing that would remind us of home. The Zone is not a pleasure ground.
There are some who are not intimidated by these cir-cumstances. They are the stalkers, the chosen. They have given up comfortable life, the safety of a family, the warmth of the pen of human society so that they could be free to roam through the frontiers of reason and art. They are outsiders, oddballs, outcasts.
Béla Remák is one such stalker. He’s a professional limit-breaker, who guides us to the Zone through his pic-tures. The Remákian perceptive, contemplative, ascetic take on life and art disregards trends, refuses new types of esthetics, and most of all: it does not aim at meeting any expectations. He turns away from noise, gives up instru-ments of impression hunting, and silently sets out to ex-plore the Zone.
When Norwegian polar explorer Roald Amundsen fi rst glanced at the endless snow planes of Antarctica, seeing the whiteness that covered everything, he cried out: “I’ve never seen a more beautiful or wilder horizon!”
Béla Remák does not call out, makes no comments, and never says that this is a spruce and that’s a piece of
drying laundry. The stalker does not utter a word. Instead, he walks with us. By his silence, he makes us realize how very superfi cial and twisted is our perception and our visual thinking, and how lazy our eyes have become due to all the vibrating screens around us. We have gotten used to being off ered visual experiences on a platter, without any eff ort on our side.
And so, we halt, and we examine the polar landscape from close up because, as we all know, the angel is in the details and we can imagine that even the smallest point, even the greyest grey may reveal a miracle. Maybe, maybe not. The stalker does not encourage us about anything. (According to an anecdote, when Max Brod suggested that indeed there is hope in the future, Kafk a only replied: “Yes, perhaps. But not for us.”)
What conclusion do Béla Remák’s images inspire? They imply that the world is not man-centered, that man is only one tiny part of the universe, and spirituality is not to be found in appearances.
This is the Remák paradox: There is no image barer, more dehumanized, or more estranged than a pencil drawing of a spare part for a bicycle. And yet, at the same time, that bicycle-part drawing is the most religious, most meaningful and most mysterious image. The enigma-like quality of the inscrutable world is condensed in this sim-ple, bare object.
When Ludwig Wittgenstein decided to move to Skjol-den in Norway for two years to live in a peasant home built
on the edge of a fj ord, so that he could devote his time solely to the observation of the world away from any dis-turbing interference, Bertrand Russell tried to convince him otherwise: “I said it would be dark, and he said he hated daylight. I said it would be lonely, and he said he only pros-tituted his soul by talking to intelligent people. I said he lost his mind, and he said: God save me from sanity.”
Fortunately, god similarly saved Béla Remák from ra-tional thinking. That is why he sets out for his journey every day, again and again, despite the impossibility of ever feel-ing confi dent about returning safe and sound. Because the land he is traversing – the brim of reason – is dangerous territory. He’s aware of this too: every day is his last day, every journey is his last journey, every picture is the last picture. His photographs and his drawings are a disciplined and alert stalker’s last reports about a world.
Béla Remák cannot be bribed or corrupted. He does not beat around the bush, he makes no hollow gestures. His images are pure and exact. They’re masterpieces. Pieces mastered by Remák.
GAZDAG JÓZSEF
98B É L A REMÁK
A Zóna nem fi lmbéli táj: itt van körülöttünk, mindenütt. Kevesen veszik a bátorságot, hogy feltérképezzék. Kevesen mernek útra kelni az emberi megismerés határain túlra, egy világba, ahol nem érvényesek a megszokott szabályok.
Annak a tájnak nincs topográfi ája, nincsenek benne fogódzók, tájékozódási pontok; nincs semmi, ami az ott-honra emlékeztetne bennünket. A Zóna nem kirándulóhely.
Akadnak, akiket ez nem riaszt vissza. Ők a sztalkerek. A kiválasztottak. Akik lemondtak a kényelemről, a családi élet biztonságáról, az emberi közösség akolmelegéről, hogy szabadon bolyonghassanak az értelem és a művészet határvidékein. Társadalmon kívüli, csodabogárnak tartott, kiközösített lények ők.
Ilyen sztalker Remák Béla is. Hivatásos határátlépő, aki képeivel elkalauzol bennünket a Zónába. A Remák-féle szemlélődő, meditatív, aszketikus élet- és művészetfelfogás nem törődik a trendekkel, nem akar új típusú esztétikát, s legfőképpen: nem akar megfelelni semmilyen elvárásnak. Elfordul a lármától, lemond a hatásvadász eszközökről, és szótlanul indul a Zóna felfedezésére.
Amikor Roald Amundsen norvég sarkkutató megpillan-totta az Antarktisz végtelen hómezőit, a mindent beborító fehérséget látva így kiáltott fel: „Sosem láttam még ennél szebb és vadregényesebb tájat!“
Remák Béla nem kiált fel, nem kommentál, nem mondja azt, hogy ez egy lucfenyő, emez pedig egy száradó ruha. A sztalker nem szólal meg. Csak körbevezet. Némaságával ráébreszt bennünket arra, látásunk és vizuális gondolkodásunk
mennyire felszínes, elkorcsosult, szemünk ellustult a sok vibráló monitortól, s már megszoktuk azt, hogy a vizuális élményt készen kapjuk, nem kell megdolgoznunk érte.
Úgyhogy megállunk, és egészen közelről vesszük szemügyre a sarkvidéki tájat, mert az angyal, mint tudjuk, a részletekben lakik, s elképzelhető, hogy még a legkisebb pontban, még a legszürkébb szürkében is ott rejlik a cso-da. Talán igen, talán nem. A sztalker nem biztat bennünket semmivel. (Egy anekdota szerint Max Brod felvetésére, hogy a jövőben igenis van remény, Kafk a csak annyit mon-dott: „Igen, talán. De nem nekünk.“)
Mit sugallnak Remák Béla képei? Azt, hogy a világ nem emberközpontú – az ember csak egy parányi része a minden-ségnek –, a spiritualitás pedig nem a külsőségekben rejlik.
Ez a Remák-féle paradoxon: hogy nincs szikárabb, embertelenebb, elidegenítőbb kép egy bicikli-alkatrészt ábrázoló ceruzarajznál. De az a bicikli-alkatrészt ábrázoló ceruzarajz a lehető legvallásosabb, legmélyebb értelmű és legrejtélyesebb kép is egyben. A megismerhetetlen világ enigmatikussága sűrűsödik bele abba az egyszerű, lecsupaszított tárgyba.
Amikor Ludwig Wittgenstein úgy döntött, hogy két évre a norvégiai Skjoldenbe költözik, egy fj ord partján álló parasztházba, hogy az emberektől és a társadalomtól távol, minden zavaró tényezőt kizárva csak a világ meg-fi gyelésének szentelhesse idejét, akkor Bertrand Russell megpróbálta őt lebeszélni. „Azt mondtam neki, hogy sötét lesz ott – emlékezett vissza Russell –, mire Wittgenstein
azt felelte: gyűlölöm a napfényt. Azt mondtam neki, hogy egyedül lesz, és magányosnak fogja érezni magát – mire azt felelte: csak prostituálom a lelkemet azzal, ha intelligens emberekkel beszélek. Azt mondtam neki, hogy teljesen megbolondult. Mire azt felelte: isten óvjon a normális gondolkodástól.“
Az isten szerencsére Remák Bélát is megóvta a normális gondolkodástól. Ezért kel útra naponta, újra és újra, pedig soha nem lehet biztos abban, hogy épségben visszatér, hiszen az a vidék, amerre ő jár – az értelem peremvidéke – veszélyes terület. Ő is tudja: minden napja az utolsó nap, minden útja az utolsó út, minden képe az utolsó kép. Fényképei, ceruzarajzai egy fegyelmezett és éber sztalker utolsó híradásai egy világról.
Remák Bélát nem lehet megvesztegetni. Nem beszél mellé, nincsenek üres gesztusai. Képei tiszták, pontosak. Remekművek. Remák-művek.
GAZDAG JÓZSEF
12B É L A REMÁK
►GMUNDEN (AUSTRIA) PHOTOGRAPH2009
1514B É L A REMÁK
◄WINTER GAMES PHOTOGRAPH2007
1716B É L A REMÁK
◄ICE�BREAKER I PHOTOGRAPH2008
►ICE�BREAKER II PHOTOGRAPH2008
►►ICE�BREAKER III PHOTOGRAPH2008
1918B É L A REMÁK
2120B É L A REMÁK
◄TOKAJ PHOTOGRAPH2007
2322B É L A REMÁK
◄MACHA’S LAKE FROM ABOVE PHOTOGRAPH2012
▲JETRICHOVICE (CZECH REPUBLIC) PHOTOGRAPH2008
2524B É L A REMÁK
◄FROM AVU WINDOW I PHOTOGRAPH2006
2726B É L A REMÁK
►FROM AVU WINDOW II PHOTOGRAPH2007
2928B É L A REMÁK
◄FROM AVU WINDOW III PHOTOGRAPH2007
►DREAM OF JEŠTĚD PHOTOGRAPH2008
►►ZÁDIEL (SLOVAKIA)PHOTOGRAPH2012
3130B É L A REMÁK
3332B É L A REMÁK
►RIGHT NEXT TO DIVOKÁ ŠÁRKA PHOTOGRAPH2010
3534B É L A REMÁK
◄ICE�BREAKER IV PHOTOGRAPH2008
►MOSS LAKE PHOTOGRAPH2008
►►VERY FAR NORTH PHOTOGRAPH2009
3736B É L A REMÁK
3938B É L A REMÁK
◄NATURE SPOT PHOTOGRAPH2007
4140B É L A REMÁK
◄DALE (NORWAY) PHOTOGRAPH2005
4342B É L A REMÁK
4544B É L A REMÁK
▲DALIBOR’S ROBES I PHOTOGRAPH2007
▲DRIED ORGANICS I PHOTOGRAPH2006
▲DALIBOR’S ROBES II PHOTOGRAPH2007
▲DRIED ORGANICS II PHOTOGRAPH2006
4746B É L A REMÁK
48B É L A REMÁK
◄ROBE PHOTOGRAPH2006
▲ROBE I PHOTOGRAPH2006
►ROBE II PHOTOGRAPH2006
5150B É L A REMÁK
►LAMP I PHOTOGRAPH2007
5352B É L A REMÁK
►LAMP II PHOTOGRAPH2008
5554B É L A REMÁK
5756B É L A REMÁK
◄GRAPHITE WOOD DRAWING / 100×70 CM2011
5958B É L A REMÁK
►INDUSTRIAL DRAWING / 100×70 CM2006
6160B É L A REMÁK
◄LIVING ROOM DRAWING / 100×70 CM2006
6362B É L A REMÁK
◄DANISH MELANCHOLY DRAWING / 110×80 CM2009
▲MOLDAVA’S MELANCHOLYDRAWING / 110×80 CM2006
6564B É L A REMÁK
▲RELAY DRAWING / 30×21 CM2003
►PELARGONIUMDRAWING / 30×21 CM2003
6766B É L A REMÁK
▲NAVE & LEVER DRAWING / 30×21 CM2003
►ESCAPEDRAWING / 16×21 CM2003
6968B É L A REMÁK
◄FRAME IDRAWING / 30×21 CM2003
▲TECHNICAL GLARE IDRAWING / 30×21 CM2003
7170B É L A REMÁK
◄GRAPHITE LANDSCAPE IIDRAWING / 100×70 CM2001
▲PRIMARY ESCAPEDRAWING / 100×70 CM2001
7372B É L A REMÁK
◄GRAPHITE LANDSCAPE IDRAWING / 70×50 CM1999
▲FRAME IIIDRAWING / 100×70 CM2004
7574B É L A REMÁK
◄FRONT, REARDRAWING / 100×70 CM2004
▲FRAME IVDRAWING / 100×70 CM2004
7776B É L A REMÁK
BÉLA REMÁK
26. 06. 1971 / MOLDAVA NAD BODVOU / SLOVAKIA
2002—2004 ACADEMY OF FINE ARTS IN PRAGUE / DRAWING AND PRINTMAKING STUDIO / JIŘÍ LINDOVSKÝ / CZECH REPUBLIC2001—2002 ACADEMY OF FINE ARTS BUDAPEST / PRINTMAKING STUDIO / HUNGARY1997—2001 ACADEMY OF FINE ARTS AND DESIGN BRATISLAVA / PRINTMAKING STUDIO / VOJTECH KOLENČÍK / SLOVAKIA1985—1989 COLLEGE OF APPLIED ARTS KOŠICE / PHOTOGRAPHY / SLOVAKIA
PHOTOGRAPHY © BÉLA REMÁK
TEXT © JÓZSEF GAZDAG
TRANSLATION © ZUZANA DUDÁŠOVÁ
DESIGN © MAREK KIANIČKA / KAMEO
BRATISLAVA 2012