Sara Shepard - Pretty Little Liars

8/18/2019 Sara Shepard - Pretty Little Liars

1/276


2/276


3/276


4/276


5/276

Kétségtelen, Alison az Alison volt. Akinek a vállán kisír hattad

magad; az egyetlen, akit megkérnél, hogy legyen már olyanó, csörögjön rá a szerelmedre, és derítse ki, mit érez irántad;

na és mindig övé volt az utolsó szó: az új far -

mernacidban nem akkora-e a sejhajod, mint egy ház. De a

lányok tartottak is tőle. Ali többet tudott róluk, mint bárki

más, olyasmiket is, amiket legszívesebben eltemettek vol na -

pont, mint egy hullát. Borzalmas volt arra gondolni, hogy Ali

meghalhatott, mindazonáltal... ha meghalt, legalább a titkaik

biztonságban vannak.

És így is volt. Legalábbis három évig.


6/276


7/276


8/276


9/276


10/276


11/276

Repüljünk vissza képzeletben néhány évet a múltba, a he tedik

és nyolcadik osztály közötti nyárra! A bőrünk barnán ragyog a

terméskővel kirakott medence partján való sütkérezéstől, újJuicy szabadidőrucinkban feszítünk (rém lik, ugye, hogy

akkoriban mindenki ebben parádézott), és egyre csak azon a

srácon jár az eszünk, akire rá vagyunk kattanva, aki abba a

másik magánsuliba jár, amelyiknek a nevét most nem fedjük

fel, és aki farmert hajtogat a plázában, az Abercrombie -ban.

Épp csokis rizspelyhet lapátolunk magunkba pont úgy, ahogy

szeretjük - sovány tejbe tocsogtatva -, amikor megpillantjuk

ennek a lánynak a képét a tejesdoboz oldalán. ELTŰNT. Csini

- sokkal csinibb, mint mi -, a szeme élénken ragyog. Átfut az

agyunkon: Hm, talán ő is szereti az elázott csokis rizspelyhet.

Fogadunk, hogy ő is szexinek találná az abercrombie -s srácot.

És eltöprengünk, hogy valaki ennyire... nos, ennyire olyan,

mint mi, hogy tűnhet el. Mert eddig a fejünket tettük volna rá,hogy a tejesdoboz oldalára kizárólag olyan lányok

kerülhetnek, akik szépségversenyekre neveznek.

Ezen bizony el kell gondolkoznunk.


12/276

Aria Montgomery a legjobb barátnője, Alison DiLaurentis

gyepébe temette az arcát. -

Mennyei - mormogta.

-

A füvet szaglászod? - kiáltott oda neki Emily Fields a

háta mögül, miközben hosszú, szeplős karjával becsap ta

anyukája Volvo kombijának az ajtaját.

-

Isteni az illata. - Aria kiseperte rózsaszínűre

melírozott tincseit a pofijából, és beszívta a langyos, kora

esti levegőt. - Mint a nyár.

Emily integetve elköszönt az édesanyjától, majd feljebb

ráncigálta a sovány csípőjén lógó dögunalmas farmert. Emily

az Ebihal Liga óta versenyúszó volt, és jóllehet fan -

tasztikusan festett Speedóban, sosem vett föl testhezálló vagy

megközelítőleg is dögös cuccot, mint a többi hetedikes csaj.

Szülei ugyanis azt vallották, az ember belülről formálja a jellemét. (Bár Emily esküdni mert volna, hogy AZ ÍR

LÁNYOK A LEGTUTIBBAK feliratú póló ja, mely szorosan

rásimult alakjára, s most kényszerűségből a fehérneműs fiók

mélyén begyűrve pihent, nem éppen jellemformáló darab.)

-

Helló, csajok! - Alison átpiruettezett az előkerten. A

haja kócos copfba fogva lobogott, s még mindig a skót

kockás gyephoki lapszoknyáját viselte, melyben délután

megjelent a csapat évzáró buliján. Alison volt az egyetlen

hetedikes, aki bekerült az ifiválogatottba, így aztán rendre

idősebb Rosewood Day sulis csajok fuvarozták haza raptől

bömbölő Cherokee dzsipeken, majd mielőtt kiszállt, egész

parfümfelhőt fújtak rá, hogy ne érződjön rajta a sok, kö zösen

elszívott cigaretta. -

Miről maradtam le? - csatlakozott Spencer Hastings,

átcsusszanva Ali sövényén a résen. Spencer a szomszéd ban

lakott. Hosszú, sötétszőke, szintén copfba fogott ha -


13/276

ját átvetette a vállán, és nagyot húzott lila, műanyag fu -

tókulacsából. Spencert nem válogatták be ősszel Alival, ígykénytelen volt beérni a hetedikes csapattal. Ennélfogva egész

évben a gyeplabdát hajkurászta technikáját tökéletesítendő, és

a lányok tudták, hogy most is a cselezést gyakorolta a hátsó

udvarban, mielőtt befutott. Spencer gyűlölte, ha valaki jobb

nála. Különösen, ha az a valaki Alison.

- Várjatok meg!

Megfordultak, és látták, hogy Hanna Marin kászálódik ki

az anyja Mercedeséből, megbotlik a strandtáskájában, és

pufók karjával vadul kalimpál. Mióta a szülei tavaly elváltak,

Hanna folyamatosan szedte magára a kilókat, és hízta ki a régi

ruháit. S bár Ali a szemét forgatta, a többiek úgy tettek,

mintha észre sem vennék. Ilyen az igaz barát.

Alison, Aria, Spencer, Emily és Hanna egy éve barátkoztakössze, amikor a szüleik beíratták őket a Rosewood Day Iskola

szombat délutánonként megejtett jótékonysági gyűjtésére - az

egyetlen kivétel Spencer volt, aki önként je lentkezett.

Függetlenül attól, Alison ismerte-e a négy lányt, vagy sem, a

négy lány ismerte Alisont. Alison maga volt a tökély.

Gyönyörű, szellemes és okos. Népszerű. A srácok elepedtek a

csókjáért, a csajok - még az idősebbek is - bár mit megadtak

volna, hogy cserélhessenek vele. Ezért aztán az első

alkalommal, amikor Ali nevetett Aria viccén, Emilyt az

úszásról kérdezte, megdicsérte Hanna ingét, és megjegyezte,

hogy Spencer írása sokkal szebb, mint az övé, nos...

menthetetlenül elbűvölte őket. Azelőtt a négy lány gyűrött,

túlzottan magas derekú répanadrágnak érezte magát -

félszegnek, aki a hibáival szúr szemet -, Alit megismerve

azonban fordult velük egyet a világ, s hirtelen csábítóan


14/276

passzentos Stella McCartney-vá* lényegültek át, melyet túl

borsos áron kínáltak ahhoz, hogy megengedhessék maguknak.És most, egy évvel később, a hetedik osztály utolsó napján,

már nemcsak kebelbarátnők, hanem a Rosewood Day-i csajok

voltak. Sok minden történt, ami idevezetett. Minden egyes

pizsamaparti, minden egyes tanulmányi kirándulás új

kalandnak bizonyult, minden együtt töltött reggeli gyülekező

emlékezetes élmény maradt. (Azt, hogy a válogatott

csapatkapitányának a matektanárhoz írt, túlfűtött hangú

levelét beolvasták a hangosbemondóba, már a Rosewood Day-

i legendák közt tartották számon.) Akadtak azonban balhék is,

melyekre legszívesebben fátylat borítottak volna. És volt egy

titkuk, melynek még az említésétől is irtóztak. Ali szerin t a

titkok kovácsolták össze ötirányú barátságukat mindörökre.

Ha ez igaz, akkor ők világéletükben barátnők lesznek. -

Úgy örülök, hogy ennek a napnak is vége! - sóhajtott

Alison, s finoman visszalökte Spencert a sövénybe vágott

résen. - Az istállódba!

-

Úgy örülök, hogy a hetediknek vége! - kontrázott rá

Aria, miközben Emilyvel és Hannával Alison és Spencer

sarkában igyekezett a felújított, istállóból átalakított ven -

dégház felé, ahol Spencer nővére, Melissa lakott a gimi utolsókét évében. Szerencsére épp leérettségizett, és Prágába utazott

a nyáron, úgyhogy övék volt az egész épület estére.

Hirtelen nyüszögést hallottak.

-

Alison! Szia, Alison! Szia, Spencer!

Alison az utca felé fordult. - Na ne! - suttogta.


15/276

-

Na ne! - ismételte Spencer, Emily és Aria nyomban.

Hanna összehúzta a szemöldökét. - A francba!Ezt a játékot Ali a bátyjától, Jasontől leste el, aki végzős

volt a Rosewood Dayben. Jason és a haverjai minden gó-

lyatáborban ezzel szórakoztak, amikor felmérték a friss

pipihús-felhozatalt. Ha utolsóként kiáltottad: „Na ne!”, neked

jutott a bányarém, miközben a haverok leléptek a spiné dögös

barátnőivel. Egyszóval éppoly béna és ellenszenves lettél,

mint a nyakadba varrt rémség. Ali változatában akkor

kiáltottak a lányok „Na ne!”-t, ha bárki ronda, égő vagy

ügyefogyott megjelent a közelben.

Ezúttal a „Na ne!” Mona Vanderwaalnak szólt, ennek a

szerencsétlen lúzernek, aki szintén az utcában lakott, s akinek

kedvenc foglalatosságai közé tartozott, hogy megpróbált

Spencer és Alison barátságába férkőzni. Két flúgos barátnőjeis elkísérte, Chassey Bledsoe és Phi Templeton. Chassey az a

csaj, aki meghackelte a suli számítógépes rendszerét, aztán

kioktatta a dirit, hogyan akadályozza meg a betöréseket, Phi

Templeton meg egy lépést sem tett a jojója nélkül - s ez

nagyjából mindent elárul. A trió a csöndes, kertvárosi út

közepén dekkolva bámulta a kis csapa tot. Mona elektromos

Razor rollerjére görnyedt, Chassey egy fekete mountain bike-

on trónolt, Phi ellenben gyalogszerrel volt, természetesen az

elmaradhatatlan jojójával.

-

Nincs kedvetek átruccanni és megnézni a Fear Fac-

t ort*? - kiáltotta Mona.

-

Bocsi - szenvelgett Alison -, de dolgunk van.

Chassey a homlokát ráncolta. -

Nem akarjátok látni, ahogy hernyókat kajólnak?

-

Ez undorító! - suttogta Spencer Aria fülébe, aki en-


16/276

nek örömére úgy tett, mintha majom módra láthatatlan fejtetűt

kurkászna ki Hanna hajából, majd elropogtatná. -

Na ja, bárcsak tehetnénk. - Alison oldalra billentette

a fejét. - De tudjátok, már egy ideje tervezzük ezt a

pizsipartit. Majd inkább legközelebb, oké?

Mona lesütötte a szemét.

-

Igen, oké.

-

Csaó. - Alison a szemét forgatva visszafordult, a lá-

nyok meg követték a példáját.

Beléptek Spencerék hátsó kapuján. Bal kéz felől, a szom -

szédban Aliék hátsó udvara terült el, ahol a lány szülei épp

egy húsz férőhelyes kerti pavilont építtettek fényűző,

szabadtéri piknikeikhez. - Hála istennek, hogy nincsenek itt a

munkások - jegyezte meg Ali egy sárga buldózerre pillantva.

Emily megmerevedett.-

Már megint molesztáltak?

-

Nyugi, Gyilkos! - vetette oda Alison. A többiek kun-

cogtak. Néha „Gyilkos”-nak hívták Emilyt, mintha Ali sze-

mélyes pitbullja lenne. Egy időben Emily is viccesnek ta lálta

ezt, ám újabban már nem nevetett rajta.

Az istálló előttük emelkedett. Kicsi volt, és kényelmes,

nagy ablaka Spencerék tágas, saját szélmalommal bíró, ámde

vadregényes farmjára nézett. Itt a pennsylvaniai

Rosewoodban, ebben a Philadelphiától húsz mérföldre eső kis

elővárosban sokkal jellemzőbb volt a mozaikkal kirakott

medencével és jakuzzival fölszerelt, huszonöt szobás

tanyaház, mint a sorozatgyártású egyenház. Rosewood nyáron

orgonától és lenyírt fűtől, télen friss hótól és fatüzelésűkályháktól illatozott. Mindenfelé buja, sudár fenyők

magasodtak, egymást érték a több hektáron elterülő rusztikus,

családi tulajdonban lévő farmok, s úton-útfélen bűbájos

rókákba és nyuszikba


17/276

botlott az ember. A hely hemzsegett a mesés bevásárlóköz-

pontoktól, a koloniális épületektől s a szülinapi buliknak,érettségi banketteknek és az épp-kedvünk -szottyant-rá mu-

latságoknak otthont adó parkoktól. A rosewoodi srácok

szívdöglesztők voltak a maguk ragyogó, egészségtől kicsat-

tanó,épp-most-léptem-ki-egy-Abercrombie-katalógusból

módján. Itt élt Philadelphia krémje. A város dugig volt ősi,

nemes vérvonallal, többgenerációs arisztokráciával és gya-

korlatilag porlepte botrányokkal.

Az istállóhoz érve a lányok az épületből kiszűrődő kun -

cogásra lettek figyelmesek. Valaki felvisított:

-

Azt mondtam, hagyd abba!

-

Jaj, istenem - nyögte Spencer. - Mi a csudát keres ez

itt?

Belesett a kulcslyukon, s látta, hogy szendeszűz, minden -téren-kiváló nővére, Melissa és menő barátja, Ian Thomas a

kanapén birkózik. Spencer a cipője sarkával berúgta az ajtót.

Az istállóban moha és enyhén égett pattogatott kukorica illata

terjengett. Melissa megperdült.

-

Mi a bán...? - káromkodta el magát. Aztán észrevet te

a többieket, és elmosolyodott. - Ó, helló, skacok!

A lányok Spencerre meregették a szemüket. Barátnőjükszünet nélkül pocskondiázva a nővérét, állandóan rossz-

indulatú cafkának titulálta, ezért mindig meghökkentek,

amikor Melissa barátságosan és aranyosan fogadta őket.

Ian feltápászkodott, nyújtózott egyet, és Spencerre vi -

gyorgott.

-

Helló.

-

Szia, Ian - köszönt vissza Spencer sokkal élénkebben.

- Nem tudtam, hogy itt vagy.

Melissa mereven a húgát bámulva, megigazgatta hosszú,

szőke hajzuhatagát és fekete selyem hajpántját.


18/276

-

Na, mi a pálya? - kérdezte némileg vádlón.

-

Csak... Nem akartam becsörtetni... - dadogott Spen-cer. - De úgy volt, hogy ma miénk a hely estére.

Ian játékosan megpaskolta Spencer karját.

-

Csak szórakozni akartam veled egy kicsit - ugratta.

Spencer nyakán égő, piros folt jelent meg. Ian rendkívül

vonzó volt kócos szőke üstökével, álmos, mogyoró - barna

szemével és kockás hasizmával.

-

Hűha! - kiáltott fel Ali túl hangosan. Minden szem

rászegeződött. - Melissa, te és Ian vagytok a legéééédibb pár!

Sosem mondtam még, de mindig így gondoltam. Nem igaz,

Spence?

Spencer nagyokat pislogott.

-

Ühüm - értett egyet csöndesen.

Melissa egy pillanatig Alit méregette, majd visszanézettIanra.

-

Beszélhetek veled odakint?

Ian a lányok figyelő tekintetétől övezve felhajtotta Coro -

na sörét. A szüleik bárszekrényében sorakozó üvegeket csak a

legnagyobb titokban, elvétve dézsmálták meg. Ian lecsapta az

üveget, búcsúzóul rájuk vigyorgott, és kikísérte Melissát a

kertbe.

-

Adieu, hölgyek! - Még rájuk kacsintott, mielőtt be-

húzta maga mögött az ajtót.

Alison összecsapta a tenyerét.

-

Ali D. ismét elhárította az akadályt. Megköszönöd

végre, Spence?

Spencer nem felelt. Túlságosan is lekötötte a figyelmét,hogy kilessen az istálló elülső ablakán. A lilás égboltot

szentjánosbogarak kezdték megvilágítani.

Hanna az asztalon árválkodó popcornos tálhoz lépett, és

belemarkolt.


19/276

-

Ian annyira dögös! Dögösebb, mint Sean. - Sean

Ackard az egyik legcukibb pasi volt az évfolyamukon, ésHanna vég nélküli képzelgéseinek tárgya.

-

Tudod, mit hallottam? - csipkelődött Ali, lezuttyanva

a kanapéra. - Sean odavan a jó étvágyú csajokért.

Hanna felvidult.

-

Tényleg?

-

Nem! - horkantott Alison.

Hanna lassan visszaejtette a maréknyi kukoricát a tálba.

-

Tehát, lányok - kezdte Ali. - Eszembe jutott, mi len-

ne a tökéletes muri mára.

-

Remélem, nem rohangászunk ismét anyaszült mez-

telenül - vihogott Emily. Egy hónappal ezelőtt ezt játszották a

dermesztő hidegben, s bár Hanna nem volt hajlandó megválni

a trikójától és a hét aktuális napjának nevével díszített bugyijától, a többiek egy szál semmiben nyargal tak keresztül

a közeli sivár kukoricaföldön.

-

Pedig te jobban élvezted a kelleténél - morogta Ali.

Emily arcáról lehervadt a mosoly. - De nem. Ezt direkt az

utolsó tanítási napra tartogattam. Megtanultam, hogyan kell

hipnotizálni.

-

Hipnotizálni? - visszhangozta Spencer.

-

Matt nővére tanított meg rá - magyarázta Ali, Me-

lissa és Ian bekeretezett képeit tanulmányozva a kandal -

lópárkányon. E heti barátjának, Mattnek ugyanolyan ho -

mokszínű haja volt, mint Iannek.

-

Hogy kell? - kíváncsiskodott Hanna.

-

Bocsi, de titoktartást fogadtam - felelte és körbeper -dült. - Akarjátok látni, hogy működik?

Aria összevonta a szemöldökét, és helyet foglalt a padlón

heverő, levendulaszínű ülőpárnán.

-

Nem is tudom...


20/276

-

Miért nem? - Ali szeme a kitömött malacbábra ván -

dorolt, mely Aria lila tarisznyájából kandikált ki. Aria ál -landóan furcsa cuccokat tartott magánál: kitömött állato kat,

régi regények találomra kitépett lapjait, képeslapokat olyan

tájakról, ahol sohasem járt.

-

Nem fecsegsz ki hipnózisban olyasmiket, amiket

nem akarsz? - tudakolta Aria.

-

Van olyasmi, amit nem fecseghetsz ki nekünk? - vi-

tatkozott Ali. - És mi a fenének hordod még mindig ma gaddal

mindenhová azt a disznót? - Ujjával rábökött.

Aria vállat vont, és kiráncigálta a malacot a táskájából.

-

Malackát apu vette nekem Németországban. Ő lát el

szerelmi tanácsokkal. - Bedugta a kezét a bábba.

-

Te jó ég! Feldugod a kezed a seggébe! - visított Ali,

Emily nagy derültségére. - Mellesleg minek hordasz olyasmit,amit az apád adott?

-

Nem vicces! - csattant fel Aria, s fejét felkapva,

Emilyre villantotta a szemét.

Mindenki elnémult egy pillanatra, a lányok bambán me -

redtek egymásra. Újabban gyakran előfordult ilyesmi: va laki -

többnyire Ali - mondott valamit, mire valaki más felhúzta

magát, de mindenki túl szégyenlős volt ahhoz, hogymegkérdezze, mi a fene folyik.

Spencer törte meg a csöndet.

-

Zavaros ügy ez a hipnózis.

-

Fogalmad sincs az egészről - fakadt ki Alison. -

Ugyan már! Egyszerre tudlak benneteket hipnotizálni.

Spencer a szoknyája derékpántját csipkedte. Emily a fogán

szűrve kifújta a levegőt. Aria és Hanna összenéztek. Alinak

állandóan újabb és újabb ötlete támadt - tavaly nyáron

pitypangmagot szívtak, hogy lássák, hallucinál-

nak-e tőle; idén ősszel meg a Pajkos-tóba mentek úszni


21/276

annak ellenére, hogy egyszer egy holttestet találtak ben ne -,

pedig gyakran egyáltalán nem fűlt a foguk a kísérleti nyúlszerepéhez, amelyet Alison rájuk kényszerített. Mind hullára

szerették Alit, de néha gyűlölték is, mert ugráltatta őket, és

uralkodott fölöttük. Ali jelenlétében mintha elsza kadtak volna

a valóságtól. Mintha játék babákká fejlődtek volna vissza,

amelyeknek minden mozdulatát Ali irányítja. Kivétel nélkül

mind azt kívánták, bárcsak lenne erejük legalább egyszer

nemet mondani Alinak.

-

Légy-sziiiiiii! - könyörgött Ali. - Emily, ugye, te be-

szállsz?

-

Hm... - Emily hangja megremegett. - Hát...

-

Én benne vagyok - szólt közbe Hanna.

-

Én is - vágta rá gyorsan Emily.

Spencer és Aria vonakodva bólintott. Alison elégedet tenlecsapta a villanyt, és meggyújtotta a dohányzóaszta lon

sorakozó édes, vaníliaaromájú áldozati gyertyákat. Aztán

dúdolva elhátrált.

-

Oké, csajok, lazuljatok el! - dünnyögte, mire a

lányok körbeültek a szőnyegen. - A szívverésetek lelassul.

Csak nyugodt dolgokra gondoltok. Most visszaszámolok száz-

tól, és amint megérintelek benneteket, a hatalmamba kerültök.

-

Kísérteties! - kacarászott Emily nyugtalanul.

Alison elkezdte.

-

Száz... kilencvenkilenc... kilencvennyolc...

Huszonkettő...

Tizenegy...

Öt... Négy...

Három...

Hüvelykujja párnás részével megérintette Aria hom-


22/276

lokát. Spencer kinyújtóztatta a lábát. Aria bal lába meg -

rándult. -

Kettő... - Lassan megérintette Hannát, majd Emilyt,

végül Spencerhez lépett. - Egy.

Spencernek váratlanul felpattant a szeme, mielőtt Alison

hozzáérhetett volna. Felugrott, és az ablakhoz szaladt.

-

Mit művelsz? - súgta Ali. - Elrontod az egészet!

-

Túl sötét van itt. - Spencer felnyúlt, és felhúzta a

rolót.

-

Nem - Alison leengedte a vállát. - Sötétnek kell len-

nie. Így működik.

-

Ugyan már! Nem igaz. - A roló elakadt; Spencer

hangos nyögéssel kiszabadította.

-

De igen.

Spencer csípőre tette a kezét. -

Fényt akarok. Lehet, hogy a többiek is így vannak

ezzel.

Alison körbehordozta a tekintetét a többieken. Még

mindig be volt hunyva a szemük.

Spencer nem hátrált meg.

-

Tudod, Ali, nem mindennek kell úgy történnie,

ahogy te akarod!

Alison hahotázva rámordult.

- Húzd le!

Spencer a szemét forgatta.

-

Atyaég! Vedd be a dilibogyód!

-

Szerinted nekem kell bevennem dilibogyót? - esett

neki Alison.

Spencer és Alison néhány pillanatig farkasszemet néz tek.

Ez az ostoba veszekedés éppúgy szólhatott volna arról, ki

látta meg először az új Lacoste ruhát a Neiman Marcus-

ban, vagy a mézszínű melír bronzos árnyalatú -e, ám most

valami egészen más volt a lényeg. Valami sokkal fontosabb.

Spencer végül az ajtór a mutatott.


23/276

-

Távozz!

-

Rendben. - Alison kisétált.

-

Helyes - mondta Spencer, de néhány pillanattal ké -

sőbb követte. A kékes esti levegő nem mozdult, a család

főépületében sehol sem égett a lámpa. Csönd honolt - még a

tücskök sem ciripeltek -, Spencer saját szuszogá-

sát is hallotta. - Várj egy kicsit! - kiáltotta egy idő múlva, s

becsapta maga mögött az ajtót. - Alison!De Alisonnak már híre-hamva sem volt.

Az ajtó dörrenésére Aria kinyitotta a szemét.

-

Ali? - kiáltott. - Srácok? - Semmi válasz.

Körbetekintett. Hanna és Emily úgy ült a szőnyegen,

mint két sózsák, az ajtó tárva-nyitva állt. Aria kibaktatott a

tornácra. Ott sem talált senkit. Lábujjhegyen Aliék birtokának

a határához osont. Előtte erdő terült el, és mindent beburkolt a

csönd.

-

Ali? - suttogta. Semmi. - Spencer?

Odabent Hanna és Emily a szemét dörzsölgette.

-

Hátborzongató álmom volt - mesélte Emily. - Úgyértem, gondolom, hogy álom volt. Olyan gyorsan történt.

Alison belezuhant egy mély kútba, amelynek az alját óriási

növények borították.

-

Én is ezt álmodtam! - hüledezett Hanna.

-

Valóban? - hitetlenkedett Emily.

Hanna bólogatott.

-

Hát, részben. Nálam is volt egy óriási növény. És

mintha Alisont is láttam volna. De lehet, hogy csak az árnyé -

kát, az viszont biztos, hogy az övé volt.

-

Az anyját! - súgta Emily. Elkerekedett szemmel bá-

multak egymásra.


24/276

-

Csajok? - Aria lépett be az ajtón. Sápadtnak tűnt.

-

Jól vagy? - kérdezte Emily. -

Hol van Alison? - ráncolta Aria a homlokát. - És

Spencer?

-

Dunsztunk sincs - jegyezte meg Hanna.

S pencer ebben a pil lanatban robbant be a házba. A há rom

lány talpra ugrott.

-

Mi az? - értetlenkedett Spencer.

-

Hol van Ali? - tudakolta Hanna csöndesen.

-

Nem tudom - suttogta Spencer. - Azt hittem... Nem

tudom.

A lányok elhallgattak. Csak az ablakon súrlódó faágak

csikorogtak, mintha valaki tányéron húzná végig a hosz-

szú körmeit.

-

Azt hiszem, haza akarok menni - nyöszörögte Emily.

Másnap reggel még mindig nem hallottak semmit Alison

felől. A lányok telefonon értekeztek, négyirányú hívást le -

bonyolítva ez alkalommal az öt helyett.

-

Szerintetek dühös ránk? - siránkozott Hanna. - Egész

este olyan furcsának tűnt!

-

Valószínűleg Katynél van - vélekedett Spencer. Katy

Ali egyik gyephokis barátnője volt.

-

Esetleg Tiffanynál, annál a táboros lánynál? - talál-

gatott Aria.

-

Nyilván jól mulat valahol - jegyezte meg Emily hal-

kan.Mrs. DiLaurentis egytől egyig felhívta őket, hallottak -e

Aliról. A lányok először falaztak neki. Íratlan szabály volt:

falaztak Emilynek, amikor hétvégén 11 után, a takarodót

követően osont haza; ködösítettek Spencernek, amikor


25/276

kölcsönvette Melissa Ralph Lauren düftinkabátját, aztán

véletlenül a metróülésen felejtette; és így tovább. De miutánMrs. DiLaurentis lerakta a kagylót, elszorult a tor kuk.

Valami nagyon nem stimmelt.

Aznap délután Mrs. DiLaurentis ismét telefonált, tel jesen

pánikba volt esve. Este DiLaurentisék jelentették az esetet a

rendőrségnek, s másnap reggel rendőrautók és híradós kocsik

lepték el DiLaurentisék általában érintetlen gyepét a házelőtt. A helyi hírcsatorna kis híján el- alélt a gyönyörtől: egy

csinos, gazdag diáklánynak nyoma vész az ország egyik

legbiztonságosabb úri városában.

Hanna rácsörgött Emilyre, miután látta az első beszámolót

Aliról az éjszakai hírekben.

-

Téged kihallgatott ma a rendőrség?

-

Igen - suttogta Emily.

-

Engem is. Nem beszéltél nekik a... - Szünetet tartott.

-

A Jenna-ügyről, ugye?

-

Dehogy! - szörnyedt el Emily. - Miért? Szerinted

sejtenek valamit?

-

Nem... az kizárt - súgta Hanna némi tétovázás után.

-

Egyedül mi tudunk róla. Mi négyen... és Alison. A rendőrség kihallgatta a lányokat, gyakorlatilag minden

rosewoodival egyetemben, Ali másodikos tornatanárától

kezdve azzal a fickóig bezárólag, aki egyszer Marl -

borót adott el neki a Wawa szupermarketnél. A nyolcadik

előtti nyár volt, a lányoknak medencepartikon lett volna a

helyük, hogy idősebb srácokkal flörtöljenek, na meg főtt

kukoricát rágcsáljanak egymás kertjében, és egész nap a King

James Plázában shoppingoljanak. Ehelyett magányo san

itatták az egereket baldachinos ágyukon, vagy üres tekintettel

bámulták a poszterekkel teli falakat. Spencer nagytakarítást

rendezett, hogy végiggondolja, ténylegesen


26/276

miről is szólt a vitája Alival, s közben számba vett min dent,

amit ő tudott Aliról, a többiek meg nem. Hanna órákat töltött

a hálójában, s a padlón heverve üres cheetosos zacskókat

dugdosott a matrac alá. Emily képtelen volt kiverni a fejéből a

levelet, melyet Alinak küldött, mielőtt a lány eltűnt.

Megkapta vajon? Aria az íróasztalánál gyökerezett le

Malackával. Lassan a lányok egyre ritkábban hívták egymást.

Jóllehet mind a négyüket ugyanaz a gondolat kísértette, márnem volt mit mondaniuk egymásnak.

Aztán a nyárból tanév lett, majd a tanévből ismét nyár. Ali

még mindig nem került elő. A rendőrség folytatta a

nyomozást - de már nem verte nagydobra. A média ráunt az

ügyre, s inkább átnyergelt egy belvárosi hármas gyilkosságra.

Még DiLaurentisék is elköltöztek Rosewoodból Ali eltűnése

után csaknem két és fél évvel. Ami Spencert, Ariát, Emilyt és

Hannát illeti, ők is megváltoztak. Valahányszor átvágtak Ali

régi utcáján, és a házára pillantottak, már nem törtek ki

azonnal zokogásban. Ehelyett valami más érzés fogta el őket.

Megkönnyebbülés.

Kétségtelen, Alison az Alison volt. Akinek a vállán ki-

sírhattad magad; az egyetlen, akit megkérnél, hogy legyenmár olyan jó, csörögjön rá a szerelmedre, s derítse ki, mit érez

irántad; na és mindig övé volt az utolsó szó: az új far -

mernacidban nem akkora-e a sejhajod, mint egy ház. De a

lányok tartottak is tőle. Ali többet tudott róluk, mint bárki

más, olyasmiket is, amiket legszívesebben eltemettek vol na -

pont, mint egy hullát. Borzalmas volt arra gondolni, hogy Ali

meghalhatott, mindazonáltal... ha meghalt, legalább a titkaik

biztonságban vannak.

És így is volt. Legalábbis három évig.


27/276

-

Végre megvették DiLaurentisék régi házát - újságol-

ta Emily Fields édesanyja. Szombat délután volt, és Mrs.

Fields a konyhaasztalnál ült, az orrán olvasószemüveg fi -

tyegett, és komótosan rendezgette a számláit.

Emily érezte, hogy a Vanilla Coke, amit éppen ivott, fel -

pezseg az orrába.

-

Azt hiszem, egy másik, korodbeli lány költözött ide -

folytatta Mrs. Fields. - Úgy volt, hogy beadom ma

azt a kosarat. De esetleg szívesen elvinnéd te is. - A pulton

várakozó celofános förmedvényre mutatott.

-

Jaj, anyu, ne! - nyafogott Emily. Mióta az anyja

tavaly nyugdíjba vonult, és felhagyott a tanítással az

általános ban, ő személyesítette meg a nem hivatalos, egyfős

fogadóbizottságot a pennsylvaniai Rosewoodban. Ennek örö-

mére, találomra összehajigált egy vagon dolgot - szárított

gyümölcsöt, olyan lapos gumiizét, amellyel ki lehet nyitni a

konzervüveget, kerámiacsirkét (Emily anyja megszállottan

rajongott a csirkékért), kalauzt Rosewood kocsmáihoz meg

ilyesmiket - egy nagy ajándékkosárba. Ő testesítette meg a

tipikus kisvárosi anyukát; egyedül a szabadidő-terepjáróhiányzott, amelyet kérkedőnek és benzinfalónak


28/276

titulált, ezért inkább az ó-be-praktikus Volvo kombival

közlekedett.

Mrs. Fields fölemelkedett, és ujjaival belefésült Emily

hidrogénezéstől seprűs hajába.

-

Nagyon fölzaklatna, ha oda kéne menned, drágám?

Küldjem inkább Carolynt?

Emily két évvel idősebb nővérére, Carolynra pislantott, aki

a luxuskategóriájú La-Z-Boy bőrfotelban kényelmesenelnyúlva nézte az életvezetési tanácsokat osztó Dr. Philt a

dolgozószobában. Emily a fejét ingatta.

-

Ne, nem számít. Elintézem.

Igen, Emily hébe-hóba siránkozott, sőt a szemét is for gatta.

Ám az igazsághoz tartozott, ha az anyja megkérte valam ire,

Emily jó kislány módjára azt tette, amit tennie kellett. Szinte

mindenből ötöst vitt haza, négyszer lett ál lami bajnok

pillangóúszásban, és a szüleinek hiper -szuper engedelmes

lánya volt. Csöppet sem esett nehezére a szabályok betartása,

a különféle óhajok -sóhajok teljesítése.

Ráadásul, a lelke mélyén csak az indokot kereste, hogy

ismét láthassa Alison házát. Miközben láthatóan egész

Rosewood lassan továbblépett Ali három évvel, két hónappalés tizenkét nappal ezelőtti eltűnésén, Emily kép telen volt rá.

Még most sem bírt úgy belelapozni a hetedikes évkönyvbe,

hogy ne akarjon összegömbölyödni. Néha, esős napokon

újraolvasta Ali régi üzeneteit, melyeket egy kerek orrú Adidas

cipő dobozában tárolt az ágya alatt. A ruhásszekrényben az

akasztón még ott lógott a Citizen farmer is, amelyet egykor

Ali adott neki kölcsön, bár azóta rég kinőtte. Az utóbbiévekben magányosan lézengett Rosewoodban, egyfolytában

egy Alihoz hasonló barátnő után vágyakozva, de úgy látta,

erre nincs esélye. Ali sem


29/276

volt olyan tökéletes barátnő, mégis, minden hibája ellenére,

meglehetősen nehéz volt pótolni. Emily fölegyenesedett, lekapta a Volvo kulcsát a tele fon

melletti kampóról.

-

Egy perc és jövök - kiáltott vissza, miközben behúzta

maga mögött a bejárati ajtót.

Az első dolog, ami szemet szúrt neki, amikor beállt a lom bos

utca végén Alison ódon, viktoriánus otthona elé, a padkára

halmozott nagy rakás limlom és egy hatalmas tábla, melyen az

állt: INGYEN ELVIHETŐ. Hunyorogva jött rá, hogy főként

Alison cókmókját rámolták ki - ráismert a régi, kidurranásig

tömött fehér, kordbársony fotelra Ali szobájából.

DiLaurentisék csaknem kilenc hónapja szedték a sátorfájukat,de ezek szerint nem vittek mindent magukkal.

Leparkolt egy irdatlan méretű Bekins költöztető kami on

mögé, és kiszállt a Volvóból.

-

Hűha! - súgta magában azon igyekezve, nehogy re-

megni kezdjen az alsó ajka. A fotel alatt több kupac poros

könyv hevert. Lehajolt, és megnézte a könyvek gerincét. A

bátorság vörös kokárdája.* Koldus és királyfi**. Fölrémlett benne, hogy ezeket olvasták Mr. Pierce angolóráján hete-

dikben, s szimbolizmusról, metaforákról és végkifejletről

beszélgettek. Alattuk még több könyv sorakozott, s közé jük

keveredve néhány láthatóan régi jegyzetfüzet is lapult. A

könyvek mellett dobozok sorakoztak, rajtuk a felirat : ALISON

RUHÁI és ALISON RÉGI DOLGOZATAI. Az


30/276

egyik rekeszből kék -vörös szalag kandikált ki. Finoman ki-

húzta. Egy hatodikos úszómedál volt - Alisonéknál hagyta,

amikor kitalálták az olimpiai szexistennők játékot.

-

Akarod?

Emily hirtelen, mintha rugóra járna, fölegyenesedett.

Magas, sovány, napbarnított lány nézett rá, feketésbarna

göndör haja szanaszét állt. Sárga trikójának pántja lecsú szott

a válláról, s kilátszott alóla a narancsságra-zöld melltartópánt.Emily nem volt benne biztos, de mintha neki is ugyanilyen

melltartója lett volna otthon. A Victorias Secret cicifixét apró

narancsok, barackok és lime-ok borították a, khm, cickó

résznél.

Kicsúszott kezéből az úszóérem, és csörömpölve földet ért.

-

Hm, nem - felelt, és négykézlábra ereszkedett, hogy

fölvegye.

-

Bármit elvihetsz. Látod a táblát?

-

Igen, de tényleg, nem kell.

A lány kinyújtotta a kezét.

-

Maya St. Germain. Most kvártélyozzuk be magunkat.

-

Én... - Emily torkára forrt a szó. - Emily vagyok -

préselte ki magából végül, s ezzel megragadta Maya kezét, ésmegrázta. Elég hivatalosnak tűnt kezet fogni egy lánnyal.

Még sosem üdvözölte így saját nemének tagjait. Szé -

delgett. Talán nem evett elég Nut Honey Cheeriost regge lire?

Maya a földön heverő holmik felé intett.

-

Képzeld, ez a rengeteg kacat várt az új odúmban. És

magamnak kellett lepaterolnom mindet. Ezt a szívást!

-

Aha, ez mind Alisoné volt - lehelte Emily.Maya lehajolt, hogy szemügyre vegyen néhány könyvet.

Visszatolta a vállára a trikója pántját.


31/276

-

A barátnőd?

Emily eltöprengett. A barátnője? A jelenben? Talán nemhallott Maya Ali eltűnéséről?

-

Hm, az volt. Nagyon régen. Egy csapat másik

lánnyal, akik itt laknak a környéken - magyarázta Emily. Nem

tett említést sem emberrablásról, sem gyilkosságról, sem ki

tudja, miről, amibe még belegondolni sem mert. - Hetedikben.

Most kezdem a tizenegyediket a Rosewood Day-

ben. - A suli rögtön a hétvége után kezdődött. Akárcsak az

őszi úszásedzés, ami azt jelentette, napi három órát ázhat a

medencében, s amit a háta közepére kíván.

-

Én is a Rosewoodba fogok járni - vigyorgott Maya.

Lezuttyant Alison kiöregedett kordbársony foteljába. A rugók

felnyögtek. - A repülőn az őseim egyfolytában azt hadoválták,

mekkora mázlim van, hogy bekerültem a Rosewoodba, ésmilyen más lesz itt, mint Kaliforniá ban. Fogadok, hogy

nálatok nem kapni mexikói kaját, ugye? Úgy értem, olyan

igazi, fincsi mexikóit, mint a kali- mexikói koszt. A

kávézónkban lehetett kapni, hmmm, isteni volt. Kénytelen

leszek a Taco Bellre fanyalodni. A tor-

tillájuktól kidobom a taccsot.

-

Ó - mosolygott Emily. Az biztos, hogy ez a lány bő-

beszédű. - Igen, kissé gáz a kaja.

Maya felpattant a fotelból.

-

Tán furinak tűnhet a kérés, hisz csak most futottunk

össze, de segítenél felmálházni ezt a pár bokszot a szobám ba?

- A kamionban csücsülő Crate & Barrel dobozok felé intett.

Emily szeme elkerekedett. Hogy belépjen Alison régiszobájába? De hát nagy gorombaság lenne nemet mondani,

nem?

-

Hm, persze - egyezett bele reszketegen.


32/276

A hall Dove szappantól és potpourritól illatozott éppen

úgy, mint amikor DiLaurentisék éltek itt. Emily megtor pant azajtóban, és várta, hogy Maya további utasításokkal lássa el,

jóllehet bekötött szemmel is odatalált volna Ali régi szobájába

a folyosó végén. A költözködés miatt mindenfelé dobozok

álltak, a konyhában egy ajtó mögött két nyakigláb agár

csaholt.

-

Rájuk se ránts! - szólt neki Maya, amint fölfelé igye-

kezett a lépcsőn a szobájába. Bársonyfedte csípőjével belökte

az ajtót.

Az anyját! Itt semmi sem változott! - gondolta Emily a

hálóba lépve. Pedig nem így volt: Maya másik sarok ba tolta

extra méretű ágyát, az íróasztalon hatalmas sík képernyős

monitor állt, és Alison régi, virágos tapétáját mindenfelé

poszterek borították. De valami mégis ugyanolyannak tűnt,mintha Alison jelenléte még mindig érezhető lenne a

levegőben. Emily kábán a falnak dőlve megtámaszkodott.

-

Dobd csak le valahova! - rendelkezett Maya. Emily

minden erejét összeszedve álló helyzetbe tornázta fel magát,

lehelyezte a dobozt az ágy lábánál, és körbepillantott.

-

Csúcs posztereid vannak - jegyezte meg. Főként

együtteseket ábrázoltak: az M.I.A.-t, a Black Eyed Peast,

Gwen Stefanit pomponlányruhában. - Imádom Gwent - tette

hozzá.

-

Aha - bólogatott Maya. - A fiúm totál bele van zúg-

va. Justin a neve. Ő is friscói, mint én.

-

Ó, nekem is van barátom - mesélte Emily. - Bennek

hívják. -

Tutkó? - Maya letelepedett az ágyra. - Na, és milyen?

Emily megpróbálta felidézni Bent, aki immár négy hó napja

a barátja. Alig két napja találkoztak, és a Doomot


33/276

nézték DVD-ről náluk. Emily anyukája a szomszédos szo-

bában strázsált, és természetesen időnként bekukkantott, hogymegkérdezze, szükségük van-e valamire. Egy ideig jó barátok

voltak, ugyanabban a csapatban úsztak. A csapattársaik

azonban mind azt szajkózták, járniuk ké ne, hát jártak.

-

Jó fej.

-

Na, és miért nem vagytok többé akkora barátnők a

csajszival, aki itt tengődött? - kíváncsiskodott Maya.

Emily a füle mögé tűrte vörösesszőke haját. Hű! Ezek

szerint Maya tényleg nem tud Alisonról! Ha viszont beszélni

kezd róla, kibukik belőle a sírás - az meg elég furán sülne el.

Hiszen alig ismeri ezt a Maya lányt.

-

Az összes régi, hetedikes barátnőmtől távol kerültem.

Tutira mind sokat változtunk.

És akkor még finoman fogalmazott! Emily többi leg jobb barátnője közül Spencer még túlzóbb kiadása lett már amúgy

is hipertökéletes önmagának; Aria családja ősszel, Ali

eltűnése után váratlanul Izlandra költözött; és a lúzer -de-

szeretetre méltó Hannából csúcsszuper, csöppet sem szeretetre

méltó, kurvás dög vált. Hanna és jelenlegi kebelbarátnője,

Mona Vanderwaal teljes metamorfózison esett át a nyolcadik

és kilencedik évfolyam között. Emily anyja, aki nemrég láttaHannát belibbenni a helyi szupermarketbe, a Wawába, úgy

fogalmazott: Hanna „lotyósab-

ban festett, mint az a Paris Hilton lány”. Emily még sosem

hallotta anyja szájából azt a szót, hogy lotyó.

-

Vágom, milyen távol kerülni - vigasztalta Maya, az

ágyon ültében rugózva. - Mint a pasimmal. Tisztára be van

rezelve, hogy dobni fogom most, hogy egy egész kon tinens

választ el tőle. Olyan, mint egy nagy csecsemő.

-

Én egy csapatban úszom a barátommal, így aztán

gyak-


34/276

ran együtt vagyunk - felelte Emily, valami ülőalkalmatosságot

keresve. Talán túlságosan is gyakran - gondolta.-

Úszol? - kérdezte Maya. Végigmérte Emilyt, amitől

az kissé furcsán érezte magát. - A fejemet rá, hogy tök jó

vagy. Sirály vállad van.

-

Hát nem is tudom. - Emily elpirult, és nekitámasz-

kodott Maya fehér fa íróasztalának.

-

Tutkóra így van - mosolygott Maya. - De... ha már

ekkora sportnőci vagy, azért nem vered ki a balhét, ha el-

szívok egy kis füvet, ugye?

-

Tessék, úgy érted, most? - Emily szeme elkerekedett.

- És a szüleid?

-

Shoppingolnak. A tesóm itt teng-leng valahol, de őt

nem érdekli. - Maya benyúlt a matraca alá egy pléh cu-

korkásdobozért. Felrántotta az ablakot közvetlenül az ágyamellett, előhúzott egy jointot, és rágyújtott. A füst kikígyózott

az udvarra, és homályos felhőbe gyűlve belengte a terebélyes

tölgyfát.

Maya visszahúzta a szobába a cigit.

-

Kérsz egy slukkot?

Emily soha életében nem füvezett - mindig azt hitte, a

szülei valahogy rájönnének, például kiszagolnák a haján, vagy pohárba pisiltetnék, vagy ilyesmi. De ahogy Maya kecsesen

elemelte cseresznyemázas ajkától a spanglit, na gyon

szexisnek találta. Ő is ilyen szexisnek akart tűnni.

-

Hm, rendben. - Emily közelebb csusszant Mayához,

és elvette tőle a cigit. A kezük összeért, a szemük találko zott.

Maya zöld szemébe némi sárga is keveredett, mint a

macskáknak. Emily keze megremegett. Ideges volt, de a

szájába tette a spanglit, és kicsit megszívta, mintha Vanilla

Coke-ot szürcsölne szívószálon.

Csakhogy az íze csöppet sem hasonlított a Vanilla Coke-


35/276

éra. Olyan volt, mintha egy egész üveg rothadó füvet lé legzett

volna be. Vénasszonyosan krákogva levegő után kapkodott.

-

Hé! - kiáltotta Maya, és elvette a rudat. - Első pró ba?

Emily nem kapott levegőt, ezért zihálva csak a fejét ráz ta.

Még lihegett egy sort azon igyekezve, hogy oxigénhez jusson.

Végül ismét megérezte a tüdejében a friss áramla tot. Maya

elfordította a karját, és Emily egy hosszú, fehér heget

pillantott meg, mely végigfutott hosszában a csuklóján. Hűha!

Mintha egy albínó kígyó mászna a napbarnított bőrön. Mi a

ménkű? Máris benarkózott volna?

Hirtelen irdatlan zakatolás hallatszott. Emily felugrott.

Ismét zakatolás.

-

Mi ez? - lihegte.

Maya pöfékelt egyet, és a fejét ingatta.

-

A melósok. Alig egy napja, hogy itt vagyunk, de azőseim már elkezdték felújíttatni a kérót. - Elvigyorodott. -

Teljesen bezsongtál. Azt hitted, jönnek a zsernyákok?

Lekapcsoltak már valaha?

-

Dehogy! - fakadt hahotára Emily, olyan képtelenség-

nek tűnt az ötlet.

Maya elmosolyodott, és kifújta a füstöt.

-

Mennem kell - jelentette ki Emily érdes hangon.

Maya arca megnyúlt.

-

Minek?

Emily lecsusszant az ágyról.

-

Mert azt mondtam anyámnak, csak egy percre ugrom

át. De kedden találkozunk a suliban.

-

Baró! - lelkendezett Maya. - Vállalsz idegenvezetést is?

Emily mosolygott.

-

Persze.


36/276

Mayának fülig ért a szája, amint három ujjal integetve

elbúcsúzott. -

Kitalálsz?

-

Azt hiszem. - Emily még egyszer körbepillantott Ali,

ööö, Maya szobájában, aztán letrappolt a túlontúl is ismerős

lépcsőn.

A szabadba kiérve, megrázta a fejét, hogy kitisztuljanak a

gondolatai, elhaladt Alison padkára kipakolt régi hol mija

mellett, és visszamászott a szülei kocsijába. Csak ek kor vette

észre a hátsó ülésen árválkodó ajándékkosarat. Csessze meg! -

gondolta, s bepasszírozta a kosarat az Alison régi fotelja és a

könyves dobozok közé. Amúgy is, kinek kell kalauz Rosewood

kocsmáihoz? Maya már itt él.

És hirtelen elfogta a boldogság a gondolatra.


37/276

- Te jó ég, fák! De klassz végre nagy, öles fákat látni!

Aria Montgomery tizenöt éves öccse, Michelangelo ki dugta

a fejét a család Subaru kombijának ablakából, mint egy golden

retriever. Aria, a szülei, Ella és Byron - akiket kérésükre a

gyerekek a keresztnevükön szólítottak - meg Mike a philadelphiai nemzetközi repülőtérről autóztak hazafelé. Az

imént szálltak le a Reykjavíkból érkező gépről. Aria apja

művészettörténet- professzor volt , és a család az elmúlt két

évet Izlandon töltötte. Az apja egy, a skandináv művészetről

szóló dokumentumfilmhez szükséges kutatásban segédkezett.

Most, hogy hazatértek, Mike nem bírt betelni a pennsylvaniai

vidék látványával. Ez pedig azt jelentette, hogy... megbámult

Minden Egyes Dolgot. Az 1700-as évekből származó

kőfogadót, ahol díszes kerámiavázákat árultak; az útszéli

palánk mögül bambán a kocsi jukra meredő fekete teheneket; a

New England-i kisvárosi plázát, mely azóta bújt ki a földből,

hogy elutaztak. De még az ütött-kopott, huszonöt éves

Dunkin' Donutsot is.

- Öregem! Alig várom, hogy megkóstoljam a kávéjukat! -

áradozott Mike.

Aria felnyögött. Mike-nak magányosan teltek az évek

Izlandon - szerinte az izlandi srácok „nyúlbélák, és ho-


38/276

mokos törpelovakon lovagolnak” - Aria azonban kivirágzott.

Akkoriban pont arra volt szüksége, hogy tiszta lappalindulhasson, és a fellegekben járt, amikor az apja be jelentette,

hogy a család szedi a sátorfáját. Ősszel történt, miután

Alisonnak nyoma veszett. Mivel a lányok eltávolod tak

egymástól, nem maradt igaz barátja, csak a suli, tele olyan

alakokkal, akik a könyökén jöttek ki.

Mielőtt átköltöztek Európába, néha észrevette, hogy a fiúk

érdeklődve figyelik a távolból, de aztán elkapják a te -

kintetüket. Csikótermetével, balett-táncos alkatával, egyenes,

szénfekete hajával és lebiggyedő ajkával tudta, hogy csinos.

Mások is mindig dicsérték, de akkor miért nem jelentkezett

egy srác sem, hogy elvigye a hetedikes tavaszi bulira? Az

utolsó alkalmak egyikén, amikor Spencer -

rel együtt lógtak - nyáron, Ali eltűnése után, az egyik kínosösszejövetelen -, Spencer azzal biztatta, hogy sok srác csapná

neki a szelet, ha megpróbálna kicsit jobban beil leszkedni.

Neki azonban fogalma sem volt arról, hogyan kell be -

illeszkedni. A szülei a fejébe verték, hogy egyéniség, nem egy

birka a csordából, tehát saját magát kell adnia. A baj ott

kezdődött, hogy ő nem tudta bizonyosan, ki is Aria. Tizenegy

éves kora óta kipróbálta a punk Ariát, a széplélek Ariát, a

dokumentarista Ariát, majd közvetlenül a költözésük előtt

még az eszményi Rosewood-lány Ariát is, a lovagló,

pólóinges, váll táskás fruskát, aki megtestesíti mindazt, amit a

rosewoodi srácok imádnak, s ami ő nem volt. Há la istennek

két héttel ez után a katasztrófa után áttelepültek Izlandra, és

ott minden, minden, minden más lett. Az apjának közvetlenül az után kínáltak állást Izlandon,

hogy elkezdte a nyolcadikat. A család összepakolt. Aria

gyanította, hogy szélvész módjára lebonyolított távozá-


39/276

suknak köze lehet az apjával kapcsolatos titokhoz, melyről

egyedül ő - és Alison DiLaurentis - tudott. De amint felszálltaz Icelandair gépe, megfogadta, hogy soha többé nem emészti

magát miatta, s néhány Reykjavíkban töltött hónap után

Rosewood már csak távoli emlék maradt. A szülei ismét

egymásba zúgtak, és még a teljességgel szűk látókörű öccse is

izlandit és franciát tanult. És ő is szerelmes lett... nem is

egyszer, jó párszor.

Mert mit számít, hogy a rosewoodi surmók nem voltak

vevők a különc Ariára? Az izlandi srácok - ezek a gazdag,

világias, lenyűgöző fiúk - annál inkább azok voltak. Alig

költöztek oda, találkozott egy Hallbjorn nevű fiúval. Tizenhét

éves volt, DJ-ként dolgozott, három pónit tartott, és olyan

gyönyörű csontszerkezettel bírt, amilyet ő még életében nem

látott. Hallbjorn felajánlotta neki, hogy megmutatja Izlandgejzírjeit, és akkor, amikor látták, hogy az egyik épp

felbugyborékol, és nagy gőzfelhő tör belőle elő, a srác

megcsókolta. Hallbjorn után következett Lars, aki jól elvolt a

régi malacbábjával, Malackával - aki szerelmi tanácsokkal

látta el -, és a legszupibb, egész éjszakába nyúló dancepartikra

cipelte a kikötőbe. Izlandon imádnivaló-

nak és szexinek érezte magát. Ott Izlandi Aria lett belőle, az

összes Aria közül eddig a legjobb. Megtalálta a stílusát - a

bohém dzsesszrajongó lányt, sok -sok réteggel, fűzős

bakanccsal és egy párizsi út során beújított APC far merral -,

falta a francia filozófusokat, és sokat utazott az Eurailen

csupán egy elavult térképpel és egy váltás fehérneművel

fölszerelkezve. Mostanra minden rosewoodi látványosság, mely az autó

ablakán túl elhaladt mellettük, fölidézte benne a múltat, amit

ki akart verni a fejéből. Ott volt Ferra Cheesesteaksje, ahol

felsőben órákat gubbasztott a barátnőivel. Aztán ott


40/276

volt a kőkapus countryklub, ahol a szülei nem voltak ugyan

tagok, de Spencerrel eljártak, és egyszer, miután összeszedtea bátorságát, odaslattyogott Noel Kahnhoz, ahhoz a sráchoz,

akire rá volt kattanva, és megkérdezte tőle, meg felezne-e vele

egy jégkrémszendvicset. Noel persze fagyosan nemet

mondott.

Majd a napsütötte, fákkal szegélyezett utca következett,

ahol Alison DiLaurentis élt. Amikor a kocsi megállt egy

stoptáblánál, Aria kinézett; látta a házat - a sarok tól a

másodikat. A padkán nagy halomban állt a szemét, de az

épületben amúgy csönd és nyugalom honolt. Csak ennyit

látott, mielőtt a szeme elé kapta a kezét. Izlandon napok teltek

el úgy, hogy szinte megfeledkezett Aliról, a titkaikról, arról,

ami történt. De Rosewoodban még tíz percet sem töltött, s

gyakorlatilag máris minden kanyarban Ali hangját hallotta, ésminden ház minden túlméretezett ablakfülkéjében őt látta.

Sírással küszködve visszasüppedt az ülésbe.

Az apja továbbhajtott néhány utcán, és beállt a régi há zuk,

egy posztmodern, mérgesbarna doboz elé, melyen egyetlen

szögletes ablak nyílt pont középen - micsoda csalódás ez a

tengerre néző, fakókék izlandi sorházuk után! Aria

bekullogott a szülei mögött, aztán lóhalálában szétszéledtek aszélrózsa minden irányába. Miközben a kezével a csillogón

táncoló porszemek közé suhintott, hallot ta, hogy Mike

odakint fölveszi a mobilját.

-

Anyu! - vágtatott be Mike a bejárati ajtón. - Épp

most beszéltem Chaddal, és azt mondja, ma van az első

lacrosseválogatás.

-

Lacrosse? - Ella előbukkant az étkezőből. - Épp

most?

-

Igen - vetette oda Mike. - Megyek! - Fölszáguldott a

kovácsoltvas lépcsőn a régi szobájába.


41/276

-

Aria, szivecském? - A lány megfordult az anyja

hang jára. - Elvinnéd a válogatásra?

Aria halványan föl nevetett.

-

Tessék, anyu? De hiszen nincs is jogsim!

-

És aztán? Reykjavíkban állandóan vezettél. Alig né -

hány mérföld a lacrosse- pálya, nem? Legrosszabb esetben

elütsz egy tehenet. Csak várj, amíg elkészül az öcséd!

Aria megtorpant. Az anyja máris hullafáradtnak tűnt.Hallotta, hogy az apja a konyhában nyitogatja a szekrény-

ajtókat, és morog a bajsza alatt. Itt is szeretni fogják egymást

a szülei úgy, mint Izlandon? Vagy minden olyan lesz, mint

régen?

-

Oké - motyogta. Lepottyantotta a táskáját a forduló-

ban, felkapta a slusszkulcsot, és becsusszant a volán mögé.

Az öccse elképesztő módon már szerelésben mászott bemellé. Lelkesen püfölte az ütőjén a hálót, és gonosz, min -

dentudó vigyort villantott rá.

-

Örülsz, hogy hazajöttünk?

Aria válaszképpen csak sóhajtott egyet. Mike egész úton

ablakra tapasztott kézzel kiabált ilyeneket, mint „Ott van

Caleb háza! Lebontották a korirámpát!” meg „A tehénlepény

még mindig ugyanolyan büdös!” Alig állt meg a kocsival a

roppant takarosan nyírt gyakorlópálya előtt, Mike már ki is

lökte az ajtót, és nyomban nekiiramodott.

Aria visszacsusszant az ülésbe, átbámult a napfénytetőn, és

felsóhajtott.

- Majd kiugrom a bőrömből, hogy hazajöttünk - mo-

tyogta. A felhők között egy hőlégballon úszott derűsen.Micsoda örömét lelte a nézegetésükben régen, de ma az egyik

szemét behunyva ráfókuszált, és úgy tett, mintha a hüvelyk -

és mutatóujjával összelapítaná a léghajót.

Egy csapat fehér Nike pólós, bő nadrágos, hátracsapott


42/276

f ehér baseballsapkát viselő srác vonult el a kocsi mellett a

füvesített pályákat rejtő épület irányába. Látod? Minden

rosewoodi gyerek egy kaptafára készül. Aria pislogott.

Egyiküknek még a pólója is ugyanolyan Nike University of

Pennsylvaniá-s, mint Noel Kahnnak, a jégkrémszendvicses

fiúnak, nyolcadikos szerelmének. Hunyorogva szemügyre

vette a srác fekete, hullámos haját. Álljon meg a menet! Csak

nem... ő az? Atyaég! Ő az! Nehezére esett elhinni, hogy Noelmég mindig ugyanabban a pólóban mászkál, mint tizenhárom

éves korában. Nyilván ez a szerencsepólója vagy valami más

hóbortos sportbabona.

Noel fürkésző tekintettel méregette, aztán odasétált a

kocsihoz, és bekopogott az ablakon . Aria letekerte.

-

Te vagy az a csaj, aki elment az Északi-sarkra? Aria,

igaz? Te voltál Ali D. barátnője? - ömlött a szó Noelből.

Aria gyomra összerándult.

-

Ühm - felelte.

-

Nem, haver. - James Freed, Rosewood második leg-

szexisebb pasija lépett Noel mögé. - Nem az Északi-sarkra

ment, hanem Finnországba. Tudod, ahova az a modell,

Svetlana való. Aki úgy néz ki, mint Hanna. Aria megvakarta a tarkóját. Hanna? Vagyis Hanna Marin?

Valahol megszólalt egy síp, mire Noel benyúlt az abla kon,

és megérintette Aria karját.

-

Itt maradsz megnézni az edzést, ugye, Finnország?

-

Aha. . . j a - dörmögte Aria.

-

Ez meg mi, így nyögnek a finnek szex közben? - vi-

gyorgott James.Aria a szemét forgatta. Bizonyosra vette, hogy a ja igent

jelentett finnül, de ezek a majmok ezt úgysem tudják.


43/276

-

Játszadozzatok csak a golyóitokkal! - mosolygott

unottan.

A f iúk oldalba döfték egymást, és lacrosse-ütőiket már a

pálya előtt előre-hátra lóbálva elszaladtak. Aria kibámult az

ablakon. Milyen ironikus. Ez volt az első eset, hogy

Rosewoodban flörtölt egy fiúval - ráadásul Noellel! -, és még

csak nem is izgatta.

A fákon át még épp kivette a Hollis Főiskola kápolnájának

tornyát. Ebben a kis bölcsésziskolában tanított a fa terja. Hollis

főutcáján volt egy bár, a Biliárd. Fölegyenesedett, és az

órájára pillantott. Fél három. Ha szerencséje van, már

kinyitott. Esetleg f ölhajt ott egy-két sört, és elszórakozik egy

kicsit.

És hát sörszemüvegen át talán még a rosewoodi surmók is

jóképűnek tűnnek.

Míg Reykjavíkban a bárokat frissen csapolt világos sör, ódon

fa és francia cigaretták illata lengte be, addig a Biliárd úgy

bűzlött, mintha oszlásnak indult tetem, rotha dó hot dog és

izzadság szaga keveredne. És a Biliárd, mint Rosewoodban

minden más, emlékeket idézett: Egyik pén tek este Alison

DiLaurentis fölheccelte, hogy menjen be a Biliárdba, és

rendeljen egy sikító orgazmust. Így hát beállt egy csapat

utolsó éves gimis srác mögé, és ott várakozott a sorban. A

kidobóember azonban nem akarta beengedni, mire rákiáltott:

„De bent van a sikító orgazmusom!” Aztán rájött, mit

mondott, és visszavágtatott a barátnőihez, akik egy járgánymögött lapultak a parkolóban. Úgy nyerítettek mindannyian,

hogy rájuk jött a csuklás.

-

Egy Amstelt - adta le a rendelést a pultosnak, miután

átvágott az üvegtáblás bejárati ajtón; szombaton fél


44/276

háromkor láthatóan nem volt szükség kidobóemberre. A

pultos kérdőn rámeresztette a szemét, aztán letett egyfélliteres korsót elé, és elfordult. Aria nagyot kortyolt bele.

De a sörnek nem volt se íze, se bűze, s mintha föl is vizezték

volna. Visszaköpte a korsóba.

-

Jól vagy?

Aria hátraperdült. Három székkel arrább, egy kócos, szőke

fizimiskájú, jegeskék, szibériai husky szemű fickó ült.

Talpatlan kis ivópoharat dédelgetett.

Aria összevonta a szemöldökét.

-

Igen. Elfelejtettem, milyen íze van itt a sörnek. Euró-

pában voltam két évig. Ott finomabb sört adnak.

-

Európában? - A fickó elmosolyodott. Nagyon cuki

mosolya volt. - Merrefelé?

Aria visszamosolygott.-

Izlandon.

A férfi szeme fölragyogott.

-

Egyszer én is töltöttem pár napot Reykjavíkban úton

Amszterdamba. Valami fergeteges, csúcspartit csaptak a

kikötőben.

Aria a korsója köré kulcsolta a kezét.

-

Igen - mosolygott. - Náluk vannak a legjobb partik.

-

És láttad az északi fényt?

-

Naná! - vágta rá Aria. - Sőt, az éjféli napot is. Voltak

ezek az eszméletlen rave- bulik nyáron... frankó zenével. -

Megnézte a férfi poharát. - Mit iszol?

-

Skót whiskyt - közölte, s már intett is a pultosnak. -

Kérsz egyet? Aria bólintott. A fickó arrább jött három székkel, és mellé

telepedett. Szép keze volt, hosszú ujjakkal és enyhén tö -

redezett körmökkel. Kordbársony dzsekijén kis gomb ki áltotta

világgá: AZ OKOS NŐK SZAVAZNAK!


45/276

-

Tehát Izlandon éltél? - Újból elmosolyodott. - Egy

kis világjárás egyetem előtt? -

Hát, nem... - tétovázott Aria. A pultos eléhelyezte a

whiskyt. Fölhajtott egy nagy, sörméretű kortyot. A torka és a

mellkasa azonnal lángba borult. - Azért voltam Iz-

landon, mert...

Elhallgatott.

-

Igen, egy kis világjárás. - Hadd gondoljon a pasi,

amit akar!

-

Tök jó - bólogatott a fickó. - És merre jártál előtte?

Aria vállat vont.

-

Ühm... hát itt Rosewoodban. - Elmosolyodott, és

gyorsan hozzátette. - De sokkal jobban éreztem magam odaát.

A férfi bólogatott.

-

Én Amszterdam után egész depressziós lettem, hogyhaza kell jönnöm az Államokba.

-

Én

végigbőgtem az egész utat - vallotta be Aria, s

amióta hazaérkeztek, most először érezte, hogy önmaga,

vagyis az új, előnyösebb Izlandi Aria. Mert nemcsak egy

cukipofa, értelmes fickóval társalgott Európáról, de felte -

hetően ő volt az egyetlen pasi Rosewoodban, aki nem is merte

Rosewoodi Ariát - az eltűnt gyönyörű lány elvarázsolt

barátnőjét.

-

Szóval idejársz suliba? - kérdezte.

-

Épp most diplomáztam. - A férfi egy szalvétába

törölte a száját, és rágyújtott egy Camelre. Ariát is megkínálta

a dobozból, de a lány a fejét ingatta. - Tanítani fogok.

Aria ismét belekortyolt a whiskyjébe, s csak akkor jött rá,

hogy már el is fogyott. Hűűűha!

-

Azt hiszem, én is szívesen tanítanék. Mihelyt befeje-

zem a sulit. Vagy színdarabokat írnék.


46/276

-

Valóban? Színdarabokat? Milyen szakos vagy?

-

Khm, angol. - A pultos letett elé még egy whiskyt. -

Én is azt tanítok! - lelkendezett a fickó. Amint ki-

mondta, Aria térdére csúsztatta a kezét. A lány meglepe-

tésében annyira összerezzent, hogy kis híján feldöntötte az

italát. A férfi elvette a kezét. Aria elpirult.

-

Bocs - mentegetőzött a fickó kissé félénken. - Mel-

lesleg Ezrának hívnak.

-

Aria. - A neve hirtelen nevetségesnek tűnt. Egyensú -

lyát vesztve felvihogott.

-

Az anyját! - Ezra megragadta a karját, hogy vissza-

nyerje az egyensúlyát.

Három whiskyvel később Aria és Ezra megállapította,

hogy mindketten találkoztak ugyanazzal a vén matróz

pultossal Reykjavíkban, a Borg bárban, imádták, ahogy azásványi anyagokban gazdag kék lagúna forró vizes forrá sai

elálmosították őket, és hogy nagy élvezettel szívták be a

geotermikus forró vizes forrás záptojásszagát. Ezra szeme

percről percre kékebb lett. Aria azt fontolgatta, meg kérdezi,

van-e barátnője. Belül átmelegedett, és fogadni mert volna,

hogy nem csak az italtól.

-

Azt hiszem, ki kell mennem a mosdóba - jelentette ki

kábán.

Ezra elmosolyodott.

-

Jöhetek én is?

Nos, ezzel a barátnő-kérdés kipipálva.

-

Úgy értem, ööö... - Megdörzsölte hátul a nyakát. -

Túl tolakodó vagyok? - kérdezte összevont szemöldöke mögül

kipillantva.

Aria agya zakatolt. Összeállni egy vadidegennel nem az ő

műfaja, legalábbis Amerikában nem. De nem épp most

mondta, hogy Izlandi Aria akar lenni?


47/276

Felállt, és kézen fogta Ezrát. Le sem vették a szemüket

egymásról a Biliárd női mosdójáig. A padlón mindenfelévécépapír hevert, és itt még büdösebb volt, mint a bár töb bi

részében, de Ariát nem érdekelte. Ezra fölemelte a mos -

dókagylóra. A férfi derekára fonta lábait, s csak az ő illatát - a

whiskey, fahéj és izzadság keverékét - érezte. Még soha

semminek nem volt ennyire édes illata.

Mint Finnországban vagy ki tudja, hol mondják: ja!


48/276

- És nagyon úgy fest, hogy Bethany szüleinek a hálójá ban

szexeltek!

Hanna Marin kebelbarátnőjére, Mona Vanderwaalra meredt

az asztal fölött. Két nap volt hátra a suliig, és a King James

Pláza teraszos, franciás beütésű kávézójában, a Rive Gauche- ban üldögéltek, vörösbort kortyoltak, ösz-

szevetették a Vogue-ot a Teen Vogue-gal, és kibeszéltek má-

sokat. Mona mindig a legszaftosabb pletykákat fújta. Han na

épp ismét belekortyolt a borába, amikor fölfigyelt egy

negyvenakárhányas ürgére, aki szemérmetlenül legeltette

rajtuk a szemét. A szokásos Humbert Humbert - gondolta

Hanna, de nem adott hangot a véleményének. Mona úgysem

értené az irodalmi utalást a pedofil professzorra. De csak

azért, mert ő, Hanna a legkapósabb csaj a Rosewood Dayben,

még nem derogált neki, hogy hébe-hóba belekukkantson a

Rosewood Day ajánlott nyári olvasmányaiba, különösen

akkor, amikor a medencéjük szélén süttet-

te magát ropogósra, és semmi más tennivalója nem akadt.Mellesleg a Lolita

* pazarul mocskosnak ígérkezett.


49/276

Mona hátraperdült, hogy megvizsgálja, kit kémlel Hanna.

Ajka gonosz mosolyra kunkorodott.-

Szerintem mutassuk meg neki!

-

Háromra? - Hanna borostyánszeme tányérnyira nőtt.

Mona bólintott. Háromra a lányok lassan fölhúzták

amúgy is falatnyi miniszoknyájuk szélét, hogy fölfedjék a

bugyijukat. Humbert szeme kigúvadt, és ügyetlenül a

khakiszövetes ölébe borította a poharában lévő pinot noirt.

-

Csessze meg! - üvöltött fel, s elvágtatott a mosdóba.

-

Frankó - dicsérte Mona. Fogták a szalvétájukat, és

érintetlen salátájukba hajítva fölemelkedtek, hogy távozzanak.

A nyolcadik és kilencedik osztály közti nyáron kötöt tek

barátságot, amikor mindkettőjüket eltanácsolták a rosewoodi

gólya pomponlányok válogatásáról. Megfogadták, hogy a

következő évben beverekszik magukat a keretbe, ezértelhatározták, hogy lepasszolnak egy csomó kilót - hogy olyan

édes, csintalan csajszikká változzanak, akiket a fiúk a

levegőbe dobálnak. De mihelyt nádszálkarcsú bombázókká

nőtték ki magukat, úgy döntöttek, a pomponlányság

divatjamúlt, a pomponlányok pedig lúzerek, így hát soha

többé nem kepesztettek azért, hogy bekerüljenek a csapatba.

Azóta Hanna és Mona mindent megosztottak egymással -

illetve majdnem mindent. Hanna ugyanis nem avatta be Monát

abba, hogyan sikerült ilyen gyorsan megszabadulnia a

hurkáitól - arról túl gusztustalan lett volna beszélnie. Mert

amíg a kemény fogyózás szexis és csodálni való

foglalatosságként dívott, addig semmi, de semmi dicsőséget

nem hozott az, ha valaki degeszre tömte magát zsíros -olajos-lehetőleg sajtos szarságokkal, aztán mind ki-


50/276

okádta. Hanna azonban mostanra már túltette magát ezen a kis

rossz szokásán, tehát nem is számított.

-

Tudod, annak a pacáknak felállt a farka - ecsetelte

Mona egy halomba gyűjtve a magazinokat. - Mit szól majd

ehhez Sean?

-

Jót mulat majd - vélekedett Hanna.

-

Hm, nem hinném.

Hanna vállat vont. -

De lehet.

Mona felhorkant.

-

Na ja, a bugyimutogatás baromira passzol a szüzes -

ségi fogadalomhoz.

Hanna lenézett lila, karcsúsított teletalpú Michael Kors

cipőjére. Azám! A szüzességi fogadalom! Hanna rendkívüli

népszerűségnek örvendő, káprázatosan szexis barátja, SeanAckard - akire hetedikes kora óta ácsingózott - újabban kissé

különösre vette a figurát. Mindig is Mr. Minden -

porcikájában-amerikai-cserkészt játszott - önkéntes munkát

vállalt az öregek otthonában, pulykát szolgált fel a

hajléktalanoknak hálaadás napján -, de előző este, amikor

Hanna, Sean, Mona és egy rakás más srác Jim Freed

cédrusjakuzzijában mulatott titkon Coronát nyakalva, Sean

még egy lapáttal rátett Mr. Minden - porcikájában-amerikai-

cserkészre. Dagadó kebellel bejelentette, hogy aláírt egy

szüzességi „ígéretet”, és megesküdött, hogy házasság előtt

nem kamatyol senkivel. A döbbenettől mindenkinek tátva

maradt a szája, Hanna köpni-nyelni nem tudott.

-

Csak ugrat - állította Hanna magabiztosan. Hogy islehetne másként? Egy csomó gyerek aláírta az ígéretet; Hanna

szerint csak múló szeszély volt az egész, mint az a Lance

Armstrong karkötő vagy a pilates.

-

Gondolod? - Mona önelégülten somolyogva kiseper -


51/276

te a frufruját a szeméből. - Várjuk ki a végét, hogyan ala-

kulnak a dolgok Noel buliján jövő pénteken. Hanna a fogát csikorgatta. Úgy tűnt, Mona rajta köszörüli a

nyelvét.

-

Vásárolni akarok - hápogta és felállt.

-

Mit szólnál a Tiffanyhoz? - érdeklődött Mona.

-

Csúcs.

Átillegtek -billegtek a King James Pláza vadiúj luxusrész-

legén, ahol helyet kapott a Burberry, a Tiffany, a Gucci és a

Coach, utóbbi a legújabb Michael Kors parfümtől illatozott;

és dugig volt az ismét-suliba-készülődő csini magániskolás

fruskákkal és álomszép anyukáikkal. Egy néhány héttel

ezelőtt szólóban tett áruházi kiruccanáson Hanna látta régi barátnőjét, Spencer Hastingsot, aki épp az új Kate Spade

cipőbe bújtatta a lábát, és erről eszébe jutott, hogyan rendelt

meg Spencer külön egy egész szezonnyi nejlon válltáskát

New Yorkból.

Furcsán érezte magát, hogy ilyen apróságokat tud olyas -

valakiről, aki többé már nem a barátnője. Ahogy elnéz te

Spencert, amint tüzetesen megvizsgál egy Kate Spade bőrutazótáskát, eltöprengett, vajon Spencernek is ugyanaz

motoszkál-e a buksijában, mint neki: hogy a pláza új szár nya

pont az a hely, amelyért Ali DiLaurentis majd megveszett

volna. Gyakran agyalt azon, mi mindenről marad le Ali: a

tavalyi öregdiák -találkozón gyújtott tábortűzről, Lauren Ryan

tizenhatodik szülinapi karaokepartijá-

ról a szülei urasági kastélyában, a Chanel bőr iPod nano

tartójáról... és úgy általában az iPod nanókról. De mi a

legszupibb, amiről Ali lemarad? Természetesen az ő átvál-

tozása - igazán gáz, hogy ezt kihagyja. Néha, amikor kör -


52/276

beforgott állótükre előtt, úgy tett, mintha Ali ott csücsülne

mögötte, és aprólékos kritikának vetné alá a ruciját, minthajdanán. Rengeteg időt elvesztegetett pufók, tapadós bal-

fékként, ám a dolgok azóta gyökeresen megváltoztak!

Monával besétáltak a Tiffanyba, ahol mindenütt üveg,

króm és fehér fény fogadta őket, hogy a hibátlan gyémán tok

még sziporkázóbban vessék a csillogó szikrákat. Mona

körbejárta a vitrineket, majd felvont szemöldökkel Hannára

pillantott.

-

Esetleg egy nyakláncot?

-

Mit szólnál ahhoz a szerencsekarkötőhöz? - suttogta

Hanna.

-

Oltári.

A vitrinhez léptek, és a szemüket a szív alakú medállal

díszített karkötőre függesztették. -

Olyan szép - lehelte Mona.

-

Érdekli önöket? - tudakolta egy elegáns, korosabb el-

adónő.

-

Ó, nem is tudom - kérette magát Hanna.

-

Illik magához. - A nő kinyitotta a vitrint, és a karkö-

tőt keresve körbematatott. - Minden magazinban benne van.

Hanna megbökte Monát.

-

Próbáld fel te!

Mona felhúzta a csuklójára.

-

Igazán gyönyörű. - Aztán a nő más vásárlókkal kez-

dett foglalkozni. Alig fordult el, Mona lecsúsztatta a karkötőt

a csuklójáról, egyenest a zsebébe. Csak így.

Hanna összeszorította a száját, és leintett egy másik eladó -nőt, egy korallpiros rúzzsal kihúzott ajkú, mézszőke lányt.

-

Felpróbálhatnám azt a karkötőt ott, azzal a kerek füg -

gővel?


53/276

-

Persze. - A lány kinyitotta a vitrint. - Nekem is van

ilyen karkötőm. -

És azt a hozzáillő fülbevalót is? - mutatta Hanna.

-

Természetesen.

Mona közben továbbvonult a gyémántokhoz. Hanna kézbe

vette a fülbevalót és a karkötőt. 350 dollárt kóstáltak együtt.

Hirtelen egy sereg japán lány tódult a pulthoz, s mind a

vitrinben elzárt kerek szerencsekarkötőt mutogatták. Hanna

végigpásztázta a mennyezetet kamerák, az ajtókat érzékelők

után kutatva.

-

Ó, Hanna, gyere, nézd ezt a helyes metszett gyűrűt! -

kiáltott oda neki Mona.

Hanna megtorpant. Az idő lelassult. A csuklójára húz ta a

karkötőt, és feltolta a blúza ujja alá. A fülbevalót be-

pottyantotta cseresznyemintás Louis Vuitton pénztárcá jába. Aszíve dübörögve zakatolt. Ez volt a legjobb része a bulinak: az

előzetes cidri. Ilyenkor megtelt élettel, és ká ba volt a

mámortól.

Mona meglengette felé a gyémántgyűrűt.

-

Ugye, milyen jól áll nekem?

-

Gyerünk! - Hanna megragadta a karját. - Húzzuk el a

csíkot a Coachba!

-

Nem akarod ezeket felpróbálni? - duzzogott Mona.

Mindig húzta az időt, miután tudta, hogy Hanna megcsinálta.

-

Nem - dohogott Hanna. - Hívnak a táskák! - Érezte,

hogy a karkötő ezüstlánca gyöngéden nekinyomódik karjának.

El kell tűnnie innen, míg a japán lányok a pult körül

tolonganak. Az eladólány eddig egyetlenegyszer sem nézett

felé.

-

Rendben - adta meg magát Mona drámai hangon.

Visszaadta a gyűrűt az eladónőnek - a gyémántnál fog-


54/276

va, pedig még Hanna is tudta, hogy ez tilos. - Ez a gyémánt

túl aprócska - szenvelgett. - Sajnálom. -

Mutathatok másikat - ajánlotta a nő.

-

Gyere már! - sürgette Hanna a karjánál megragadva

Monát.

Zakatolt a szíve, miközben átvágtak a Tiffanyn. A medál a

csuklóján csilingelt, de a blúza ujját továbbra is lehúzva

tartotta. Hanna kipróbált profi volt már a témában - először

ömlesztett cukorkákat emelt el a Wawából, aztán CD-ket a

Towerből, majd pólót a Ralph Laurenből -, s minden

alkalommal egyre vagányabbnak érezte magát, és egyre

nagyobb dolgokra hajtott. Szemét behunyva kilé pett a kapun,

s rettegve várta, hogy beinduljon a riasztó.

De nem történt semmi. Kijutottak.

Mona megszorította a kezét. -

Szereztél egyet?

-

Naná! - Megvillantotta a csuklóján a karkötőt. - Meg

ezt is. - Kinyitotta a pénztárcáját, és megmutatta Monának a

fülbevalót.

-

Szent szar! - kerekedett el Mona szeme.

Hanna elmosolyodott. Micsoda elégtétel néha rálicitálni a

legjobb barátnődre! Nehogy balszerencsét hozzon, sebesen

arrább vonult a Tiffany elől, és fülét hegyezve figyelt,

nyomukba eredt-e valaki. De az egyetlen zaj a szökőkút

csobogása és a Muzak előadásában elhangzó „Oops! I Did It

Again* volt.

Ó, igen, megcsináltam - gondolta Hanna.


55/276

Drágám, a kagylót nem kézzel esszük. Nem illik.

Spencer Hastings átnézett az asztal fölött az anyjára,

Veronicára, aki ujjaival idegesen fésülgette tökéletesen

melírozott hamvasszőke haját.

-

Elnézést - motyogta Spencer, és kézbe vette a képte-

lenül pirinyó kagylóvillát.

-

Szerintem Melissának nem kéne a városi házban lak -

nia, amikor térdig gázol az ember a porban - sopánkodottMrs. Hastings a férjének, Spencer bocsánatkérését elen gedve

a füle mellett.

Peter Hastings a nyakát tekergette. Amikor épp nem jo-

gászkodott, őrült módjára tekert végig Rosewood eldugott

utcáin feszes, színpompás spandex pólóban és biciklisnad-

rágban, és az öklét rázta a gyorshajtók felé. A sok bringá -

zástól viszont krónikusan sajgott a válla.

-

Az a rettentő kopácsolás! Nem is értem, hogy tud

egyáltalán tanulni! - lamentált tovább Mrs. Hastings.

Spencer és a szülei a philadelphiai kikötőben horgonyzó

vitorlás hajó fedélzetén megnyílt étteremben, a Moshuluban

ültek, és Spencer nővérét, Melissát várták vacsorára. Azért

csaptak nagy ünnepséget, mert Melissa egy évvel korábbandiplomázott a U Pennen, és fölvették


56/276

az egyetemhez tartozó Wharton Üzleti Iskolába. Jutalom

gyanánt a szülők fölújíttatták Melissának a belvárosi házukatPhiladelphiában.

Alig két nap múlva Spencer elkezdi a harmadikat a Rose -

woodban, és beleáshatja magát az idei év zsúfolt tennivalóiba:

az öt előkészítőbe, a vezetőképzőbe, a jótékonysági gyűjtés

megszervezésébe, az évkönyv szerkesztésébe, a szín padi

válogatásokba, a gyephokiedzésbe és a nyári egyetemre való

jelentkezési lapok mielőbbi beküldésébe, hisz min denki tudja,

a legjobb módja, hogy bekerülj a legelőkelőbb egyetemek

valamelyikére, ha beiratkozol a nyári táboraikba. Mégis volt

valami, amit Spencer már nagyon várt az idén: nevezetesen

azt, hogy beköltözhessen a családi birtok végében álló,

átalakított istállóba. A szülei úgy vélték, így remekül

fölkészülhet az egyetemre - lám, Melissának is mennyire bejött! Marhaság! De ez esetben Spencer szívesen lépett a

nővére nyomdokaiba, mert az kivezetett a békés, fényárban

úszó vendégházba, ahol elbújhat a szülei és állandóan

csaholó, agyonbabusgatott labradorjaik elől.

A két testvér néma, ámde annál hosszabb ideje tartó

rivalizálásában mindig Spencer állt vesztésre: ő négyszer

nyert Diáktornát általánosban, Melissa ötször. Ő második

helyezést ért el hetedikben a földrajzvetélkedőn, Melissa

elsőt. Évkönyvet szerkesztett, játszott minden iskolai szín -

darabban, és az idén öt előkészítőre jár, míg harmadikos

korában Melissa mindezeken túl még a lótenyészetben is

besegített az anyjuknak, sőt edzett a leukémiakutatás tá -

mogatására rendezett philadelphiai maratonra. A húgá nakakármilyen jó volt a tanulmányi átlaga, akármennyi

előkészítőt és iskolai tevékenységet szuszakolt is a prog -

ramjába, sosem ért fel Melissa tökéletességéhez.

Spencer újabb kagylót csippentett föl az ujjaival, hogy


57/276


58/276

ga ruha, gyöngygombú rózsaszín kardigán és szinte la pos

sarkú cipő. -

Drágám! - ujjongott az anyja.

-

Anyu, apu, ő itt Wren. - Melissa maga mellé húzott

valakit.

Spencernek nem kis erőfeszítésébe telt, hogy helyén tartsa

az állát. Wren még véletlenül sem tűnt rendszeretőnek vagy

szőke hercegnek. Magas, hórihorgas krapek volt, s remekbe

szabott Thomas Pink inget viselt. Fekete haját hosszú, borzas,

rendetlen fazonra nyírták. A bőre gyönyörű, arccsontja

kiugró, a szeme mandulavágású volt.

Wren kezet fogott a szülőkkel, és letelepedett az asztal hoz.

Míg Spencer arra várt, hogy őt is bemutassák, Me lissa az

anyját faggatta, hova küldje a vízvezeték -szerelőnek a

számlát. Wren ezalatt úgy tett, mint akit mindennél jobbanleköt a túlméretezett borospohár.

-

Spencer vagyok - szólalt meg végül a lány. Eltűnő-

dött, nem kagylószagú-e a lehelete. - A másik gyerek. -

Spencer az asztal túlsó vége felé bólintott. - Akit a pincé ben

rejtegetnek.

-

Ó - vigyorgott Wren. - Tök jó.

Csak nem angol akcentussal beszél ez a pasi?

-

Hát nem fura, hogy egy árva kérdést sem tettek fel

neked? - intett Spencer a szülei irányába. Most éppen a vál-

lalkozók és a nappali padlójához legalkalmasabb fa volt a

téma.

Wren vállat vont, majd súgva így felelt:

-

Némiképp. - Kacsintott.

Melissa hirtelen elkapta Wren kezét.

-

Ó, látom, összeismerkedtél a testvéremmel - búgta.

-

Aha. - Wren elmosolyodott. - Nem is mondtad, hogy

van egy húgod.


59/276

Hát persze hogy nem!

-

Szóval, Melissa - bökte ki Mrs. Hastings. - Apuval

arról beszéltünk, hol lakj, amíg tart a felújítás. És eszem be

jutott valami. Miért nem költözöl vissza hozzánk,

Rosewoodba pár hónapra? Innen bejárhatsz a Pennre, tudod,

milyen egyszerű.

Melissa fintorgott. Légyszi, mondj nemet, légyszi, mondj

nemet! - drukkolt Spencer. -

Hát. - Melissa megigazította sárga ruhája pántját.

Spencer minél tovább bámulta a színét, annál inkább úgy

látta, hogy Melissa sárgaságot kapott. Melissa Wrenre pil-

lantott. - Az a helyzet... Wren és én összeköltözünk a városi

házban.

-

Ó! - Az anyja rájuk mosolygott. - Nos... Szerintem

Wren is ellakhatna velünk ... mit szólsz hozzá, Peter?

Spencer kínjában megmarkolta a cickóit, nehogy ki -

ugorjon a szíve a mellkasából. Összeköltöznek? Hát van vér a

nővére pucájában! Már a lelki szeme előtt látta, mi történne,

ha ő dobna be egy ilyen bombát. Az any

Sara Shepard - Pretty Little Liars

Documents

Transcript of Sara Shepard - Pretty Little Liars