TO

TT

H J

ENŐ

VÉ

NB

AB

YL

ON

VIZ

EIN

ÉL

VE

RS

EK

Átd

olg

oz

ott k

éz

irat n

yo

má

n

19

94

2

AJÁ

NL

ÁS

FE

LE

SÉ

GE

MN

EK

Köszönöm

as imádságod,

legyél érte százszor áldott,s azt, hogy Istenadta lelkedéletet szült és szerelm

et,hűséget és m

egbocsátást,s hogy az Ú

rhoz fordult bízvást,am

ikor a sötét éjjelm

egküzdöttünk száz veszéllyel,s 'm

it senki el nem rabolhat,

mienk lett egy újabb holnap.

Az A

ntipodiumon, október 7.-re

3

VÉ

NB

AB

YL

ON

VIZ

EIN

ÉL

Első

léle

kz

et

TO

TT

H J

ENŐ

CA

NB

ER

RA

1994

Átdolgozott kézirat

5

A D

ÉL

IBÁ

B

Rem

eg, rezeg a délibáb,oly' kár, hogy nem

tart már tovább,

hisz' a valót eltünteti,s csaló vizében fürdeti.

Míg él, rem

eg s a látszatotkezed kinyújtva m

arkolod –hiába bár. Jaj, m

ire vár,aki vizéből inna m

ár?

A föld felett m

inden remeg,

hőség rázza, vagy förgeteg,vagy tán m

ás rejtett cél, erő?

Nem

láthatják a csillagok,a délibáb m

égis ragyogs vágyakból titkos álm

ot sző.

Az A

ntipodiumon, 1994. m

ájus 25-26

CL

III-IK Z

SO

LT

ÁR

Egy bujdosóé, hárfára

Vén B

abylon vizeinélostorzott lelkem

még rem

él,m

ert szabadon, akár a szél,bár hontalan, de m

égis él.

Elm

ondhatom bús énekem

,bár fáj m

ost minden dal nekem

,s a gyásztól m

egszakadt szívemelébed. U

ram, elviszem

.

6 Vedd le vállam

ról az igádés hű szerelm

ed zálogátadd vissza, édes Istenem

.

Adjál népem

nek új hitet,m

ely sárból mennyekbe vihet,

segíts e botlott nemzeten!

Az A

ntipodiumon, 1994. június 7.

ME

GM

ÉR

ET

TÜ

NK

Dániel, 5: 25-28.

Megm

érettünk színed előtt, Uram

,m

egmérettünk, fájón és rongyosan,

és könnyűnek találtál minket itt,

és sekélynek a szívünk vágyait.

Örökségünket, ha m

ég van ilyen,eladta sóvár testünk, s a frigyen,am

it vakon és éhesen kötött,új rabságot nyert, sós könnyek között.

Így büntetsz hát, ha ellened teszünk?A

bún zsoldjától csonka nemzetünk

meddig kell hordja terhét szüntelen?

Egy árva nép esd H

ozzád, Istenem:

Adjál hitet, hogy lássuk az utat,

s bocsásd meg vétkünk – hiszem

, akkor adkegyelm

ed új és biztató reményt,

hogy Téged várjunk, s kövessük a F

ényt!

Az A

ntipodiumon, 1994. június 9-10.

7

SZ

OM

JÚS

ÁG

Jeremiás, 31:25. „

mert m

egitatom a szom

jú lelkeket és minden

éhező lelket megelégítek”

.

Sorsunk vad pusztáit járjuk ötven éve,

meghajtott, ősz fejjel, m

int a széthullt kéve,kergetünk m

ég mindig egy-egy délibábot,

és amint elértük, csak szikes föld várt ott.

Délibábok rezgő vize nem

ad inni,de szom

junkat oltó forrást nem lel senki...

kinyújtanám én is fakupám

feléje,de jaj, m

égsem oltja szom

jam' csaló fénye.

Cserepes ajakkal, szom

júhozó szívvelkünt járok a pusztán, s m

ihelyt a nap felkel,rózsás hajnal könnye csillapítja szom

jam,

s nem kell, hogy sírom

ban szomjasan nyugodjam

.

Az A

ntipodiumon, 1994. június 13.

IGY

ÁL

VE

LE

M

Idén korán volt a szüret,zöld volt a szőlő... őrületpréselte m

ustból lett a bor,s aki m

egissza, mind botor.

Mégis, gyere, igyál velem

,ha nem

gyötör a félelem,

hogy velem m

eg ne lássanak,m

ert amit írok, csak salak.

Salak?…

de szent, Istent hívó,s a szó ereje bódító...ezért kiadni nem

szabad.

8 De átcseng a szent fájdalom

,m

agyarul... a börtönfalon,s m

egidézi a holtakat.Az A

ntipodiumon, 1994. június 13.

ÍGÉ

RE

T

Jeremiás. 31:25 „

… M

ert megitatom

a szomjú lelkeket és m

indenéhező lelket m

egelégítek".

Nem

régen nálunk "Hősök N

apja" volt,de otthon volt-e, 'ki róluk dalolt,hiszen m

ár régen kiapadt a könnysok fáradt szem

ből s győzött a közöny.M

ért csak nekünk fáj, hogy nem szól a dal,

s kopott emlék a régi diadal?

De a föld reng m

ár a sok sír alatt...C

saba már hívja, aki hű m

aradt.

Az elesettek sírján nincs virág...

s az élők önként húzzák az igát,vagy csak hiszik, hogy az em

ber fia,ha láncban élt, úgy is kell halnia?A

sok kiontott vér égre kiált,hisz' hősök adták jövőnk zálogát,és rengeti a sok, áldott rögöta K

árpátok s a Vaskapu között.

Vihar hangjával L

ászló szól, a szent:"Isten velünk lesz, ha hiszünk, ha bentszívünk hűséges, s kitart a gyökér...akkor nem

omlott hiába a vér!

Akkor ér véget m

ajd a bujdosás,a szenvedésből dal lesz s áldom

ás".A

ddig a kobzos szól csak egyedül,s fájdalm

a titkon hozzátok repül:

9

Testvéreim

, bár megtagadtatok,

s hazámban ism

ét bujdosó vagyok,m

eg kell idéznem m

ost a hősöket,akik szívében hazaszeretetlángol örökké és az ígéret,hogy veled küzdjön, am

ikor kéred,m

egfáradt népem, csak legyen hited,

hogy gondjaid' az Úr elé vigyed.

Az A

ntipodiumon, 1994. június 30.

A D

ÉL

IBÁ

BO

S É

G A

LA

TT

Szász Miskának

Megkaptam

kis virágodat,m

últat idézett, álmokat...

Istenem, nem

rég voltam ott,

kertedben, ahol álmodott

e pici orgonavirág.A

zóta fordult a világ.a term

ést elverte a jég?m

ert az aszály nem volt elég.

Mit küldhetek cserébe én,

'mit a világnak kezdetén,

a délibábos ég alattegyütt kerestünk? m

íg szabadvolt álm

odnunk s a gondolat,bár égnek indult, itt ragadtsok könnyáztatta rög között,'m

it verítékünk öntözött.

Vén B

abylon vizeinélegy öreg kobzos m

ég regél,m

ert megm

aradt erős hite,nem

veheti el senki se!

10 E hitből küldök m

ost neked:töröljed le a könnyedet,és hogyha tényleg akarod,álm

od' valóra válthatod!Az A

ntipodiumon, 7994. július 7.

ÚJ Ü

ST

ÖK

ÖS

Enum

a elish∗ a T

iamatról nézve

Az égnek nem

volt még neve,

s a mindenség egy Istene

a földet sem alkotta m

eg...csak űr volt akkor, m

ely remeg

az Isten léptei alatt,s alakot ölt a gondolat,és m

ikor így szólott: "Vagyok!"

kigyulladtak a csillagok,S

zavára gyulladt ki a fény:üstökös kard és új rem

ény!

Olyan sok ezredév után

egy új nap szürke hajnalánegy új üstökös született...véget hoz-e, vagy életet,ki tudja m

ég – s az égi kék –m

ikor az Úr így szól: "E

lég!"egyszer veressé válik-e,m

a még nem

tudja senki se,és azt sem

, hogy ilyen csodam

ikor lesz Isten ostora?!

∗ A

z akkád teremtésm

onda első szavai. A m

onda földünk kialakulá-sát egy az istenek és titánok harcaként bem

utatott kozmikus ese-

ménynek tulajdonija. Ilyen esem

ény a Shoem

aker-Levy 9-nek neve-

zett üstökös Jupiterrel való, 1994. július hó 16.-án hajnali 5 órára[E

AT

] jósolt összeütközése is.

11

Itt nézem lent, m

agam vagyok,

amint az üstökös ragyog

és megöleli Jupitert

tüzes karjával, égve, fent.C

sak ősi mondák hősei

tudtak ilyenről zengeni,bár bent szívükben fájt a dal,tudták, nincs teljes diadalsoha, sem

teljes pusztulás,csak élet van és változás.

Könnyel dagasztott itt a sár,

s a diadal másé m

a bár,új ég alatt holnap, lehet,hogy elfújják m

ajd a szelek,vagy a m

iénk lesz? Éljük át

csupán ez égi, vad csodát,U

ram, hogyan vészeljük át?

Esdünk, velünk is tégy csodát!

Az A

ntipodiumon, 1994. július 16.-án hajnalban.

KI A

Z

Szamosi Z

olinak

Mikor sötét az ég

s reményünk nincs elég,

ki szól zaj, jaj felett,s ott van m

indig veled?

Ki az, 'ki m

egtanít,hogy vesztett álm

aidvisszaszerezheted,ha hiszel és m

ered?

12 Az Ú

r Ő – E

gy, csodás,élő, szent látom

ás,ő véd S

zent lelkivel.

A sötétben vezet

és fogja a kezed,hogy ne tévedj m

a el.Az A

ntipodiumon, 1994. augusztus 3.

SZ

EN

T JO

BB

OD

VIS

ZIK

-E

Szent István napjára, 1994 -ben

Szent jobbod viszik-e idén, István király,

lassú körmenetbe', m

elynek emléke fáj?

Nem

volt elég talán tengersok bánatunk? –pogánykor hajnalán ism

ét árvák vagyunk.

Az árm

ány már arat, fájón sikolt a száj:

látjuk-e jobbodat, szent hős, István király?vagy a sárba ragadt sorsunk vén szekere,hogy régi álm

okat eltemessünk vele?

Hiába hullt a vér? A

z ártás szelleme

ma m

ár mindent elér? hogy' küzdjünk ellene?

Jőjj ma ism

ét közénk -a szívünk hű marad,

terjeszd védőn fölénk megszentelt jobbodat.

Jövel. István király, téged magyar kíván...

Óh, szent zsolozsm

a, szállj milliók ajakán.

Bár csak m

egértenénk intelmeid szavát,

és elhoznád közénk az élet zálogát.

Az A

ntipodiumon, 1994. augusztus 4.

13

NE

AZ

T K

ÉR

DE

ZZ

ÉT

EK

Egy Szent István napi beszéd em

lékére

Ne azt kérdezzétek a m

agyar hazától,hogy m

it is kaphattok, s valamit ígér-e,

hanem azt nézzétek, s a veszély nem

számol,

hogy mit is tehettek, am

íg éltek, érte.

Tenger hősünk adta életét és vérét,

dalból, tudományból s hőségből font szívet.

Ti, készen a harcra, gyűjtsétek a kévét,

mit eggyé varázsol hőség, m

eg az élet.

Ne azt kérdezzétek, hogyan dúskálhattok,

míg ínségben sínylik, tengődik a nem

zet,de sok régi vétek helyében adjatok,s tegyetek is m

indig. Szülessék új kezdet!

Az A

ntipodiumon, 1994. augusztus 20.-án, Szent István napján

14

EM

LÉ

KE

ZZ

NÉ

PE

M

Az 1956-os szabadságharc áldozatai em

lékére

Kialudt-e a sok kis gyertyaláng

a vérrel festett Országház előtt?

A láng, am

elytől fénylett a világ,m

íg a zsarnokság árnya nagyra nőtt?

Em

lékszünk még, vagy m

ár nem illik az?

pudvás szívektől mire tellenék?

Mondd, bánat sincs m

ár, kin sincs, sem panasz?...

Az em

ber bennünk lassacskán elég?

Hiába m

ondta egy régi őszönS

inkovits Imre, hogy" T

alpra magyar" ?

Hiába hitte, bár eszelősön,

sokunk, hogy e nép még élni akar?

Hogyan hihettük? V

olt-e reménység?

Csend ült az utcán, vak, halotti csend,

és rettegett az, 'ki félholtan élt még...

s az Isten sírt a magas égbe' fent.

Inas diákok, gyerekek voltak,ködevő költők – szebbről álm

odók,névtelen sírba belökött holtak,őrültek, hősök... közülünk valók.

Oly sok rab R

ecsken kurta vast kapott,hogy jobban fájjék a test, am

íg él,s az akasztástól a kötél kopott,m

íg anyák könnyét szárítja a szél.

S a sortüzek? M

ondd, tenger áldozatés elnyom

ás ma m

ind feledve már?

15

A nép akarta? A

halál arat...s jóról beszélnünk m

a már szinte kár!

Népem

, 'mit adtak néked: áfium

,hogy felejtsd m

últad és hogy ne akardlerázni járm

od – úgy mondják, hiún –,

hisz' már nem

illik kezedbe a kard.

Em

lékezz népem! V

agy hiába voltm

egannyi vér és minden áldozat,

ha szívedből a szent érzés kihalt,hogy m

agyar vagy és jog szerint szabad?

Az A

ntipodiumon, 1994 szeptem

berében

CL

IV-IK

ZS

OL

TÁ

R

Egy bujdosóé, hárfára' – N

emzedékem

nek

Ha ném

án ég a fájdalomszíved m

élyén. s a bánaton,úgy érzed, m

ost már nem

lehetsegíteni, m

ert eltemet

a gond, teher s a szenvedés,– csak boldogságból van kevés –az U

rat kérd, tegyen csodát;im

ádkozz, s akkor megbocsát.

Ha kin kiált. s a fájdalom

koloncként ég a válladon,az eget is m

egrengetis A

tlasz se képes tartanifeletted a sok csillagot,a könnyed. 'm

it az Úr adott,

könnyít a kínon, gondokon,de barázdát szánt arcodon.

16 Sírj, ha úgy érzed, elveszett

az álmod. és az életed

csak sajgó fájdalom m

arad,am

elyre irt csak Isten ad.Ő

t kérd, hogy nézzen áldva rád,fordítsa sujtó ostorátm

a másfelé s legyen veled,

hiszen tudod, hogy úgy szeret.

Te balga. gyenge nem

zedék!N

em volt sok vétkedből elég?

Feletted sötét lett a hold.,

és aki puszták népe volt,m

egtört derékkal él ma itt,

mert rég feladta álm

ait,m

últját. jövőjét... nemzetét...

Kiáltsd m

ár végre, hogy 'elég'!

Mivégből élsz? Ú

gy gondolod,ha hajnaltájt a harm

atotkönnyel sóssá változtatod,bánatod' belefojthatod?B

ízz, és ne félj! Egy égi fény

utat mutat. V

an még rem

ény,hogy bátran élj. H

igyj, küzdj,ha kell. s az U

rat hívd, hogy jőjjön el!

Az A

ntipodiumon, 1994. szeptem

ber 17.

LE

HA

JOL

T H

OZ

ZÁ

M

Bolygókra hágott s m

egszólalt az Isten,az ég kárpitja m

egrepedt belé –s am

ikor gondom' árván, fájva vittem

,lehajolt hozzám

, hisz' lelkem Ö

vé –és bíztatott, hogy álljak m

eg a szélben,dühös orkánnak vessem

vállamat,

17

és nézzek túl a földi szenvedésen,hiszen az élet m

indég megm

arad.

Bíztatott, győzzek m

ás és magam

ellen,hiszen erőm

van, amit Ő

adott...hogy tegyek jót, m

ert énbennem a szellem

örökké él és testem sem

halott:C

sillag anyagból s folyami agyagból

gyúrta az Úr, hogy tartson egy kicsit,

míg egyszer, végre, am

ikor az Úr szól,

fel nem em

el a buzgó, tiszta hit.

"Ne bándd, ha fájna...az elnyűtt anyagra

foltot már raktam

annyiszor, tudod,s m

ikor a folt már ism

ét elszakadna,örülj, hogy nem

ád többé bánatot!"Így szólt az Ú

r és testemért cserébe'

adott fényeset, színe patyolat,nem

aggódom, hogy le kell vetnem

végre,a szakadt régit – az új m

egmarad.

Az A

ntipodiumon,

ÚJA

BB

ŐS

ZÜ

NK

Feleségem

nek egy varázzsal teli évfordulóra

Újabb őszünk új varázsa:

vén szívem halk dobbanása

s az, hogy lábam ballag ism

ét,s testem

lerázta bilincsét.

Őszi erdők m

inden fájagazdag, sárarany ruhábaborítja m

ost a vidéket...értem

teszi, meg T

eérted.

18 Aztán rőtté válik m

inden,s ezen a sok, m

úló kincsenm

egnyerte szívem örökre ...

zöldből arany – körbe ...körbe.

Régi erdő közelében

felszállott a pára éppen,s m

int idvezült, boldog lelkek,az őzikék köszöngettek...

Ott álltak az erdőszélen,

mi m

eg vártunk, kéz a kézben.E

mlékszel? – ott –októberben

megérintetted a lelkem

.

Megköszönöm

gyengéd kezed,ha, éltető szerelm

edet,s hogy akkor is bíztál bennem

,m

ikor néha eltévedtem.

Köszönöm

az imádságod',

legyél érte százszor áldott,s hogy B

abylon vizeinél,szakadt szívem

még él, s rem

él.

Az A

ntipodiumon, 1994. október hó 1-én

ÉL

TE

SS

EN

IST

EN

Zeöld K

árolynak 80 éves születésnapjára

Köszönjük a sok nékünk m

ondott verset,am

ely szavadtól új életre kelt,m

ert beleadtad hű szíved s a lelkeda holt betűkbe életet lehelt.

Zengő szavadtól könnyebb lett a sírás,

hisz' bujdosóknak sírni még szabad

19

vesztett hazáért, és amikor sírt ás

idegen földben, s csillagok alatt.

Köszönjük azt, hogy 'm

ikor kértünk, adtálm

indig, ha lelkünk magyar szót kívánt,

s hogy jó barát, és ha magyar m

aradtálszerelm

es szívvel a Múzsák iránt.

Mily' gyakran zengett ajkadról az ének

és áriákból zsoltár született,hangodban érzett a vibráló élet,arról daloltál, hogy az Ú

r szeret.

Éltessen Isten, és bő áldásával

halmozzon el m

ég sok-sok éven át,s m

ikor a lelked új egekbe szárnyal,sohsem

felejtsd e vén föld mám

orát.

Az A

ntipodiumon, 1994. október 8.-án

KIÁ

LT

AN

ÁL

A rem

énytvesztetteknek

Kiáltanál, de úgy se' hallja senki,

az élet fáj, és még fájóbb szeretni,

ha nem tehetsz a szeretettért sem

mit,

s bénultan nézed minden kínját, könnyét.

Kiáltanál, de halkká vált a hangod...

Ki hallaná a m

egrepedt harangot?C

sak lelked szól a sötét éjtszakába'...sápadt a hold és m

inden csillag kába.

De él az Ú

r! és hallja már a szódat...

fordulj felé, hisz' senki se' adózhattöbbel soha, m

int szíve dobbanása.

20 És ád erőt, m

eg szeretetből vértet,jó fegyverül m

eg hatalmas igéket,

hogy győzelmünket a világ is lássa.

Az A

ntipodiumon, 1994. novem

ber 8.

HA

BÉ

NA

IS A

KÉ

T K

EZ

EM

Ha ég a könny, s a fájdalom

vakon sajog az arcomon,

tudom, hogy m

égis élni kell,am

íg nem m

ondja, hogy jövel.egyszer az Ú

r kegyelmesen...

s akkor megyek m

ajd, csendesen.

Ha béna is a két kezem

,m

égis azzal kell küzdenem,

s bár lábam csak agyag kolonc,

amit a föld parancsa vonz,

sólyom lelkem

mégis szabad,

lerázza a koloncokat.

Ős felrepül az Ú

r elé,ha m

eg is szakadna belé,s lehull a trónusa előtt,'hol, tudom

, óriásra nőttaz örök fény és kegyelem

...'hol tán az Ú

r majd szól velem

.

Ha kérem

, tudom, m

egbocsát,eldobva ólm

os ostorát,od'adja tán a csillagot,m

ely egyszer régen ringatott,s m

egadja, hogy e csillagonne üljön kín az arcom

on.

Az A

ntipodiumon, 1994 novem

ber hó 17.

21

LE

VÉ

L B

ÁR

ÁN

Y P

ÉT

ER

TA

MÁ

SN

AK

Kitellett bőjtből, könnyből, áldozatból,

hogy dalod, költő, megjelenhetett,

s kínodból nőtt ki és a gond-magokból,

amiket szíved régen elvetett.

Kövek között is m

egered a jó mag...

vessél ezért ma, s am

eddig lehet,bár horpadt hátú m

a még m

inden asztag,adj a népünknek szellem

-kenyeret.

Hidd, hogy szavad m

ár sok bálványt ledöntött,küldd ezután is szent üzeneted,sok fájó évet kalodában töltött,bujdosó társam

, küldd, amíg lehet.

Szíveddel szóljál m

inden nap és éjjel,hogy m

egérthesse kábult nemzeted,

megküzdve bajjal, kínnal és veszéllyel

szólj, s így teremtsél újabb kezdetet.

Könnyként peregjen bensődből a zsoltár...

bár elmoshatná népünk vétkeit,

mert csatát-vesztett a m

agyar nép volt már,

de rég túlélte, mert volt benne hit.

Engedd, peregjen lelkedből a zsoltár,

ha nagyon fáj, az Úr ott lesz veled,

s ha meg is rendült szívedben az oltár,

hidd, tudd, hogy győzöl, mert Isten szeret.

Dalolok én is m

a, s ameddig élek,

még akkor is, ha nem

kell már az ének,

mert nékünk m

ost már m

ás reményünk nincsen,

csak az, hogy egyszer megsegít az Isten.

Az A

ntipodiumon, 1994. novem

ber 25.

22

EG

Y M

EG

OS

ZT

OT

T S

ZÜ

LE

TÉ

SN

AP

RA

Bakonyi L

ászlónak.

Most, hogy beléptünk a vén, nyolcadik,

fájó, podegrás, téli évtizedbe,'m

ikor az élet többé nem tanít,

amire nincs m

ár vágyunknak se kedve?elgondolom

, hogy mivé lett az élet,

'mit az Ú

r nékünk oly tisztán adott,m

ért sároztuk be. – bár óvott a Lélek –

életünket, e szép ünnepnapot?

Nem

tér a múlt m

ár soha többé vissza,de bennünk és az álm

ainkban élés m

egmarad sok győzedelm

e s kínjaszívünk csücskében, m

ely mindig rem

él:m

ert él az Úr és értünk ontott vére

tisztára mossa régi vétkeink'

és konkoly énünk az Isten kezébe'búzává lesz. m

íg marad benne hit.

Az A

ntipodiumon, 1994. decem

ber 6.

23

A Z

EN

E D

ICS

ÉR

ET

E

Töredék S

hakespeare: A V

elencei Kalm

ár c. színmű V

. felv. 1 színC

zira Zsoltnak

….

[A zenészek belépnek]

Lorenzo:

[folyt.]Jertek, keltsétek D

iánát dallal,hadd sim

ogassa zenétek halkanúrnőtök fülét és hozza haza.

Jessica: Soh'sem

vidít a zene dallama.

Lorenzo: S

zellemed figyel, – tán ez az oka.

De, nézd, 'm

int pajkos, vad, zabolátlan,egyfűvü csikók m

énese nyargal,fújva, táncolva, nyerítve, bátran,m

ert forró vérük semm

it se' átall,de 'm

int meghallják a trom

bitaszót,vagy m

ás, fülüknek tetsző dallamot,

mindenik m

egáll, – mert a zene volt

édes hangjával melytől nem

doboltegy patája se'. L

ásd, nem hazudott

a költő, mondván: fák, sziklák s az ár

Úrpheüsz szavának engedelm

es már.

Hisz' nincs oly kem

ény, vad s dühös semm

i,am

ely ne tudna itt meglágyulni

a szép zenétől egy kis időre.S

az ember, aki zenétől pőre,

s szive se dobban néhány édes hangra,fosztó árulásra. rászedésre képes.S

zelleme csorba, s m

int az éj, sötét,s ragaszkodása pokoli'n vészes.N

e bízz ilyenben. Figyeld a zenét!

….

Az A

ntipodiumon, 1994. decem

berében.

24

CL

V.-IK

ZS

OL

TÁ

R

A szabadságért küzdőknek

Mikor az éjjel m

ély ködbe merül

Karácsony-tájban, s fázol egyedül,

mert oly' kegyetlen az egész világ

és sárba hullik a legszebb virág:az em

berszív is, mert az a parancs,

hogy eltapossa egy szöges bakancs,m

ely halni indul, mert nincs kegyelem

...em

ber testvérem, im

ádkozz velem.

Tenger könny öm

lik, medret rontva zúg;

vérbe gázolva olyan sok hazugjogról beszél, de 'ki m

egvédené,olyan sohsincs és m

egszakad belészívünk, e sárba taposott virág...H

ogy él-e, nem is kérdi a világ!

s ha elvész, nem fáj többé a halál,

hisz' a világon csak ármányt talál.

Ha érzed, sorsod m

ár reménytelen,

mert nem

lehet a távol végeken harcolni sem

, de élni sem lehet,

és azt hiszed, hogy gondod eltemet,

mert küzdelem

hez sincs elég erőd,borulj le buzgón az Isten előtt,s ha élted gönce szerteszét szakadm

ikor körülted a halál arat,tudd m

eg, hogy Isten sohasem hagy el

és megsegít szent, áldó lelkivel.

Az A

ntipodiumon, 1994. decem

ber 22

25

AM

IKO

R S

ÁR

RÁ

LE

SZ

A. H

Ó

El-elbújnak a csillagok

Karácsony éjjel, s nem

ragyogtöbbé a betlehem

i jel...kérlek U

ram, m

égis, jövel.

Am

ikor sárrá lesz a hóés a tavasz sem

biztatóa véráztatta földeken...kérlek, U

ram, legyél velem

.

Hogy ism

ét eljőjj, arra vára fagyba m

eredő határs az itt kínlódó em

berek.

Jövel közénk, Uram

, jövel...hogyan viselnénk m

indig elaz életet T

e nélküled?

Az A

ntipodiumon, 1994. K

arácsonyán.

KA

RÁ

CS

ON

Y É

JJE

L

Karácsony éjjel szálló lehelet,

az imám

, Uram

, ott van Teveled

és ismét kérdi, m

ért nincs vége még,

meddig szenvedjen ez a nem

zedék,m

a hóban, sárban, holnap viharban,m

ikor a bosszú őrjöngve nyargal?

Uram

, szólj végre. Nem

volt még elég,

hogy templom

, otthon s ember is elég a

tűzben, melynek neve gyűlölet...

Senki sincs m

ár itt, aki még szeret;

mert m

ár kiitta a méreg-kupát

s nem kér kegyelm

et és sohasem ád ?

26 Uram

, békítsd meg m

a éjjel Veled

és egymással a küzdő népeket.

Nyugodjanak m

eg most a fegyverek,

s kegyelmed védjen m

inden életet;szent békességed végre jőjjön el,hívunk és várunk, jó U

ram...Jövel!

Az A

ntipodiumon, 1994. karácsonyán.

ZO

RD

ON

HE

GY

EK

AL

JÁ

N

A csecsen végvári vitézeknek

Zordon hegyek alján,

véres könnyel arcánégnek m

ered sok halott;fekszik vérbe fagyvas a zsarnok hatalm

avérüktől m

ár megkopott.

Városukra talál

tűz zápora: halál,ez tán a végítélet?M

égse' enged senki...rabszolgává lennihalálnál rosszabb élet.

Hozzátok száll lelkem

;a zsarnokság ellenkiállni kötelesség...és bár gyenge a kar,m

ég harcolni akar,'m

ikor dúl az ellenség!

Zordon hegyek alján

küzdenek még árván,

rab népek, rab emberek,

mert a szívük bátor,

27

nem fél a haláltól

és sohasem kér kegyet!

Fegyvert fogott a kar...

szabadságot akaregy nép – nem

kell elnyomás!

Múljék el a rabság...

jőjj, arany szabadság,am

it sohsem vesz el m

ás.

Az A

ntipodiumon, 1994. karácsony m

ásodnapján

VA

N-E

RE

MÉ

NY

?

Van-e rem

ény a ködös éjszakában,m

ikor nem égnek fent a csillagok?

Összegyűlünk-e m

a még ketten-hárm

an,hogy köszöntsük a felkelő napot?H

ogy kérjük Istent, adjon még kegyelm

et,hitet, kitartást és főként erőt,hogy m

egharcoljuk harcunkat, ha engedaz Ú

r megállnunk trónusa előtt.

De küzdhetünk-e fakuló rem

énnyel,vagy adjuk m

ár fel, mert harcolni kár?

Maradjunk szolgák m

inden nap és éjjels legyen-e lelkünk ism

ét rab madár?

Sok régi vétkünk bilincsben tart m

inket,s m

íg a világon a gonosz aratés fáj az élet, Isten ujja intett,hogy m

egvédjük, 'mit áldó lelke ad.

Tűzvész pusztított, vágyam

mégse égett,

rengett a föld, de két lábam m

egállt,könyörült Isten, s visszaadott életdobogja bennem

a remény dalát.

Sok bajt és áldást hozott ez esztendő

és megszenvedtünk m

inden perciért,

28 de hisszük, tudjuk, hogy egy jobb jövendővár, am

it ránk rég az Isten kimért.

Van m

ég remény a sötét éjszakában,

mert körülöttünk a lélek ragyog,

és míg az Isten m

arad erős váram,

nyugodtan várom az új holnapot.

Jer, imádkozzunk, adjunk annak hálát,

'Ki téged s engem

a markába' tart,

és hű szerelme az új évre is ád

kegyelmet, áldást s harcban diadalt.

Az A

ntipodiumon, 1994 Szilveszter éjjel.

CS

EN

DE

S A

Z É

JJE

L

Évvégi im

ádság

Csendes az éjjel – távol van nagy égbolt –

trónusod, s mégis itt vagy énvelem

...sujtottól lánggal, terhem

is nehéz volt,s m

egkönyörültél rajtam, Istenem

.F

áj a lélekzet, mellkasom

szorítjaa fojtó pára, forró levegő;"fejem

az ár, jaj, már-m

ár elborítja"de biztatásod szülötte: erő.

Itt, idegenben kiszikkad a szívünk,de vágy hajtja, m

ert van még benne hit,

hogy végetér majd m

éltó büntetésünks elérheti szent, régi álm

ait.U

ram, ne büntesd tovább a T

e néped,m

ert árva bár, de szeret és remél,

legyen szavad ma kegyelm

es ígéretB

abylon fájó, vén vizeinél.

Az A

ntipodiumon, 1994 S

zilveszter éjjel.

29

EM

LÉ

KE

IMB

EN

Ugrik A

licenak

Az, aki elm

ent, mind szív nélkül m

ent el,m

ivel a szíve mindnek ott m

arad,ahol ringatta. s m

ézédes tejéveitáplálta anyja, m

agyar ég alatt.

Ott, 'hol először csókolta az élet,

'hol egy tavasszal nagyon szeretett,'m

itől megválni halálos ítélet,

s amit csupán csak szeretni lehet.

A H

aza szent, ha meg is kínoz néha,

mégha ínséget ad is, láncra ver,

de ősök lelke él az út porába',s könnyből és porból új em

bert kever.

Az én A

pámnak szíve m

essze vágyott...útrakeléskor m

égis fájt nagyon,és m

egszakadt, – s e letörött virágotem

lékeimben m

indig siratom.

Az A

ntipodiumon, dércsipte lom

bok alatt

31

Má

so

dik

léle

kz

et

19

95

Ké

zira

t

33

ÚJ E

SZ

TE

NDŐ

, RÉ

GI B

ÁN

AT

Új esztendő, régi bánat

régi kin, mely m

ár nem árthat,

régi gyász és régi könnyek,am

int arcomon pörögnek,

felszáradnak s újra kezdik,nem

töprengek rajt' napestig,de am

ikor fáj a szívemés színes szivárvány-ívenoda szállnék 'hol kin nincsen,H

ozzád szállnék, Uram

Isten,de itt kell m

aradnom m

égis,s m

ikor azt kérdem, m

iért is,nem

válaszolsz. Ki hitte azt,

hogy szívemből új dalt fakaszt

még a szél is... nincsen m

entség,hogy dalolnom

kötelességakkor is, ha fáj a bánat,am

it a dal néha rám rak.

Igen, ha kell, akkor dallalfordulok szem

be egy haddal,hisz' nincs bennem

többé kétség,hogy nem

győzhet az ellenségés m

egmarad a T

e néped,úgy U

ram, ahogy ígérted

Lásd, B

abylon vizeinélim

ádkozom, s lelkem

remél.

Az A

ntipodiumon, 1995 V

ízkeresztjén.

34

CL

VI.-IK

ZS

OL

TÁ

R

Messiásváróban

Kérünk, hogy vétkünk m

egbocsásd,U

ram, és adj feltám

adást,hogy szabadok legyünk m

egint,s valóra váltsuk álm

aink'.

Adj, U

ram, bátor, hű szívet,

mely céllal dobban és szeret,

hogy legyen mindég tettre kész,

s helytállhassunk, ha jő a vész.

Adjál, U

ram, rem

ényt, erőt,s am

it hitünk epedve szőttkörénk, az legyen fény-palást,am

ely elhárít bajt s varázst.

Engedd, hogy testünk, am

íg él,szabad m

aradjon, mint a szél,

s ha elringatja majd a sir,

lelkünk legyen sebére ír.

Kérünk, sok bűnünk' m

egbocsásd,küldj, U

ram, m

agyar messiást,

hogy Hozzád vezessen m

egint,s valóra váltsa álm

aink':

Hogy igazságunk győzni fog,

míg csak hú m

agyar szív dobogegy új ég sátora alatt,am

it, Uram

, kegyelmed ad.

Az A

ntipodiumon, 1995. január 24

35

TU

DA

T, V

AG

Y Á

LO

M

A m

agamfajta vén legények

sokszor talán a múltban élnek,

hol minden tettük: m

ende-monda,

olyan, mint lábnyom

a homokba',

még akkor is, ha táncos lábbal,

vígan packáztak a halállal.B

árhogyan volt is, óh beh rég volt...m

a fojt a köd, sötét az égbolt.

Am

i rég elmúlt, nem

jő vissza:szétfoszlott a sok baja, kínja,de öröm

e megm

arad mégis...

ki kérdezhetné, hogy miért is

él még m

a is a szívem m

élyén,m

eglátogat az álmok éjén,

hogy vigyázzon és átvezessensok gáncs között, nehogy elessem

.

Tudat, vagy álom

...csaló képek...követnek itt, am

erre lépek,bent a szobám

ban... ha künn járok...nem

tartják gúzsban vak határok...E

bből a tarka mozaikból

világot gyártok, mely m

a tombol,

holnap elringat halk zenéje,m

íg elnyeli tudatom m

élye.

De am

ikor álmodni m

ernek,feledve m

últat, bajt, keservet,sem

mibe véve testük göncét,

s hogy sebüket be se' kötözték,a m

agamfajta vén legények

a jövővel is szembe néznek

és meglátják, hogy beleírta

nevét az Úr m

inden atomba.

Az A

ntipodiumon, 1995. február 14.

36

ÚJ M

ÁR

CIU

S

A szél tavasszal újra kél,

halkan susog, nevet, beszél,csendesen ringat, m

ert szeretés felcsókolja könnyem

et,m

ert hiszem, várom

a csodát,am

it tavasszal Isten ád:rügyet fakaszt, m

agot terem...

csak szabadság nincs, Istenem!

Egy új m

árcius idusánterólad álm

odom, H

azám;

érzem, am

int a délibábföléd teríti sátorát.C

saló a fény, fájó való,'hol sírgödrünk is biztató.A

z élet félelmet terem

...m

ért nincs szabadság, Istenem?

Hazám

, mikor ébren vagyok,

akkor is terád gondolok,s bár végre nem

vagy gúzsba' már,

tested, e törtszárnyú madár

tömlöcben él, rab lelke fél

s imátlan szíve nem

remél...

az élet igen mély verem

...m

ért nincs szabadság, Istenem?

Csontunkba rág a félelem

minden lázálm

as éjjelen,de pirkad m

ár s jő egy csodásreggel – tavasz – feltám

adás –m

ikor szívünkben az erő,s hitünk, bizalm

unk egyre nőés m

éltó jutalmat terem

:...Jőjj, szabadíts m

eg, Istenem!

Az A

ntipodiumon, 1995 m

árciusában.

37

MIL

YE

N A

Z É

BR

ED

ÉS

?

Vajh' m

it hoz a jövő,'m

it Párkák keze szó

egy csendes alkonyon?M

indenkivel rokonezért válik dalom

,bár nem

is akarom.

A lápba süppedő,

magába rettenő

ember soh'sem

találm

ást, csak 'mit a halál

koncként felé' dobott:egy újabb holnapot.

Ha én sohsem

merem

élni az életemés csak álm

om m

esés,m

ilyen az ébredés?Ö

röm, vagy szenvedés,

vagy mint elvert vetés?

Isten lelket adottés m

inden holnapotáldással tölti m

eg.E

zért, ha hív, megyek,

de ha harcolni kell, énhívom

, hogy: Jövel!

Az A

ntipodiumon, 1995. m

árcius 4.

SE

NK

I SO

HS

EM

AD

OT

T JO

GO

T

A felelőseknek

Miért vagytok öngyilkosok,

sírunkat ásó cinkosok?E

ladtak mindent. am

i szents m

ég azt is, ami lent pihent

38 az anyaföld fáradt ölén:ősök porát – jogát? N

em én!

Mi történik? H

ogyan lehetm

eggyilkolni egy nemzetet

egy tál lencséért ma m

egint,felélesztve a régi kínt,feltépnetek egy vén sebet,m

ely ma m

egöl, s holnap temet?

Öngyilkosok! H

é – emberek!

feladni hogyan meritek

azt, amit annyi ősötök

tengernyi vére öntözötttöbb, m

int egy ezredéve már?

pedig még szabadságra vár!

Senki sohsem

adott jogot,hogy arról 'm

it oltalmazott

a nemzet ezredéve m

ár,lem

ondjatok, mint csapodár

szajha és hűtlen áruló:kevesebbért is járt bitó!

De m

égsem szakad le az ég!

Honszerelm

em égő tüzét

kazlatok aljába dobome kíntól gyászos hajnalon,hogy m

eglássátok, hogy remél

a nemzetünk, am

eddig él!

Az A

ntipodiumon, 1995. m

árcius 19. énezen az újabb gyásznapon.

39

EL

HA

LL

GA

TO

TT

Elhallgatott a szívhez szóló ének,

s ami m

aradt, az horpadt sírhalom;

de mindig él az Isten-adta lélek,

s alkot megint az üszkös rom

okon.Á

ldjon meg Isten, fáklya-lelkű költők!

Tudom

, hogy egyszer majd találkozunk,

s együtt imádjuk akkor a T

eremtőt,

és felé fordul vágyódó dalunk.

Tudjuk, hogy' rezgett a szívetek húrja,

s miként sírt m

inden szó-tárogatólelketek m

élyén, és halotti torrahogyan hívott a gyász-szaggatta szó.M

ost búcsúzom, ti, fáklya-lelkű költők,

örökségetek gazdag áldomás,

mely halhatatlan és a szebb jövendőt,

úgy, ahogyan ti, sohsem zengi m

ás.

Az A

ntipodiumon, egy előadás zárószavaiként

40

KÖ

SZ

ÖN

TŐ

Feleségem

nek

Ma szólok itta rügyező tavasszal,

s a dél segítegy fáradt, őszi dallal;

szólok, amíg

az ajkam szólni képes

és jót kíván:Isten éltessen, É

des!

Nem

új a dal,hisz' azt m

ondom, m

int régen:szeretlek m

as m

íg csillag lesz az égen,m

íg kék az ég,am

eddig lesz jövendd,m

ert szívem ég,

míg zöld nyáron az erdő.

Imádkozom

,hogy legyen m

ég reményünk,

és hogy dalomszívből zengjen, m

íg élünk;legyen hitünk,

rezegjen lelkünk húrja,s az életünk'

pengesse Isten ujja.

Adja az Ú

r,hogy szülessék új dallam

a fáradt húrelzengte m

inden dalban.A

djon erőt,hogy örökké kitartsunk

41

és nagyra nőttárnyunk ne fedje arcunk'.

Otthon tavasz,

minálunk, délen, ősz van,

oly' csendes az,am

eddig a köd halkan,fehéren száll...

a lomb arannyal ékes

és forr a bor...Isten éltessen, É

des!

Az A

ntipodiumon, 1995. m

árcius 25.

BÚ

VÓ

PA

TA

K

Búvópatak tör fel a m

élyből,a vize hűvös, kristálytiszta,m

a szomjat olt, m

esél a létről,de holnap kő se' tartja vissza.

A m

edrét, partját lassan nyűvi,zúzza csendesen m

inden cseppje...M

a még a szikla-gátat tűri,

holnap megárad, hogy ledöntse.

Kin zápor-könnye m

egdagasztja,fájdalom

hava beleolvad...s am

int siet az óceánbafolyam

má válik tán m

a-holnap.

Árván, a m

élybe rejtve kincsétvárt az Ú

r Isten ember-könnye,

míg fel nem

tört, búvópatakkéntés dalként e kiszikkadt földre.

A dalom

ma búvópatak csak,

a lelkemből fakad a dallam

,

42 s bár a világ még süket és vak,

megérzi m

ár, ha szólok halkan.

Az A

ntipodiumon, 7995. m

árcius 3.

ÁL

MO

K

A ti véneitek álm

okat álmodnak,

s megálm

odják egyszer, hogy mit hoz a holnap.

Imádkozva szólnak az egek U

rához,aki m

egtart minket, s felőlünk határoz.

Halgassad m

eg, népem, 'm

it szólnak a vének!É

rtsétek meg, szavuk több, m

int regős ének.M

inden szó jelentős, és csak annyit kérnek:H

allgassatok arra, bent mit m

ond a Lélek.

Száz álom

mélyéből őseitek szólnak!

Hallgassad m

eg népem és higyjél a szónak.

Nem

ígér, nem csábit – bíztat, el ne essék

botló életünk, ha híva kötelesség.

Rég gazdagok voltunk, m

ost kísért az ínség,m

ert nincs a velőnkben sem hit, sem

reménység,

és nincs szeretet sem a szívünkben m

élyen,hogy m

ajd átsegítsen tengernyi veszélyen.

Az álm

ok mélyéből őseink beszélnek,

hogy tudjuk, hogy gyakran oly' olcsó az élet,m

ert az áldozat ma a jövendő ára,

ami tegnap kincs volt, keveset ér m

ára.

Bűvös álom

nélkül tudom-e, hogy élek?

Álm

omban és ébren csak az erős L

élekkell m

ost, hogy vezessen és a kezem' fogja,

hogy ne maradhassak a bűneim

foglya.

43

Álm

okat álmodnak m

inálunk a vének,ajkukon igaz szó, s szívükben az énekutunkat m

utatja – lesz még víg esztendő,

verítéken, véren vett szebb, jobb jövendő.

Az A

ntipodiumon, H

úsvétra várában, Az A

postolok Cselekedetei

2:17-et olvasva, 1995. április 12.

BŰ

NB

ÁN

AT

Joel, 1.2 :13

A vétkünk eltem

et,bár a szívünk szeret,s hazánk is rab m

arad,m

íg az ármány arat,

mert a hitünk kevés,

s a bérünk szenvedés,fájó em

lékezet.

Kérünk, tekints reánk,

megszaggatott ruhánk'

eléd rakjuk Urunk,

mégis, m

ért kell igyunkúj m

éregpoharat,viharfelhők alatts m

aradnunk mostohák?

Népem

, kérd az Urat,

hogy ne maradj m

agad,s tudjad m

eg, hogy szeret,de „a szíveteketszaggassátok m

eg és,ha sorsotok verés,ne a ruhátokat”.

Az A

ntipodiumon, N

agypénteken, 1995. április 14.-én.

44

CL

VII-IK

ZS

OL

TÁ

R

Az énekm

ondóé hárfára

Zsolozsm

ákat zengettsok dalos elődöm

,hadd daloljak én ise m

eggyötört földön,s m

int elhalt az éneköregapám

ajkán,odaadta nékem

,és könny folyt az arcán.

Zengjen hát a zsoltár

Sinár-földtől m

essze,m

ert tudjuk, hogy az Úr

annyira szerettee bűnös világot,hogy egyszülött F

iátm

egváltónkul küldte,aki kegyelm

et ád.

És felfeszítették

áldozat fájára,kínnak szánt, de áldott,véres keresztfára,s m

eghalt e keresztfánaz E

mbernek fia,

mert úgy volt m

egírva,m

eg kellett halnia.

Bizony ez az E

mber

Isten fia vala,keresztre feszítvem

iértünk meghala,

fel is támadt értünk

a harmadik napon

45

hogy ne tartson minket

sem földi sírhalom

.

Feltám

adt az Úr m

aés m

egváltott minket,

bűneink terhébőlszél kavarta por lett,hiszen úgy szeretteJézus e világot,hogy életét adtaértünk és m

egváltott.

Dédapám

, a dicséretfaragó Bachó János lelkész em

lékére.A

z Antipodium

on, 1995 Húsvétján.

BIM

BÓ

FA

KA

DÁ

SK

OR

Bim

bó fakadáskor feltámad az É

let,s bár azt hittük télen, hogy m

ár semm

ivé lett,gyolcsfehér palástban,hóvirág ruhábanfeltám

ad a földből, mert feltám

adás van.

A tavaszi széllel újra kél az É

let,tengernyi alakban szem

benéz tevéled,m

egsimítja arcod,

legyőzi kudarcodés a halál ellen m

egnyeri a harcot.

Ha szom

orú voltál, könnyedet letörli,am

i meggátolná, nincs a földön sem

mi,

s bár gyakran a világtövis és nem

virág,az is kivirul m

ajd, mert érzi a csodát.

Ha rég gyenge voltál s árnyad sötétre nőtt,

hoz neked új hitet, bátorságot, erőt,hiszen nincs oly' csodás,

46 szent, égi látomás,

mint, 'm

it Isten adott: örök feltámadás.

Az A

ntipodiumon, 1995. április 16. H

úsvétján.

AZ

EM

MA

US

I ÚT

ON

Az em

mausi úton fáradtan jött velem

,szívem

ben kín és gyász volt, de ő szólt csendesen,és biztatott, ne féljek,nagy ínségem

ben kérjek –az Írások betelnek, s az Ú

r győz mindenen.

Nem

mondja-e az Írás, hogy m

a, harmadnapon,

feltámad a halálból harm

atos hajnalonaz, 'kit az Isten küldött,hogy segítsen repülnöd,az Ú

r lábához ülnöd, bár tested földre von?

Egy fogadóhoz érve, hívtam

, egyék velem,

sötét van már s a hold m

ély árnyékokat terem.

Maradj velem

. Utas, m

a,szom

orú ez a páska,s az én U

ram halála kínozza a szívem

'.

S az utas két kezébe vette a kenyeret

s megáldva nékem

adta, mint 'ki áldón szeret,

és lehullott a hályogszem

emről – m

ost már látok:

Az Ú

r velem volt s szólott: biztat, hogy hű legyek.

Az em

mausi úton, 1995 április 16.-án.

47

BÓ

BIS

KO

LO

K

Otthonról álm

odom

Am

int az égbolt szürkül,fáradt m

agányom ott ül

a régi karosszékbe's az éjtszaka zenéjeelringatja a lelkem

,hogy m

indent elfeledjenm

íg bóbiskolok csendben,kék álom

köpenyemben.

Így bajt s a bút se' félem,

mert csendes szívverésem

nem visz sok vért agyam

ba,ezért az elm

ém balga,

s amíg a szívem

alszik,csak dobbanása hallszika ném

a éjtszakába'...A

sápadt hajnal lábaleér az alvó földre,m

ely ködfelhőbe födveelaltatott m

a halkanegyel nem

dúdolt dallal,hogy felébresszen ötre,m

ikor Göncöl hat ökre

barázdát szánt a földbe,m

ely az enyém örökbe.A

z Antipodium

on, 1995. április 29.

48

MÁ

R O

LY

RÉ

G M

ON

DT

AM

Az életem

ben lévő áldott édesanyáknak ajánlom

Rég volt, be' rég – létünk tüzét

a vak idő taposta szét,s az egykor kedves csecsem

ődm

ára keményre, nagyra nőtt,

s mint fordultak a csillagok,

fáradt szemünkben könny ragyog,

de vén szívünk mégis szeret,

élteti az emlékezet.

Már oly' rég m

ondtam, hogy: anyám

...A

mennyből, kérlek, nézz le rám

,lássad m

eghajló vállaim'

s hogy elnyűtt a sok földi kín,halld, hogy szívem

oly' csendbe' verfoldozott billentyűivel,de m

íg szeret, és míg szabad,

Neked szed dalvirágokat.

Az ígéretből, lám

, mi lett?!

hisz' hazánk ismét elveszett,

s amit az Ú

r visszaadott,beszögezték az ablakot,de néhány szent hant m

egmaradt

a fényes csillagok alatt,s könnyünktől sós lett a D

una,m

ert rabbá kellett válnia.

Az Ú

r mégis szólott velem

,s a tündér-arcú szerelem

,am

elyet rég nekem adott,

örömm

é vált sok bánatots őrangyalként velem

repül:am

int jövendőt – embert szül,

49

e kettővel engem m

egáld,s m

egadja a lét zálogát.

Most, életem

nek alkonyánhála szavával m

ondanám,

ha elég lenne csak a szó,az áldás, könny, tárogatódala, m

eg újabb áldomás –

mert nincsen olyan senki m

ás,'kiről szól angyalok dala,m

int egy, szent, édes, jó Anya.

Az A

ntipodiumon, 1995 m

ájusában, Anyák napján.

AR

AN

JUE

ZI C

ON

CE

RT

O

Rodrigo zenéjének a hallgatásakor

A lelkem

ben a dallamot

az Isten adta – elkopott,szakadt szívem

ből vált sugár,am

ely új hangra, dalra vár,m

int régen, túl a tengeren,m

ikor kezedhez ért kezem,

mikor oly' rég, m

agányosan,könnytől és vértől sárosan,de m

égis együtt, vágyva még

szerelmünk perzselő tüzét,

míg lassan beköszönt a tél...

ki se' tudhatta, meddig él,

s meglátjuk-e a holnapot?…

míg gondunk velünk ballagott.

De egyszer kisütött a nap...

ki mint vetett, úgy is arat.

Megharcoltam

, mint don Q

uixote,sok szélm

alomm

al és a szót,hogy hajrá! én is ism

erem –

50 [bocsáss meg érte, Istenem

!].A

zt is tudom, m

i az öröm,

és azt is Neked köszönöm

.A

ranjuezi szép napok –em

léketek sohsem kopott,

s bár szép volt, mégis fáj nagyon

az élet görnyedt vállamon.

De lásd, örülni m

ég tudokés hordom

, amit rám

rakottaz élet, m

ert zeng még a dal,

e könnyáztatta diadal,s énekli m

indazt, ami szép

és vén szívem égő tüzét.

Az A

ntipodiumon, 1995. m

ájus 31.

AK

ÁR

MI JŐ

, EM

LÉ

KE

ZÜ

NK

Imádkozom

, sötét az ég,a földi kínból m

ár elég.M

eghalni, mondják, oly nehéz

és fel sem foghatja az ész...

de élni tán még nehezebb –

s megküzdeni, világ, veled.

A világ szajha m

ostoha,elad, és nem

segít soha,bilincsbe ver, börtönbe vet,bár szenvedtünk m

ár eleget.K

üzdjünk, hogy szabadok legyünk,s hogy m

egmaradjon nem

zetünk.

Akárm

i jő, emlékezünk,

nehogy meghurcolt vén szívünk

azt mondhassa, hogy nem

szabadm

egbolygatnunk a múltakat...

De én, bár szívem

megszakadt,

megidézem

a holtakat!

51

Felriasztom

a népemet,

másként a világ eltem

et,m

ert rab még, félre-vezetett,

hisz', Uram

, ő is gyermeked,

s ha nem is tesz m

ég semm

i mást,

már várja a feltám

adást

Várja e keserű toron,

melyet úgy hívnak: T

rianon,vagy talán m

agyar Golgota,

mit nem

feledhetünk soha,ahol testünk m

egtöretett,hogy m

egküzdjön, világ, veled!

Higyj népem

, bízz, védjed magad,

másként sohsem

leszel szabad,és állj helyt, am

eddig lehet,hogy m

egmenthesd az életed'

s ha benned ég a tett s a hit,m

eglásd, az Isten megsegít.

Az A

ntipodiumon, a trianoni diktátum

75. évfordulóján,1995 júniusában

52

PE

RE

G A

DO

B

A feltám

adásra váróknak.

Pereg a dob, lassan pereg...

gyászol az ég, a föld remeg,

s mert fáj, a felhőtakaró

esőt sir, hiszen sírni jó,vagy jéggel veri a vetésts gyászból szül újabb szenvedést.A

föld halált hord, vagy csodát...életet, 'm

it csak Isten ád.

Pereg a dob, lassan pereg...

a barna gyászmenet felett

fáradtan bukik le a nap,'ki m

int vetett, úgy is arat...és gördül m

ár az ágyutalp,am

elyen ezer diadalttem

etnek el, a sír felé viszik,s a föld is fáj belé!

Am

int a dob lassan pereg,ném

án állnak az emberek

a sir szájánál, s benne, lenn,te fekszel, árva nem

zetem...

Győzött az árm

ány? El lehet

temetni ezt a nem

zetet,bár él, rem

él, s a szíve ver,'m

int csonka testtel itt hever?

Világ! N

em tem

etheted el,hiszen kiontott vérivelszent m

inden talpalatnyi föld,m

ely reng inkább, nehogy megöld!

Mert véd az Ú

r és Földanyánk

Kárpát ölében vár reánk,

53

legyünk hű fiai megint

és az Úr áldón ránk tekint.

Pereg a könny, lassan pereg...

Trianonban fél-em

berek,fél-ördögök ásták a sírt...m

égis, szívünk mindent kibírt

és most is él, hisz és rem

élitt, B

abylon vizeinél,s otthon, m

íg egy is ha marad,

hívjuk, Csaba, szellem

hadad!

Az A

ntipodiumon, 1995-ben, a trianoni diktátum

75.-ik évfordu-lóján.

ÉV

SZ

AK

OK

KÖ

ZÖ

TT

Csokrot kötök m

ost is mezei virágból,

felettem az égen száz dalos m

adár szólÉ

letről dalolnak, élet virágáról,pedig a szívem

már fehér hóban gázol;

de nem sirat sem

mit, m

iért is siratna,bár nem

tart soká már, hogy sírom

két karjam

agához ölelne, magának akarna,

de hiába akar, hiszen meg van írva,

hogy, ím, harm

adnapon feltámad a testem

,s nem

is emlékszik, hogy egyszer, rég elestem

.

Az A

ntipodiumon, 1995-ben,

mikor hideg szelek fújnak

54

HA

EL

ME

GY

EK

Az élet m

indig oly' csodásm

osollyal síró búcsúzás,sírunk, m

ikor megérkezünk,

s mikorra fáj lábunk, kezünk,

halvány mosollyal elm

együnk.H

ogy akkor értünk sírnak-e,s bárkinek fáj-e a szíve,a bölcs Ú

r Isten tudja csak,'K

i a síróknak enyhet ad.É

rtem ne sírj, ha elm

egyek,inkább azon örüljetek,hogy életünk olyan csodás,könnyel m

osolygó változás.

Az A

ntipodiumon, 1995 június 22.

EG

Y Ö

TV

EN

ÉV

ES

ÉV

FO

RD

UL

ÓR

A.

Mért kell ünnepelnünk, hogy szabad lett S

átán?K

iszabadult fájó vétkek, s halál árán:E

lpattant a lombik, gom

ba-felhő réme

falira a vádat az Em

ber egére:M

egmérettél, E

mber! N

agyobb bűn már nincsen,

mint hogy vakon irtasz, s m

eg kell haljon minden,

'mit kezed ügyébe adott önön vétked...

Nem

tudod, hogy Jézus már m

eghalt teérted?

Kiszabadult atom

! vadállati ösztönképm

utató mezben öm

lik szét a földön,s bár van sok m

ás vétek, mely égőn kísértett:

minden gyűlöletből elveszített élet,

a legnagyobb mégis m

a erénynek számit,

mondják, hogy legyőztük a világ csodáit,

Sátánnál is jobban tudunk csalni, ölni,

s színfalként kell néha könnyeket törölni!

55

Eszét vesztett E

mber! B

íróként ítélsz ma,

ameddig a lelki-ism

ereted néma,

s míg m

ások szemében átkozod a szálkát,

nem látod tiédben a m

ester-gerendát!N

em, nem

most történik, ötven éve történt

az, hogy megszegtétek a legnagyobb törvényt:

elbitoroltátok, ami Isten joga,

és így lettetek a magatok ostora.

Tudástokból gyilkos orkán kerekedett,

nagy hatalmat adott: nem

kell már szeretet,

nem kell m

egbocsátás, kegyelem, sem

Isten,hogy az új pokolból végre kisegítsen.C

sak egyet nem m

ertek: szívetekbe nézni,jövőtök az átkot s a halált idézi...V

alljátok be, féltek...vajon mi lesz holnap,

amikor e földet vélitek pokolnak?

Álljatok m

eg végre, tetteitekhetediziglen hull m

indenki fejére...G

erinctelen-gyáván sírhattok, hogy árvánm

aradt nemzedéktek' várja m

ár a Sátán.

Gondoljatok arra, hogy az ötven éve

elkövetett vétek a világ fejérevisszahull, de elsőbb azé az ős vétek,aki, U

ram Isten, ellenedbe lépett.

Utószó: B

ocsássad meg nékik, s nékünk, U

ram Isten,

hogy eltévelyegtünk és mentségünk nincsen.

Szaggatott ruhával, ham

uval fejünkön,bűnbánó lélekkel állunk itt e földön.A

vétkest se' büntesd, könyörülj él rajta,m

ert lázálmok gyötrik és félelem

marja...

Sujtsd porba a S

átánt itt bent a szívünkbe’.hogy V

eled lehessünk most és m

indörökre.

Az A

ntipodiumon, 1995. július 16-án az első atom

bombarobbanás

ötvenedik évfordulóján

56

KE

ZE

M K

INY

ÚJT

OM

Költőtársam

nak

Otthon m

ost nyár van, sok helyt már aratnak,

az élet teljes, maggal telt kalász,

és örülnek a hosszú, nyári napnak,m

íg jő az ősz, e tarka lombú nász.

De nálunk tél van, zuzm

ara az ágon,s az óriásként fénylő csillagokszavát m

egértem és m

a-holnap várom,

hogy szóljanak, hisz' tudják, itt vagyok.

A hideg éjjel tán hozzám

beszélnek,am

int a szél is énnekem dalol,

mert én örökké, álm

on túl is éleks nem

félek, hogy a halál letarol.

Ne félj te sem

, bár életünk még fájó,

s vergődő szívünk csak kínnal dalol;viseljük m

égis, amit az Ú

r ránk róe nagy világban, bárhol bujdosol.

Kezünk' az égre nyujtjuk, él az Isten,

s amit m

a ad, az fájó áldomás,

de holnap, túl a lehullott bilincsencsak élet van és örök változás.

Üzenet:

Ha szárnyaink m

ajd egyszer összeérnek,a fénybe szállunk, s az élet csodás,gondolj egy kedves, régi dalra, kérlek,s dalold, m

int eddig nem dalolta m

ás.

Az A

ntipodiumon, 1995. július 27.-én

57

CO

NF

IRM

AT

IÓS

IMA

.

A Szurom

i családnak ajánlom fiaik confirm

atiójakor

Ma leborultak elébed, U

ram,

zsoltáros szívet hoztak, gondosan,s m

egjelentették hitüket Neked.

Munkát ígértek és hű életet,

szeretetet, meg tiszta lelküket,

mely jóra vágyik és hűen szeret,

Neked ígérték, fogadd el, U

ram,

őrizd meg őket, nehogy sárosan,

tépetten kelljen majd elbukniok...

de győzzenek le bajt és bánatot!Ö

ltöztesd őket fényes mezbe m

a,s váljék belőlük terem

tó csoda.

Legyen világuk sarkalatja ez:

'ki küzdve hisz, az Úr szolgája lesz,

'ki hű marad a sötét éjtszaka,

bú s baj között, az nem vész el soha

és égi magból, 'm

it lelkükbe vetszavad, Ú

r Isten, nőjjön szeretet.K

ötelességből nőjjön győzelem,

és hogyha kérnek: "Maradj ál velem

,U

ram!" hallgasd m

eg esdő, hű szavuk',gyógyítsd m

eg minden bajuk', bánatuk'.

Áldjad m

eg őket, hisz' munkásaid

lettek, s szívükben bizonyság a hit.

Váljék belőlük hűséges m

agyar,'ki idegenben is győzni akar,'kinek hazája itt is drága kincs,s küzd, hogy lehulljék róla a bilincs.E

s messze földön, túl a tengeren,

mikor rájuk néz a sok idegen,

mondja dícsérve róluk, hogy: "m

agyar,pallózott elm

e – segítő a kar "...

58 Tartsad m

eg őket, Istenem, soká.

Bár tudás-kincset halm

ozhatna rám

indegyikükre e gyülekezet,de jelszónk' adjuk: hűség, szeretet.

Am

en

A C

anberrai Ev. R

eformátus G

yülekezet előtt 1995 július hó 30.-án

MÉ

GIS

VA

GY

UN

K

Vert rég az élet m

ind a két kezévels lelkes szívünk sok dobbanása fájt,m

eghajtott fővel, kínnal, szenvedésselvártuk, de nem

jött, a magyar királyt,

mert M

átyás meghalt, igazság m

ár nincsen,csak zsarnok árnyak, vad kísértetek...s m

íg vérözönben gázoltunk, bilincsben,úgy éreztük, hogy sorsunk eltem

et...M

égis vagyunk!

Mohácsot jártunk rút visszavonásban,

veszett a nemzet, tisztesség, haza,

bár kiállottunk, felgerjedve, bátran,gögünkből font az Isten ostora.Jobbágyok húzta "B

ásta szekerében"idegen ült, m

ert d volt már az úr.

Hiába küzdött B

ocskay meg B

ethlen,s B

áthori, mégis elszakadt a húr.

Mégis vagyunk.

Végvárainkon török lófark lengett,

hős Zrinyi m

eghalt, Sziget elesett,

vak sorsunk annyi fájó szörnyet ellett:Z

ápolya, Dózsa csak így lehetett.

Es m

ikor mégis m

egengedte Isten,hogy elm

úljék a keserű pohár,

59

Buda m

agyar lett...véráldozat-kincsenvettük vissza, de m

ás hazája már...

Mégis vagyunk!

Lantos T

inódi nem dalol m

ár halkan,B

alassa hangja tört tárogató,a költő Z

rinyit megölte a "vadkan"...

és annyi másra várt m

ár a bitó,de kivirult a szent, írott m

agyar szó,im

ádkozhattunk ismét m

agyarul,kései télből senki se' tanul.M

égis vagyunk!

Es N

agymajténynál "letörött .a zászló",

Rákóczi hősként küzdött, s elbukott,

győztes s legyőzött szegény, holtig síróB

ottyán helyébe oláhot hozott.E

perjes vére, gályarabok könnye,török irtása, vak rabszolgaságóh jaj, beh sokszor lesújtott a földre,hogy m

egláthassuk, hol az igazság!M

égis vagyunk!

A tetszhalálból lassan ébredeztünk,

az álom rossz volt, de ébredni kin...

a szabadságból vérmosta keservünk

kivirult büszkén: a nemzeti szín.

De elbuktunk, m

ert elejtett az ármány,

orosz erő és aradi bitók,sötét egünkön nem

volt több szivárvány,csak gyász és könny és holt ajakra csók.M

égis vagyunk.

Azóta... éltünk, m

egbénulva, kábán,sok m

agyar félve messze bujdosott,

közénk lopódzott a felajzott Sátán

s addig rombolt, m

íg rombolni tudott.

Mikor az égő, sós könny a szem

ünkben

60 kiapadt lassan, nem bírtuk tovább,

kiegyezés lett, s azt mondják, hogy nincsen

búbánat többé... csupán délibáb,m

égis sírunk!

Azután vész jött, vad háború tám

adt;m

ásért küzdöttünk, magunké veszett...

csahos kutyák közt tőrbe ejtett gímvad

az égre nézett, 'mikor elesett.

De az É

g nem szólt, s követ gördítettek

sírunk szájára: neve Trianon,

és szabadból vak rabszolgává lettekhü fiaid, T

e bús, magyar honom

.M

égis vagyunk.

Vas-akarattal, verítékkel, hittel

küzdöttünk s elménk volt csak fegyverünk,

az Urat hívtuk, bárcsak jönne m

ár el.és vacsorálna egyszer m

ivelünk...M

ikor ránk nézett az Úr, úgy futólag,

a lábainkról lehullt a bilincs,de szabadságunk fájón rövid volt csakés elveszett...és m

ára nyoma sincs.

Mégis vagyunk.

Az őrült bosszú vágtatott közöttünk,

hogy meg fizessen m

ások tettiért,és am

ikorra elapadt a könnyünka föld beszítta a sok drága vért.M

ikorra porba taposott a gazság,felsírt a nép, küzdött nagy és gyerek,s hörögve kérte, hogy legyen igazság,de nem

figyeltek ránk más nem

zetek.M

égis vagyunk!

És m

eggyalázva mindent, am

i szent voltfélrevezettek m

inden gyermeket,

szemükben ország, Isten, haza m

egholt,

61

s múltunk csak kába. vak em

lékezet.Ifjú szívükbe félelm

et vetettek,nem

tanították, hogy ,erős hitünkgyökerén élő örök honszerelm

edha kell, feltám

aszt, árva nemzetünk,

s megm

aradunk!

Mégis vagyunk, m

ert akarunk még élni,

velünk küzdöttek eddig őseinkés m

egmutatták, hogy sohsem

kell félni,s bátran új néppé válhatunk m

egint.S

zent ősök vére felkiált az égre,m

i is kiáltsunk, hívjuk az Urat,

hogy segítsen és könyörüljön végre,m

ert ez a nép a Tiéd is m

arad...és m

egmarad!

Az A

ntipodiumon, 1995. augusztus 5.

HA

ZA

ÉR

TÉ

L

Hegyi T

ibor emlékére

Hangom

elcsuklik, szívem dobban,

hiszen itt fekszel, tetszhalottanelőttem

csendben, sápadt arcod,m

egharcoltad a nemes harcot.

Már tudod, hogy van m

egbocsájtás,szent békesség és örök áldás.

Szíved nem

bántja bánat többet...É

rzi tán már az anyaföldet

az égi harmat, csendes szelő,

érzed te is, hogy végre eljőaz Ú

r, hogy édes álmot adjon

és győzedelmet a kudarcon,

hogy megsim

ítsa sápadt orcád,hogy élj m

egint, mert hű tehozzád.

62 Ébredjél, L

ázár, itt a hajnal,dícsérd U

rad' egy újabb dallal.V

egyed fel újra nyoszolyádat,m

enj és örülj, ne érjen bánatés borulj le az Ú

r elébe,m

ert hazaértél egyszer végre.

Az A

ntipodiumon, 1995 augusztus 23.

HA

AZ

ÚR

AK

AR

JA

Szeretett tanárom, B

ihari János emlékére

Megégett D

ózsa teste, vére...G

yűlöletes lett Isten képe,az em

ber –- és most űzött, árva,

így menekül az éjtszakába'.

A bosszú-m

agból szenvedés nőtt,földrengést term

ett, viharfelhőt.Ú

rkán volt, jég volt s villám benne,

jövőnk gyümölcsét tönkreverte.

De m

egmaradt itt-ott a m

agjas m

egfogan, ha az Úr akarja.

Harc volt a sorsunk: küzdve várni...

történjék újra velünk bármi.

Ezért állnunk kell m

ég a vártát,bár hajnal fényét végre várnád,de sötét csend van... sok vak csillagvezet sokunkat, m

íg kivirrad.Jaj, csak kitartsunk, bírjuk addig,ne tántorodjék bennünk sem

hit,sem

akarat s az erő magja

foganjon meg – az Ú

r akarja!

Zászlónk igéje: kötelesség,

megtám

aszt most, hogy el ne essék

63

sokszor tántorgó, gyenge lábunk,hogy tovább égjen m

écsvilágunk,bevilágítva ezt a földet,hogy ne veszthessünk útat többet,az em

berszívbe fényt lehelve,a lángokból bár hajnal kelne.A

fényt mécsünkbe Isten adta

és világit, amíg akarja.

Az A

ntipodiumon, 1995. augusztus 27.

PA

LÁ

NT

A V

OL

TA

M

Am

it Bihari Jánosnak m

ég el akartam m

ondani

Palánta voltam

kerted mélyén,

rég, egy a sok közt, s bajok éjén,m

ikor a kerted' széttaposták,gaz sarjadt benne, m

ákony, rabság,hogy m

eg ne fojtsa gyökér-szívem,

kitéptem, hogy az orkán híven

elvigyen messze, óh be m

essze...bár nőni csak otthon szeretne.

Elvitt az orkán, hont keresve,

mégis vágyom

a régi kertbe,m

ert míg ott egykor ifjú voltam

,álm

odó lélek, megrakottan

reménnyel, vággyal, bízó szívvel,

eszménnyel, 'm

it csak Isten mível,

talán-talán még tiszta voltam

és azzá válok ismét – holtan.

Nincsen párja a jó tanárnak.

Örül az Isten, m

ikor rá rakangyali terhet: hogy tanítson,s ínségében is B

enne bízzon.K

öszönöm azt, hogy m

egnyitottad

64 a lelkemet és hogy ha holnap

az égben ültetsz fény-palántát,tudom

, az Úr ott is vigyáz rád.

A tanításod' nem

felejtem...

Diák s tanító, m

ind a kettena nagy igazság útját járják,akkor is, hogy ha nem

akarják.A

mit találtak: tudás m

agja,továbbadtam

, bárki akartavalaha is a tanításod'...M

inden szaváért legyél áldott.

Az A

ntipodiumon 1995. augusztus'

ÖN

VA

LL

OM

ÁS

HA

RM

AD

IK S

ZE

MÉ

LY

BE

N

Hajnalban jött m

eg és bekopogott,közben m

egrázott néhány ablakotegy régi lélek, m

ely új testre vártés betartotta az örök szabályt:paranccsal jött, hogy:" küzdjél és szeress,s a szikesbe is, ha kell, újra vess!"A

parancs így szólt: "Higyjél és rem

élj,s m

indig hű' szívvel, imádkozva élj!"

Új testében a lélek itt m

aradt,hogy küzdjön, távol csillagok alatt,sötétben s fényben... és néha dalolt,m

ikor sírt, vagy ha széles kedve volt.

Paranccsal jött, hogy:" T

űrj és megbocsáss,

másoknak csalfa verm

et soh'se áss,és ha kell, állj ki bátran a hitért,s egy m

egcsonkított, árva nemzetért!

Tudjad, hogy élsz és lesz új holnapod,

noha e földi gúnyád megkopott.

De ha a tested beteg és sebes,

ne mást kárhoztass, csak m

agadra vess.

65

Kardod' s a vérted' soha le ne tedd,

és, ha kell, tollal védd a nemzeted',

ameddig az E

gy Isten engedi:E

zzel imádd és szolgáljál N

eki!".

Így szólt a lélek – míg hullott a hó...

délen meg napunk fénye biztató...

Északon s délen élek egyaránt.

Otthon, 'hol testvér él és jó barát,

a vér piros és 'hol sós a könyű,a hó fehér, és ahol zöld a fű!Így álm

odom, m

ert ez az életem,

így vallom és így élni is m

erem.

De itt is otthon, e délszigeten,

hiszen a terhét én is viselem.

Mégis, szerelm

em a szívem

ben rág,m

ert tudom, m

i a gaz, s mi a virág.

Az A

ntipodiumon,

MO

SO

LY

Barátom

nak

Mikor terem

tett, mosolygott az Isten

s arcodra írt egy szeretet-jelet,hogy ne felejtsed, hogy azt sem

mi kincsen,

bármint akarnád, venni nem

lehet.

E szeretet-jelt itt m

osolynak hívják,'m

it Isten ültet szívek mélyibe,

s azok arcára, akik jók és tiszták,önként adók, m

int mély forrás vize.

Segítettél a sok rászorulónak,

hordtad más terhét, am

eddig lehet.S

ohse aggódtál, hogy mit hoz a holnap,

s megm

osolyogtad a veszélyeket.

66 Bölcsőd' zenéből faragta az angyal

s füledben zengett szférák dallama,

'mikor születtél, m

eghasadt a hajnalés ha kell, csillag vezet éjtszaka.

A m

osolyodból mindig adtál, ingyen

s örülsz, amikor sok m

ás is örül.S

írsz a sírókkal, s fenn a magas égen

vigyáz az Úr, hogy ne légy egyedül.

A m

osoly balzsam, csodás, égi gyógyszer,

mely új erőt és m

indég nyugtot ad,s ha m

ást le is győz ember-szülte kényszer,

a mosoly él és örökké szabad.

Az A

ntipodiumon, 1995. szeptem

ber 10.

MA

KO

PO

GT

AT

TÁ

L

Ma kopogtattál szívem

ajtaján,de nem

voltál ott, 'mint kinyitottam

...tudod, hogy várlak, bár m

egkopottan,hívj és m

egyek, mert hívnod kell csupán.

Manapság érzem

, hogy itt vagy velem.

Hallom

a szíved halk dobbanásátés e világnak szép, égi m

ásátm

ár várva-várom, édes Istenem

!

Rég m

egfáradtam, gyöngyös hom

lokombarázdált s szürkén borong, m

int az ég,szívem

be rejtve kihülő tüzét,m

ert tudom, m

inden árva rokonoms a szom

jazók is... minden elesett,

aki repülne, egekbe vágyva,de itt a földön csodára vár m

a,hogy szállhasson a világok felett.

67

Szom

orún, vágyón, mégis repesve,

elmondhatatlan dallal szívünkben,

'mit N

eked szánunk, kegyelmes Isten,

hogy felajánljuk imánkban, este,

mi, elesetten, árván erősek,

tépett gunyában, törődött testtel,kérünk, Ú

r Isten, hogy mégse' vess el,

hiszen porunkból táltosok nőnek,

hogy meghirdessék e nagy világnak,

hogy végre itt van már az új tavasz...

véren vett élet új bimbója az,

'hol félelem nincs, sem

könny, se' bánat.N

em kell avar m

ár az új tavasszal...az újabb élet színe patyolat,'m

it, Uram

, Isten, csak kegyelmed ad,

mint holnapot a rózsás arcú hajnal.

Manapság érzem

, hogy itt vagy velem.

Hallom

a szíved halk dobbanását,és e világnak szép, égi m

ásátm

ár várva- várom, édes Istenem

!É

s ha kopogtatsz szívem ajtaján,

Feléd kitárom

e rozsdás kaput,hisz' innen indul T

efeléd az útegy újabb élet rózsás hajnalán.

Az A

ntipodiumon, 1995. szeptem

ber 21.

ME

GÉ

RK

EZ

TÜ

NK

Ausztráliába érkezésünk em

lékére

Kezünkön szükség vak bilincse volt

s a létünk ára: két év... mint a rab,

félemberként, 'ki kurtavast se' kap,

se' nem szabad, bár válla m

eghajolt,s igát húzott új csillagok alatt...

68 s vet akkor is, ha sokszor más arat;

mert a ruhánkon folt hátán a folt,

a lelkünkön meg vasdrót tépte seb...

s önérzetünknél csak gőgünk kisebb...de élnünk kellett, s ennek ára volt.

Acélos hit és konok akarat

élt a szívünkben: szabad, mint a szél,

amely nem

áll meg soha sem

minél,

és áldássá vált sötét átkokat.F

ájt, de kibírtuk, gerincünk sudárés m

ost se' mondjuk: m

ér' volt? óh be kár...Itt lent a déli csillagok alattem

berré váltunk, csábít a jelen,de benne én a m

últat szeretem,

s bár szívem fáj, de m

égis ha marad.

Gum

ifák könnye, fanyar illatam

ellünkre ült és vörös volt a föld,am

ely először kínzott, – majd m

egölt,de otthonná vált, bár nem

lett haza,m

ert szabadságot s gyermeket adott,

s pora beföd sok, régi bánatot.Z

engjen ezért a hálánk új dala,hogy m

egköszönjük menedékedet,

az otthont s a sírt, mely m

ajd eltemet,

Délsziget, áldjon m

eg az Ég U

ra.

Az A

ntipodiumon, 1995. szeptem

ber 24.-én,A

usztráliába érkezésünk 45. évfordulóján.

69

OK

TÓ

BE

R V

AN

Feleségem

nek

Október van, s az őszi színek tánca

vadul pörögve lejt most m

ég a széllel,m

ajd holtfáradtan otthagyja a párjas hím

es palástból avar válik éjjel.

Október van, de itt, délen, tavasz jő,

sok hamvas rügyből ezer virág nyílik,

s míg sim

ogat a bársony csókú szellő,életről szólva kísér m

ind a sírig.

Az ősz szívünkbe tavaszt ültetett rég,

s Téged adott, m

int szép tündér virágot...erről m

esél az élet s tenger emlék...

Legyen T

eérted az Úr Isten áldott.

A testünk ősze téllé változik m

ár,de a szívünkben virág fakadás van,örökké tart és szent csodája: nyár vár,s m

egszólal bennünk sok, szent vallomással.

Egy dalcsokorral hadd köszöntselek m

a,hogy m

egköszönjem azt az új világot,

'mit terem

tettél virágfakadásra...L

egyél érette mindörökre áldott.

Sötétedik m

ár, fogjad a kezem m

eg...szívünk világit csak az éjtszakába',hisz m

ásunk nincs, csak hit, szerelem, gyerm

ekés m

últunk bűvös, örökszép varázsa.

Az A

ntipodiumon, ötven éves évfordulónkon,

1995. október hó 7.-én

70

OK

TÓ

BE

R 6. V

AN

A Szabadságharc áldozatainak az em

lékére

Nem

halni – élni kötelesség,s fenntartani, hogy el ne essékhitünk, rem

ényünk s minden álm

unk,hogy ism

ét erős néppé váljunk...s ontott könnyünk ne váljék tenger,de gyenge rabból légyen em

ber.

Október 6.-van, em

lékezzünk,m

ert soh'sem szabad elfelednünk,

hogy ha a Sors döntése: élet,

nem m

indegy az, hogy hogyan élek...H

a meg a vég van elrendelve,

viseljem dallal a szívem

be'.

A m

eghalt hősök mindig élnek...

bevégzett sorsnál én se' kérekm

ást, Uram

Isten, add meg, kérem

:jövőt vehessek, ha kell, véren,és engedd m

eg, hogy hú lehessekH

ozzád s magam

hoz, mint a gyerm

ek.

Az A

ntipodiumon, 1995. október 3.

ME

GT

AL

ÁL

OM

Megkíséreltem

százszor,de m

égse' voltam bátor,

hogy nyitott szemm

el menjek

panaszomm

al a könnyekútjain véges-végig...'hol sorsunkat kim

érik!

De am

ikor az esteaz álm

aimat leste,

71

láttam a százszor áldott,

fényes, másik világot...

Onnan kértem

, én, dőre,hogy juthassak a földre,

hogy ízlelhessek csókot,és viselhessek gondotazokra, 'kiket Istenrám

bízott, régen, ott fenn,de idelenn elestemés m

egtöretett testem.

Erőm

, hogy védjek, elmúlt,

a dalom is elhalkult,

hisz' itt bizony nehéz lette fájón édes élet,s a zizegő avarban,bár szép, csak elm

ulás van.

Azt m

ondják, én akartam...

ködgyolcsból gúnyát varrtam,

s amint foszlik a széle

könnyem' törlöm

beléje,hogy kínom

minden gyöngye

ne hulljon le a földre.

A szárnyam

is törött már,

rég vidám dalom

zsoltár...L

assan elér az álom,

s míg ringat, m

egtalálom,

amit régen kerestem

...s levethetem

a testem.

Az A

ntipodiumon, 1995. október 22.-én.

72

CL

VIII-IK

ZS

OL

TÁ

R

Költőtársam

, Malonyay É

va emlékére

Eljött, U

ram, nem

vártam,

de szembe néztem

bátranm

a este a halállal.É

s elsuhant mellettem

...m

i voltunk ott csak, ketten,s toldott szívem

ben száz dal.

De m

egfutott. Legyőzted,

Uram

, s az esendőketm

egváltottad örökre.Így a szívem

Tiéd lett,

s enyém az örök élet,

csak gúnyám hull a földre.

Mikor leszállt az este,

dallá lett fáradt testeés elaludt leányod,hogy felébredjen újraN

álad, s a szíve húrjazengjen, hiszen m

egváltotta Jézus Ú

r szent vére,hogy H

ozzád jusson végre,átlépve a határon,am

in túl béke s fény van,örvendő szívvel, halkan,m

ert győztél a halálon.

Az A

ntipodiumon, 1995. október 25.-én éjjel.

73

DÉ

LIB

ÁB

Csönd van, csak szívem

ver magányosan,

amint itt állok, vértől sárosan,

s most is a békét, a fényt keresem

,m

ért van hát, hogy harc adatott nekem?

Mért van, hogy kósza, vad em

lékeimm

a végigvisznek a harc mezein

és sír szívem a sírhalm

ok fölött:bajtárs, ellenfél rég elköltözött,s csak én m

aradtam, nem

tudom m

iér',hiszen a játék m

ára végetér,s aki buzát vet, az konkolyt arat...H

agyjátok békén a halottakat!

Hagyjátok békén m

indazt, ami szép,

s mindazt 'm

it szívem tépett szerte-szét:

az őrülettel határos telet,am

it már elfed az em

lékezet;az őrülettel határos tavaszt,harckocsi talpa eltaposta azt,és eltaposta m

egfáradt szívem',

akkor nem tudtam

, hogy miért viszem

tovább e göncöt, 'mit testnek nevez

akárki, pedig csak moly-rágta m

ez,koloncot hordó kin, bár szíve ég,s m

ost sem tudom

, hogy mikor lesz elég.

Miért, Ú

r Isten, mondjad m

eg, miér',

hiszen színműved egyszer véget ér,

s lehull a függöny, nincsen taps se már,

és elrepült az utolsó madár.

A szó elhallgat sápadt ajkam

on,s hiába, hogy a világ rokonom

,a M

ester nem írt nagyobb szerepet

s a díszletek közt lassan elmegyek.

A drám

a mégis, m

égis megy tovább,

74 ha egy kidől, helyette annyi bábvár új szerepre, legyen bár rövid,de játsszuk jól, m

ert tán ez boldogít!?

Sok új színész jő, de nincs új darab...

statiszták festik át a színfalat,s az ó darab csak egyre m

egy tovább,s 'm

it a közönség lát, az délibáb.

Az A

ntipodiumon, 1995. novem

ber 10.

EG

Y M

AR

ÉK

HO

MO

K

Válasz C

sepelyi Rudolfnak

A B

alatonra sokszor gondolok...A

tó nekem m

a szent forrás, homok,

meg holdvilággal játszó nádasok.

Nyarat jelentett régesrég nekem

,életre hívta szerelm

es szívem',

s tündér emlékét síron túl viszem

.

Partján m

egértünk több ezredévet,s fáj, 'm

int elnézem, m

ára mivé lett,

de ma is gyógyít vize, ha kéred.

Magába gyűjti az Isten könnyét,

bár ma T

ihanyban nem zeng a környék,

ha kikiáltom, hogy az Ú

r él még!

Kecskeköröm

sincs ma m

ár Tihanyban,

elvette azt is a sorsunk, halkan,de él em

léke még, gondolatban.

Es él a tó, és gyakran szól velem

,benne a m

últam m

ost is keresems m

egsimogatnám

, szépen, csendesen.

75

Tündéri tó, te, dajkám

, rokonom,

lábam nyom

a már nincs a partodon

s emlékem

régen elfedte a gyom.

Vonjál m

agadhoz, ölelj át megint,

hogy elfeledve a sok földi kínt,lássam

, amint vén T

ihany rámtekint.

Halld m

eg, hogy érted így imádkozom

:Á

ldjon meg Isten m

indég, gazdagon,ringass csodát, m

ely partjaidra von.

A hold hídjánál, hullám

zó vizen,a szívem

et ma tehozzád viszem

,s álm

omban – ébren rád em

lékezem.

Legyen a testem

egy marék hom

oka partodon, m

íg terád gondolok,szent tó, susogó hullám

, nádasok.

Az A

ntipodiumon, 1995. novem

ber 15.

LE

GY

ÉL

ERŐ

S

Barátom

nak

Fogd a kezem

, tán úgy nem fáj az élet,

nem fáj a lélek sem

... nincs lázadás...É

leted most és m

indég úgy kell élned,hogy ne feledd, hogy m

inden perc csodás,és m

agad kell, hogy építsd palotádat,m

ert a valóság lelkedből fakad,szárnyat növeszthetsz és belőled áradaz erő, jóság, fény és akarat.

Sohse feledd, hogy erős vagy, hatalm

as,'ki a jelenből a m

últba repül,

76 s onnan jövőbe szálló, büszke, szép sas,s az angyalokkal m

a együtt örül.T

udd meg, hogy lelked egy isteni szikra,

mindent kibíró, terem

tő erő,patyolattiszta, m

int egy rózsa szirma,

mely test-fonálból új életet sző.

Ne kicsinyeld le önm

agad' -a Lélek

emberré tett rég, s angyallá nevel.

A nehéz órán m

ormold: "sohse' félek,

a gonosz megfut, s nem

ragadhat el".B

ízzál az Úrban és bízz önm

agadban,hidd, a szikesből is élet fakad...s véghez viszed, ha csendben is, vagy halkan,a nagy csodát, m

ely önbizalmat ad.

Legyél erős, hisz' nincsen a világon

hatalom, am

ely összezúzni tud,bízó szavad m

a – igen – újra várom,

hogy elmondja, hogy m

erre visz az út,hogy ne tévedjünk el a puha hóban,m

ikor nem fénylett m

ás, csak csillagok,és hogy túléljünk m

inden vészt, s valóbantudhassuk, a szó m

it jelent : "Vagyok".

Fogd a kezem

, tán úgy nem fáj az élet,

nem fáj a lélek sem

... nincs lázadás...É

leted most és m

indég úgy kell élned,hogy ne feledd, hogy m

inden perc csodás,hogy nincs halál és vár egy újabb hajnal,ha testi göncöd lassan elnyüvöd,s hogy Istenhez szólsz m

inden tettel, dallal,itt is, bár m

indent betakar a köd.

Az A

ntipodiumon, 1995 novem

ber 22.

77

PA

PÍR

ON

BÉ

KE

VA

N

Balkáni béke A

merikában

Toll serceg fehér papíron...

papíron béke van...E

lfonnyadt fehér liliomkínja határtalan.

Egynegyed m

illió halotts annyi m

ás áldozathúségért halállal lakolt

s élete kárhozat.

Vérgőzös éj, vak nappalok...

gyilkosan kél a nap,m

int néző is hibás vagyok –és feloldást ki kap?

'Ki nem

halt meg, az m

enekült...R

ablók torkába' koncfullaszt m

a már – a test kihűlt –

s élőkön csak kolonc.

Ma csendben, halkan hull a hó,töm

egsír, gyűlöletalatta él és a bakó

fáradt, nincs ki temet.

Így béke van már papíron,

béke, nem igazság,

s míg szégyen ül az arcokon,Á

belt sírba rakják.

Hogy m

eddig tart, ki tudja azt?S

ok bún még kísért-e?

Szarajevó – síró haraszt –

tán kegyelmet kérne...

mert összedűlt a kártyavár

sok rablott jószágból,

78 s az újra meghúzott határ

újabb börtönt ácsol.

Toll serceg fehér papíron,

de a holtak vérepirosló, elszáradt szirom

,felkiált az égre.

Toll serceg fehér papíron,

papíron béke van,U

ram, m

íg ezeket íromhallgasd m

eg a szavam.

Az A

ntipodiumon, 1995. novem

ber 22.

AZ

ÉN

AT

YÁ

M A

TE

AT

YÁ

D

Az én A

tyám a te A

tyád,'ki m

egbocsájtón néz le rádés rám

is, ha botlunk megint,

s ha múltunk sötét árnya int.

Tudja, ha sorsa szom

orú,m

egtér a tékozló fiú.M

egtérünk mi is, elhívott

s nékünk adta e csillagot,am

elyen élünk. Fénye nincs,

de hozzáköt a test-bilincs.

Az én U

ram a te U

radés m

indörökké az marad,

így nem rém

it meg a halál,

hiszen csupán testet talál.E

testben te vagy-e Sim

on,hogy terhét hordd a válladon?V

agy netalán-tán én vagyok,'ki helyette kint hordhatok?É

rzem, szárny nő a vállam

on...Jer, legyünk cyréni S

imon!

79

Hordozzuk egym

ás terheit,am

elyhez erőt ád a hit;küzdjünk m

indenért, ami jó...

legyen a szavunk biztatóa gyengékhez a nap alatt.H

irdessük: győz, 'ki hű marad,

hogy megláthassa a csodát,

amit csupán az Isten ád:

hogy fény fakad e csillagon,s az élet győz harm

adnapon.

Az A

ntipodiumon, 1995. decem

ber 10.

AZ

EL

SŐ

ÖT

VE

N É

V

Feleségem

nek

Az első ötven év

Isten alkotta rév,m

elyben kettőnk szíve,'m

it elhozott ide,a világ végireaz Ú

r szent Szellem

e,vitorlát vont hajó...s m

ert a part biztató,lassan m

egnyugoszik,fényes ruhája, hit,m

ely megőriz, tanít,

szeret és boldogít.

Mögöttünk óceán...

talán most m

ásra szánaz Ú

r, hiszen szívünkdobog, ahogy' m

együnk,s benne a szeretetélő em

lékezet,de új tusára készs a sorssal szem

benéz.

80 Hogy életem

öröm,

csak neked köszönömés ringató karodéltet, m

íg akarod.

Valóra váltak itt

szerelmes álm

aid,a világ véginél?S

ha nem, m

indig remél

az ember am

íg él;im

ádkozik s remél.

Köszönöm

almaid,

s az Isten-adta hitörök ígéretétés szerelm

ed tüzét.Jer, álm

odjunk tovább,új ötven éven át.A

z Antipodium

on, 1995 december 22.-én

ÚJ K

AR

ÁC

SO

NY

Ma, am

ikor megszületett

az emberré lett szeretet,

miért sötét m

ég itt az ég,m

ért van, hogy testünk fáj s elég,bár látjuk m

ár a szent jelet,m

ely a Gyerm

ekhez elvezet,sok bujdosás, bú s kín után,egy régi kor új hajnalán?

Három

Királyok jártak itt,

elhozták szívük álmait,

tömjént és m

irrhát-, aranyatés am

it bölcsességük ad.P

ásztorok térdeltek eléés őt im

ádva, a szívét

81

lábához tette mindegyik,

s fénylett bennük a tiszta hit.

Halljuk m

i is az angyalokszép énekét és látjuk ott,az 61 felett felragyogottszép, betlehem

i csillagot.M

egállunk a jászol előtt,s szívünket, m

int egy keszkenőt,N

eki ajánljuk csendesen,hogy fekhelye puha legyen.

Halljuk a szent üzenetet,

mely m

indennél több: szeretet.M

egértjük-e, hogy Nélküle

az anyag-világ szelleme

csak romlást hozó hatalom

?K

iáltsuk hát: nem akarom

követni bálvány kórusát,hogy m

egnyerhessük a tusát!

Ma, am

ikor megszületett

az emberré vált szeretet,

a szívünk újra hisz, remél,

hisz' tudjuk, hogy az Isten él,s a G

yermek H

ozzá elvezetés hű szíve m

indig szeret.O

tt megláthatjuk a csodát:

az Úr szeret és m

egbocsát.

Az A

ntipodiumon, 1995 K

arácsonyán

82

KA

RÁ

CS

ON

YI S

ZO

NE

TT

Jelentették az angyalok,látták szegények, pásztorok,három

királyok s a világ,élet-fáján nőtt zsenge ág:

a kis Jézus megszületett,

s a földre-szállott Szeretet

mindőnknek m

egváltást hozott,s m

eggyógyít kínt és bánatot.

Jászolához menjünk m

a el,tán velünk is csodát m

ível...V

igyük Neki fájó szívünk.

Halljuk a szent üzenetet:

ma földre szállt a S

zeretet,és nélküle m

ind elveszünk.

Az A

ntipodiumon, 1995. decem

ber 24.

KA

RÁ

CS

ON

Y E

ST

E

A békét akaróknak ajánlom

Vén B

etlehemtől fel B

oszniáig,m

a este, tudjuk, csend és béke van,a lelkünk m

égis remegve fázik,

sajogva fáj és oly' boldogtalan.

Sok árva szív van, am

ely hiábavárt eddig m

inden nap s éjjel csodát,nem

érti, hiszen az agya kába,hogy Isten rongyra is új foltot ád.

83

Nem

érti még m

eg, hogy eljött végreközénk is a szent, élő S

zeretet,és hogy gyűlölség s harc ellenéreem

berként jött és értünk született.

De szívünk érzi... és odatérdel

gondolatban a jászola elé,és am

it agyunk sohase fog fel,nem

kérdi azt, hogy vajon érted-é?

Vén B

etlehemtől fel, B

oszniáig,hol sok szívben ism

ét béke van,ott m

egbocsájtunk, miként a m

ásik,csupán hinnünk kell újra, boldogan.

Az A

ntipodiumon, 1995 K

arácsonyeste

KA

RÁ

CS

ON

Y B

OS

NY

ÁK

OR

SZ

ÁG

BA

N

A békét akaróknak ajánlom

A gyűlöletre ráhullott a hó,

a föld sóhajtott... olyan biztató,m

ikor nem ölnek s ágyú sem

dörög,új sírokon nem

fáj a barna rög.A

hó ma m

indent elrejt és beföd,a hernyótalpat elnyeli a köd,s a hontalan, 'ki m

ég reszketve fél,im

ádkozik és örökké remél,

bár tudja azt, hogy míg a hegyeken

vak bosszú nyargal, addig félni kell...O

ly sok sebet már betakar a hó,

de még kilátszik sírdom

b és bitó.

Lesz-e erőtök m

egbocsátani,m

ikor tavasz jő, s új csatára hi?Im

ádkozunk, hogy erőtök legyen,s béke fakadjon fent a hegyeken,

84 hogy gyógyítson meg m

indenik szíveta földre szállott, örök S

zeretet,hisz' az Ú

r Isten, vérgőz-ködön áta bűnbánóknak m

égis megbocsát,

s megengedi, hogy lent, a hó alatt

életté váljon minden áldozat,

mert K

arácsony van s olyan biztató:a gyűlöletre ráhullott a hó.

Az A

ntipodiumon, 1995. K

arácsonyán

VE

NIT

E A

DO

RE

MU

S

Levél

Ne jöjjön, ha nincs köszönnivalója

az évért, 'melynek vége van,

gondoljon minden napra, éjre vissza,

ha úgy érezné, oktalana küzdelem

és kérdi, mért is élek,

ha csupán kin és gyász marad

szívünkben s nincs már újabb, szent ígéret,

a szép, csillagos ég alatt?

Én érzem

mindég, hogy m

inden imádság

az én Uram

elébe jut,és hogyha néha földresujt a válság,lelkem

kitart, meg sohse fut…

Már levegóm

sincs, megköszönöm

mégis,

ami m

aradt sok év után,öröm

, ha fájó lábam néha lép is,

s nem állok m

ég a Golgotán.

Köszönöm

azt, hogy tudom, hogy vagyok,

hogy elaltatnak égi angyalok,hogy rám

is süt még a vén, árva nap,

s hogy a búzából nékem is arat

valaki, messze, hogy ki, nem

tudom,

85

s hogy orvos is van, nem csak fájdalom

,s hogy a világon, bár porszem

vagyok,Jézus Ú

r néha értem is zokog.

Ne jőjjön, ha nincs köszönnivalója

az évért, melynek vége van...

én köszönöm, hogy m

inden fájó óra,ha kim

os is, nem oktalan.

Bár im

ádkozni mindenütt lehet,

másokkal együtt, m

agyarulm

ondott imádság sokkal édesebb,

hisz lelkünknek kell, támaszul.

Az A

ntipodiumon, 1995. decem

ber 27.

NE

M B

ÚC

SU

ZIK

AZ

ÉL

ET

Szász Médinek

Csodálatos az áldás,

az örök megbocsájtás,

az álom, m

ely elringats látom

ásokkal biztat,csodálatos az élet,am

elyet minden léle

úgy él, mintha ígéret

volna a végén: kérjed,s lesz, ha több dolgunk nincsenés e földi bilincsentúladhatunk, vagy kínnal,néha m

eg szomorú dal

ringat álomba csendben,

hogy ott ébresszen majd fel,

ahol az Úr elébe

állunk a magas égbe'.

Nem

csak ígéret, más van,

nem csak hit, de tudás van

86 örömből nem

lesz gyász-dal,s a végső dobbanássalnem

búcsúzik az élet,hiszen ott, túl is élek –bár, hogy m

ikép, nem értem

,s ha m

egalvad a vérem,

s testemben nem

dobog már

se' szív, se' dal, se' zsoltár,m

égis vagyok, s a lelkem,

itt és a fellegekbenszolgálja a T

eremtőt,

mert életfája felnőtt,

fel, fel a magas É

gbe',s ott áll az Ú

r elébe.

Búcsúzz attól, 'ki elvet

minden bús, földi terhet,

s az Úrhoz tér nyugodni,

más nem

nyugtatja senki,csak az isteni L

élek,m

ely azt tanítja: „élek,m

indazt, aki hisz, várom,

mert győztem

a halálon".S

irasd, hiszen a könnyekszeretetből öm

ölnek,hisz' az É

desanyánálnincsen szentebb virágszál.D

e ne borulj a rögre,m

ert veled van örökreés m

ert benne a Lélek

azt üzeni, hogy: „Élek" !

Az A

ntipodiumon, 1995. decem

ber 29.

87

VÁ

RU

NK

Csend van...csupán a csillagok ragyognak

oly' messze m

ind, és mégis oly' közel;

végére járunk véres századoknaks az újabb évvel új kor jön m

a el.Ú

j kor, amelyben boldog lesz a holnap,

de a ma m

indig új csodára vár,Ú

j kor, amelyben újra lát a sok vak

és ismét száll a szárny-szegett m

adár.

Várunk, de m

ost már nem

anyagra várunk,m

ert tudjuk, hogy a kincs nem boldogít,

nagy szavakon csak kacagnak minálunk,

s minden új elven, m

ely gazként virít.V

árunk, de most m

ár szeretetre várunk,nem

balga jogra, 'hisz alapja nincs,s hogy m

egvalósul végre régi álmunk

és lehull rólunk az anyag bilincs.

Várjuk, hogy jőjjön, m

int jött Betlehem

be,hogy a szegények királya legyen,hogy m

egjelentse, hogy az Úr szerelm

esugárzik ránk, m

int örök kegyelem.

Nem

újat várunk: a Jót, Szentet várjuk...

nem kell tehát az em

ber-írta jog...T

udom, hogy eljön, s Ő

lesz a királyunk,s hogy várnak ránk m

ég rózsás hajnalok.

Az A

ntipodiumon, 1995 Szilveszterén

88

AV

AR

SIN

CS

MÁ

R

a canberrai télben

A harm

at dér lesz minden éjtszaka,

a föld megőszül, nincsen illata.

Hogy m

elegedjék, leszáll rá a köd,s pehely bundával sok sebet beföd.

Avar sincs m

ár, mert elvitte a szél,

ami m

aradt, az gumifa-levél,

meg hóra váró néhány bús fenyő...

vacogva áll, mint m

egcsalt szerető.

Sok, kopasz ágon didergő m

adárújabb tavaszra és csodára vár,de nem

változnak még a csillagok.

Alszik a föld dér-takaró alatt,

a hátán pajkos, hideg szél szalad,s alvó arcán a m

osoly megfagyott.

Az A

ntipodiumon, fogvacogtató télen

89

Ha

rm

ad

ik lé

lek

ze

t

19

96

Ké

zira

t

90

91

JÓS

LA

TO

K

Rég m

egjósolta tudós Nostradam

us,hogy szenvednünk kell s fáj m

ajd a bilincs,s vész szekerén, jaj, am

it sok jobbágy húz,kin utazik és soha vége nincs.R

ég megjósolta, jön a nehéz óra...

de elé állunk, hiszen nem lehet

megfutni többé, s talán, virradóra

eltávozik a tüzes lehelet,am

elytől ég már erdő, hegy m

eg városés elsöpör m

ajd minden kishitűt...

A pusztulással csak vész lesz határos,

s hiába várjuk, hogy a nap kisüt.

Rég m

egjósolta látó Nosztradam

us,hogy öreg földünk fájdalm

ába' reng...H

ány korszak múlik? T

izenkettő, vagy húsz?A

z áradás jó s az ég nem dereng;

de fentról ismét újabb pusztulás jő,

elver mindent a tyúktojásnyi jég,

sötét a szürke, föld-ellette felhős csonttá fagyasztja, 'm

i holnap elég.E

mber is pusztít tüzes szekerével,

mindenki fél és többé nem

remél,

és öl és rombol m

ind a két kezévelés nem

kegyelmez annak, aki él.

És m

égis élünk... Jaj, ne gyűlölettelirtsuk önvérünk' – S

zent Bertalan éj

ne legyen többet, mert az idő elnyel

és eltűnik a gőgös s a kevély.C

sak kin marad. V

ajh' elragad-e vétkünk,vagy csendben jobb, ha m

ost imádkozunk,

hogy szeretetben s igazságban éljünk,s m

osollyá váljék régi bánatunk?V

álaszthatunk, hogy melyik útat járjuk,

92 hogy ébredjen fel a jó-akaratbent a szívünkben, hiszen rég kívánjuka létet hordó, szent, örök nyarat.

Vagy önsírunkat ássuk nappal s éjjel

és gyűlöletből kivert a kaszánk,hogy kint arasson és a szenvedésselúj pokol várjon ism

ét mireánk?

Választhatunk, így szólt a régi látó,

mindig a jó és a gonosz között:

hogy sírnunk kell-e, vagy bűnünket bánószívünk repes, m

ert gyolcsba öltözött?A

z élet édes, óh be' édes ottan...A

z Úr reánk néz és tán m

egbocsát...N

em kell m

ár élnünk fájón, elhagyottan,hisz' Isten ott ád új, örök hazát.

Az A

ntipodiumon, 1996 V

ízkeresztjén

DA

LO

M

Hagy m

ért írok, csak Isten tudja...az életről zeng lelkem

húrja,s m

íg érzés dobban a szívemben,

hajt, simogat és üldöz engem

.

Dalom

sohsem volt üres szólam

,s bár veríték sem

szakadt rólam,

'mint írtam

, a szók álltak sorba,m

int fényes gyöngy a pezsgő borba'.

Dalom

kiáltás a pusztába',vak üstökös az éjtszakába',m

int ima szól az É

g Urához:

áld, könyörög, de soh' sem átkoz.

Szakadt szívem

ben az imádság

sok vétkemért parányi váltság,

93

és bár a szárnyam összetörtem

,csillagok égnek körülöttem

.

Es a szívem

ben dal van mindig,

bölcsőmtől m

ind a váró sírig,s bár könnyem

lassan hull a földre,ott is dalol m

ost, s mindörökre.

De, am

i rég volt, nincsen többé,ifjúságunk sem

tart örökké...a kín se tart... M

indez csak álom...

s ébren csupán a dalt találom.

A dalom

harmat, délben árnyék,

ha másutt enyhet nem

találnék,patak vize, szél sim

ítása,élet és annak égi m

ása.

Hogy m

ért írok, csak Isten tudja,s azt is, hogy végre m

eddig futjaaz élet-ének és a dallam

...s hogy m

ikor hallgat el majd halkan.

Az A

ntipodiumon, 1996 január idusán

TH

OT

H N

EG

YV

EN

KÉ

T K

ÖN

YV

E

Szőllősy Szabolcsnak Egyiptom

ba indulóban

Tudod-e, hogy ki volt,

és hogy miről dalolt

az íbisz-orrú Thoth?

Em

ber-gúnyája volt,tolltartóján a holdfénye volt csak a folt.

94 Mécsvilágnál író

tudós volt és bíró,tanító, bíztató.

Rég keltették a hírt,

hogy bölcsességet írt,s a fájdalom

ra írt.

Bár m

ondhatná ma el

mily' sok csodát m

űvelnegyvenkét könyvivel.

Élet könyvébe m

indfelírta tetteink',hogy ne vétsünk m

egint.

Am

ikor ő ítélt,a m

érlegétől féltm

indenki, aki élt.

Fogta a m

érlegets igazság pelyhe lett,'m

it serpenyőbe tett.

A m

ásik oldalonszennyezett gönc-halom

:ettek és fájdalom

.

Thoth ott állt, nem

beszélt,s tetteink szabta bértadott, m

ikor ítélt.

De vétkeink sarát

a Jó vállalta át,s a m

érleg helyreállt.

95

Aki csodákra vár,

annak talán ma kár,

hogy Thoth oly m

essze .jár.

A tudom

ány csoda,s neqyvenkét könyve m

aÁcsodákról vallana.

Az A

ntipodiumon, 1996. február 13.

SZ

ER

EL

EM

Feleségem

nek

A m

últ visszhangja: élet,'m

it itt a földön élekés ha azt kérded, hol vana m

últ? -A csillagokban.

És ott a jövendd is,

e tündérszép kaláris,V

eled, boldogan, gondban...jőjj, nyugodj a karom

ban.

A jelen sokszor fájó,

vagy örvendve parázslócsodásszép égi szikra,

amelyre m

indig vártunk,m

ost élünk; itt van nálunk:szerelem

, élet, munka.A

z Antipodium

on, 1996. február 14.

96

ÍRJ É

S T

AN

ÍTS

Fáy Istvánnak 78. születésnapjára

Nagy tél során sikoltva fúj a szél,

s a hófúvás örök harcról mesél,

mert küzdelem

, melyhez m

ár nincs erő,a lépés is, ha fogy a levegő.

De nincs m

egállj! Ha fáj is, m

enni kell,m

ert hív a hang és súgja, hogy jövel,küzdjél tovább, nagy idő jő, s a dalbiztat m

egint, hogy vár a diadal.

A szél eláll, de fehér m

ég a táj,a haja ősz, ha suttog a m

agány.A

nap kisüt és lent a hó alattél a rem

ény és hóvirág fakad.

Olvad a hó, csepeg m

ár az eresz,langyos a szél és új ruhája leszholnapra m

ár a völgyeknek talán...ébred a föld új tavasz hajnalán.

A hegytetőn havas erdő köszönt,

tar ágait, lásd, meg-m

egrázza föntaz esti szél, m

íg lent bimbó fakad

és zöld ecset festi a lombokat.

Tavaszi dal köszönt m

ost messziről:

fusson a baj a lépteid elől.D

e kell-e harc? Tán inkább szent zene,

tanítás, hit és béke kellene.

Írj és taníts... Ha m

a hiába volt,holnap siker díszíti hom

lokod.

97

Állj ki tovább a jóért s 'm

i nemes,

vár az ugar, jer szánts és bízva vess.

Adjon az Ú

r Tenéked és nekünk

áldást, erőt s hogy árva nemzetünk

túlélje ezt az új évezredet,'m

it küzdve és csak nagy hittel lehet.

Segíts nekünk, m

utass utat tovább,s m

int olvasod este a Bibliád',

hitünk a Te hiteddel összefog,

életet ád és újabb holnapot.

Az A

ntipodiumon, 1996 m

árciusában

FA

KA

DJO

N IS

MÉ

T R

OZ

MA

RIN

G

Barátaim

nak

Egy új m

árcius idusánrád gondolok m

egint, hazám,

hisz' szabadságod délibábés régen vágyott m

ámorát

tán soha el nem érheted,

ha nincs erőd, célod, hited,és bizonyosan elbukol,ha nem

küzdesz s imádkozol.

Minden nap rólad álm

odom,

szent bölcső, vágyott sírhalom.

Te vagy az álm

om, sem

mi m

ás,s azt álm

odom, feltám

adásvár rád, rem

ény, hogy kankalinfakad a D

una partjain,hogy visszahívja lelkem

et,s hogy találkozzam

még veled.

98 Bár el tán sohsem

érhetemvágyam

...feledni sem m

erema zengő, szép "T

alpra magyar"-t...

mikor m

ég küzdeni akartés lelkes volt az ifjúság,m

ely, lásd, ma fonnyadó virág,

mert rég m

egölték a hitét,a m

agyarságát tépve szét.

A csonkák, m

eg az öregekm

ért kell ma m

ég rettegjenekattól, hogy m

unka s áldozatvért is kíván, m

eg álmokat?

És m

ért mondják, hogy „nem

merek"

a színt nem valló em

berek?B

árcsak éreznék, hogy vigaszés élet m

inden új tavasz.

Legyen a kincsed m

ára dúséletet hordó m

árcius,bár az új létnek ára van,lerójuk azt is, gondosan,s ha m

egkínzottak is vagyunk,feltám

adásra gondolunk.V

áltsd be, tavasz, az álmaink'...

s fakadjon ismét rozm

aring.

Az A

ntipodiumon, 1996 m

árcius idusára váróban

ÉP

ÍTS

ÜN

K T

EM

PL

OM

OT

A lakiteleki N

épfőiskola új templom

ának az alapkövébeL

ezsák Sándornak

Építsünk abból tem

plomot,

amit az orkán m

eghagyott.Kőre építsünk, hogy a nép

többé ne vessze el hitét,

99

s ne csábíthassa délibáb,hazudva egy szebb, jobb hazát,s m

ert kergettük, nyomort hozott,

szenvedést, kint és bánatot.

Vessünk el m

inden szólamot,

a hazugság rég megkopott;

kezdjünk egy újabb életet,küzdve, ha kell, s ahogy' lehet...és hallgassuk a szent Igét,hogy elvezessen újra, szép,Isten-áldotta cél felé,ha a föld m

eg is reng belé!

Miből építsünk tem

plomot,

hisz' erőnk, kincsünk elfogyott?É

pítsünk hitből – az maradt,

s ha kell, erőt s bizalmat ad,

hogy lesz egy újabb Pusztaszer,

'hol millió szív egybe' ver

s az Úr Istenhez felkiált,

hogy adjon szabadabb hazát.

Építsünk hát új tem

plomot,

hogy ne maradjon elhagyott

a szomjas lelkű ifjúság,

hogy megérhesse a csodát,

hogy tavasz jó, s feltámadunk,

ha küzdünk érte s áldozunk.Im

ádkozzunk... Tudom

, hiszem,

hogy miénk lesz a győzelem

.

Az A

ntipodiumon, 1996 m

árcius 10-én.

100

MI V

AG

Y N

EK

EM

?

Feleségem

nek

Mi vagy nekem

? Szent, angyali kenyér

az éhezőnek, melyet, hogyha kér

az elesett, csak az Úr Isten ad,

sugárzó lelkűt, szépet, boldogat.

Szom

jas ajaknak kristálytiszta vízvoltál s m

aradsz és 'ki csodába' hisz,biztosan tudja, hogy csakis nekemrendelt az Isten, m

ásként elveszem!

Rég találkoztunk, bajor réteken,

ahol az őzek ott álltak, heten,és köszöntöttek; felettünk a hold,noha m

ár ősz volt, tavaszról dalolt.

Aztán történt az égi, szent csoda,

s bár néha sujtott Isten ostora,m

ienk maradt a jelen és jövő,

s hogy építsünk rá, kemény sziklakő.

Mikor sikoltott rég a rianás,

az Isten lelke – mindez oly' csodás –

átvezetett sok jégtorlasz között...kellett, m

ert hitünk szárnya eltörött.

De tudjuk, él az Ú

r és megbocsát,

hisz' nékünk adta örök zálogát,am

ely az élő és szent szeretet,s ez kőből is kelt újabb életet.

Köszönöm

a sok imádságodat,

kincs ez, 'mit hűség és szerelm

ed ad.

101

Köszönöm

az új, zsenge életet,és hogy sudárrá neveltem

Veled.

Nélküled árva, vak, béna lennék

és életemben ezernyi em

lék,szívdobbanás csak T

erólad mesél,

szívem szeret m

ost és ameddig él.

Mi vagy nekem

? Szent, isteni áldás,

támasz és ihlet, dal, m

egbocsátás,s a síron túl is a jobbik felem

:sugárzó lélek, jőjj s m

aradj velem.

Az A

ntipodiumon, 1996. m

árcius 25

HA

JTS

D A

VÁ

LL

AM

RA

Köszöntő F

eleségemnek

Éltessen Isten, földre költözött

angyal. Áldott az asszonyok között.

Védjen az Ú

r és sugár szárnyaidtegye erőssé, fényessé a hit.

Enyhítse gondod' a tavaszi szél,

s a napsugár, mely hajnaltájba' kél,

csókolja arcod. Ilyenkor megáld

Isten, s oltalmát így teríti rád.

Hajtsad vállam

ra megfáradt fejed,

a szívem szól m

ost, s az emlékezet

és kíván boldog, szép évfordulót.

Maradj velem

, hisz' tél után tavaszvár ránk m

egint és nem nő benne gaz,

csak lomb, virág...és dal lesz biztatód.

Az A

ntipodiumon, 1996. m

árcius 25

102

AL

KO

NY

A C

III. szura olvasásakor

Tűnő napom

ra esküszöm, hogy az

emberek sorsa vészbe vettetett,

csak azé nem, 'ki jót tesz s aki hisz

és 'kit igazság és hőség vezet.

Könyörületes, kegyelm

es Isten,'ki m

inden gyenge léptemben vezetsz,

magam

tól imm

ár sok erőm nincsen,

mégis m

egtartasz, mert nagyon szeretsz.

Az É

gre nyujtom sóvárgó karom

,s T

éged keresve így imádkozom

:T

iéd a létem, s a lelkem

dala.

Szavad terem

tett a nagy semm

iből...hadd vigyem

zászlód mindenkor elől,

s fülem bár m

indig Téged hallana!

Az A

ntipodiumon, 1996. m

árcius hó 14

NÉ

HA

.

Néha repül a gondolat,

mint regékben szárnyas lovak,

máskor pedig, jaj, m

eg-megáll

s egy száradt fa ágára száll,s m

int törött-szárnyú, vén madár,

a földre hull – nem volna kár...

Néha dalol a száj s a szív

a halálból is visszahív,m

áskor repes és meg-m

egáll,és nyűtten, alig kalapál,

103

de mégis él, im

ádkozik,s az Isten őrzi álm

ait.

Am

ikor kiapad a könny,szívem

ben mégsincsen közöny,

mert a m

arón sós könnyeketlecsókolja, aki szeret,s velem

együtt imádkozik

ha néha elhagyna a hit.

Az A

ntipodiumon, 1996. m

árcius 16

AZ

IHL

ET

Válaszul egy levélre

Ha m

eglátod, hol rejlik égi szikra,s érzed, m

ikor száll harmat a csalitra:

az ihlet áldott meg egy pillanatra,

ajándékként, hisz mást m

it is akarna?

Ha lelket látsz egy könnyes, fáradt szem

ben,a kis-m

adárban, mint az ágra lebben,

ha örülsz, mikor pirkad m

ár a hajnal,s a nap fölébred kócos, sugár-hajjal.

vagy zene szól és elringat a dallam,

belső ütem – e százszor kedves balzsam

, –az ihlet áldott m

eg egy pillanatra,hogy örülhess, ha m

ás nem is akarna.

Ha rútban is m

egláthatod a szépet,a parányban m

eg látod az Egészet,

az Úr m

egáldott, mert szívedben hit lett

a fényes szárnyú égi kincs, az ihlet.

Az A

ntipodiumon,

104

NY

ÍLN

AK

A O

RG

ON

ÁK

Álm

omban otthon jártam

és repesett szívem,

de gyógyírt nem találtam

,hogy a m

últba vigyen.M

égis, nálunk a lankánnyílnak az orgonák,a szirm

uk lassan hull rám,

s hallom a szél dalát...

E dalra újra ébred

kínjából a világ,üdvösség, szent ígérethoz új harm

óniát,és hull reám

tovább még

a sok szirom, s a szó

elhallgat lassan, emlék

lesz, amely biztató.

Testem

nehéz manapság...

a Gellérthegy m

agas,bilincsbe vert a rabság,fejem

, lelkem havas,

de amikor tavasz van

ébren is álmodom

,s az orgonák virágátlelkem

ben hordozom.

Az A

ntipodiumon, 1996. m

ájus 1.

105

MÉ

G TŰ

Z A

NA

P

Egy tudósnak

Még vágyva várjuk az új holnapot.

Még tűz a nap és örül a világ.

a Bakony hív és fényes csillagok

maguk palástját borítják reád,

hogy álmodhass új m

últat és jövőt,s hogy m

egidézhess egy új, szebb hazát,m

it a Valóság álm

aidból szőtt,s am

ivel Isten tán egyszer megáld.

Még tűz a nap és oly szép kék az ég

és simogat a B

alaton vize...gond-nyűtte testünk m

égiscsak elég,s borunknak is m

ár fanyar az íze,de rem

élünk...bár tudnunk kellene...fáj a való. de a bizonytalanég a lelkünkben s kétség szellem

efel-fellobog. bár gyakran rejtve van.

Mi van ott, ahol vég s a kezdet egy

és nem érvényes sem

milyen szabály,

mégsem

mondhatjuk, m

inden egyre megy,

mert van egy törvény, m

ely nekünk talány.A

mit nem

értünk, de vágynunk szabad,ha álm

odunk egy napfényes jövőt...Jövőt, am

elyet csak az Isten ad,s ahol fénysugár lesz a szeretőd.

Jövőt álmodj, m

ely a szívedben vanés csak tebenned s vágyaidban él,jövőt, m

ely felé a világ rohan,s csak Isten tudja, hogy m

i is a cél.M

ég vágyva várjuk az új holnapot,m

ég tűz a nap és örül a világ...

106

de ha reményünk, hitünk elfogyott,

a jövendőnk csak hervadó virág.

Az A

ntipodiumon, 1996. m

ájus 7.

MIK

OR

AZ

ÚR

ÍGY

SZ

ÓL

OT

T

Feleségem

nek

Mikor az Ú

r így szólott, hogy: 'Legyen',

a szél feléledt távol hegyekenés elröpült az óceán fölött...m

inálunk nyár volt, gumi fák között

a tücsök szólt, s a messzi csillagok

láthatták, hogy a szerelmünk ragyog.

Köszönöm

ezt a csodás ragyogást,szívem

ben hordom m

ég azóta, lásd,és olyan sokszor róla álm

odom...

a fényedről, mely csodával rokon,

mely m

elegít és új életet áds m

egváltotta a jövőnk zálogát.

Köszönöm

az új, zsenge életet...s am

int a gyermek ágyát m

egveted,vagy züm

mögöd az édes altatót,

nem tudja m

ég, de hallja már a szód'

és aj reggelre s újabb dalra vára fészkünkben egy pelyhes kism

adár.

Régen volt, elm

últ, de mindig öröm

látni az élet sarját: köszönöm,

és eldalolnunk aj csodák dalát,m

ert mindig áldott, m

it az Isten ád,s áldott vagy T

e az asszonyok között,ne félj, ha léptünk' befödi a köd.

Az A

ntipodiumon, 1996 m

ájusában, Anyák N

apján

107

A M

AG

YA

RO

K B

EJÖ

VE

TE

LE

Magyarok, ezeregyszáz év távlatából ne feledkezzetek m

eg „dia-

dalmas Ü

gekről, s a deli Alm

osról, s Álm

osnak büszke fiáról,párducos Á

rpádról...”..."Így kívánja H

adúr, egyedül így kedvelinépét!"...N

e feledjetek. Lássátok lelki szem

eitekkel a táltosok régiáldozatát, a kacagányos vezérek paripáikkal szinte egybeforrottalakját, halljátok az igric és a hegedős dalait, a regős m

eg Tudun

regéit, a vitézek, asszonyok, leányok énekét, s tegyetek, igyatokvelük együtt áldom

ást. Érezzétek, hogy ezeregyszáz esztendeje ott

voltatok, Hungvárott, Á

lmos apával s honszerző Á

rpáddal, akikkihozták a m

agyeri népet Szittyaföldről, Dentum

ogeriából, s be-vitték A

ttila király örökébe, a Kárpátok ölébe!

Húnyjátok be a szem

eteket és álmodjátok vissza m

agatokat am

últba.

Igric: N

em tettek tán-szert régen őseim

,Á

rpád vezérrel – így szólt a rege –de várták, vágyva, m

úlnék el a kin,s az egyedüllét ne kísértene.B

uzgón kibánták, bércen s völgy ölén,bár jönne vissza, hisz' rá vár a föld,m

ely vér jogán és örökül övé,s am

ely színéről sok mást letörölt.

Oly régen vártuk, bárcsak térne m

árfészkére vissza a T

urul madár...

Ha nem

jó, porlunk, lassan elveszünk:Irgalm

as Isten! Légy s m

aradj velünk!

Mert m

egmaradni sokszor oly' nehéz,

hisz' körülöttünk ég a gyűlölet...N

em háború, sem

vér mocskolta vész,

'mitől védnünk kell m

ind a lelkeket,de gyengeség és csalfa árulásegy új évezred kábult kezdetén,

108 mely ínségünkben előre m

egásországnyi sírt a K

árpátok ölén.Jövel, úgy várunk, bárcsak térne m

árfészkére vissza a T

urul madár...

Ma várunk ujra, m

ásként elveszünk,Á

rpád, te légy a kardunk és hitünk!

És te, testvérem

, kései utód,tán nem

tudod, hogy örökül hagyottneked is létet és m

éz-ízű szót,rem

ényt, jövendőt, s biztos holnapot,párducos Á

rpád úr s hadi népe,régi rokon a fényes ég alattB

ékével mentünk régen elébe

s a nemzet így vált nagy, erős, szabad.

Em

lékezzünk, most zengjen fel a dal:

porzó patákon hordott diadaltiéd m

a s mindég, hatalm

as Hadúr...

szálljon az ének, remegjen a húr!

Asszony:

Szívem

alatt hordott gyenge violaszál,hajam

már kibom

lott, a szívem m

eg-megáll...

A testem

méhéből deli vitéz fakadt

s maga erejéből örökké m

egmarad.

Anya vagyok, anya, a m

agyar nép fiam,

mind derék dalia, s ha kell, küzd boldogan.

Míg m

eg nem áll szívem

, öntestemm

el védem,

legyőzhetik bár, de nem hal m

eg egészen.M

ert van hite, bátor, s felkiált az égre,nem

vakítja mám

or...szabadítsd meg végre

kegyelmes Ú

r Isten, és ha Te akarod,

váltsa Árpád népe be az akaratod!

Regős :

Áldozat ég m

a végreegy vén kő közepébe',tüzében ezer szikra,m

egolvad tőle szikla,vagy víz szárad ki tőle,

109

míg zúgja, hogy előre!

'Ki ellenáll, az dőre,

míg zúgja, hogy előre!

Azért ég, hogy ne váljon

vak semm

ivé az álom,

amely m

egjelentette,és felel arra, lesz-eaz ősi földön élet,ha ism

ét visszatérneka bátrak, hősök, készek,s az örökké m

erészeka régen vágyott rögre,akkor is, ha dörögne.A

kkor is, ha dörögne.

A S

zittya földről jönnek...m

ögöttük puszta földek,s D

entumoger hazának

víg búcsút intve szállnaknyeregbe a vitézek,s m

időn nyugatra néznek,m

inden készek a harcra,és ha kell, a kudarcra.D

e bizton tudják, győznek,m

ert hisznek és erősek.M

ert fény küzd a sötéttel,nappal és m

inden éjjel,és a nap m

indig felkel!

Táltos:

Az ősi föld úgy vonzott

megannyi szent bolondot,

s ha elveszett, helyébenincs m

ás, 'mi inkább kéne,

mint a hét folyó tája

s a Balaton csodája

a Kárpátok ölében...

nincs más ilyen sehol sem

!S

ohsincs, mert ott a felhő,

110 mégha villám

mal is jő,

áldást hozó ajándék,ahova visszaszáll m

éga bujdosó is – halkan,vagy haddal, am

i nyargal,örökségét keresve,m

íg egyszer meg nem

lelte.

Ha szeret, Isten is ver

téged, te küzdő ember...

s ha vészt hozna a holnap,nyakára új igát rakbüszkéket sujtó sorsa,és bár vérével m

ostae százszor szentelt földet,m

ely elveszett; mégis vet

reménye új jövendőt,

s hite szemez új szőlőt.

Hadúr, T

engri, Egy Isten,

nélküled semm

i sincsenm

i tudjuk, hogy e földetfelékesíti lépted.H

egy, völgy, folyó meg puszta

az igát velünk húzta,de végre táltost ellett,s újjászületve kellett,hogy kardot fogjon érteda T

e megszentelt néped.

Tudun:

Az én regém

, ha volna,m

indig csak arról szólna,hogy őseink m

ég élnek,s a bűvös, regős énekelm

ondaná, hogy mernek,

s ha kell, úgy hadra kelnek...szállnak a hadak útján,

111

mint jégverés m

eg orkán,m

ogorván.

Jőjjetek ismét, hősök,

vár már a szentelt ős-rög,

hisz' új hazátok régi,s talán, ha vérrel m

éri,hogy kinek adja Isten,kettőnknél jobb soh'sincsen.Jőjjetek m

ár, az élet,lássátok, hogy m

ivé lett...de ébred!

Atyáink C

sabát várták,m

íg állották a vártát,de m

ikor Csaba m

egjött,a vele érkező ötnem

zetségnek a békelopódzott a szívébe,s m

egannyi bátor had ma

csak vetne és aratna...s m

aradna.

Attila vérét várja,

mindeddig tán hiába,

hún, avar s Csaba népe,

s a bulgárért cserébevár egy új fejedelm

et...T

udom, nagy hegyek m

ellettróla szól javas dobja,s az orkán hírét hozza, m

ár hozza.

Táltos:

Szép daliák, vezérek,

ha nyugat felé néztek,előttetek hegy orm

a,s a szorosban m

ogorvaszálfák m

erednek égnek...E

zt hívják Vereckének,

112 sok ló füvét tapostaszekerekkel laposra,habosra.

Ezen jött Á

rpád népe,s m

ások jöttek elébe,m

íg Álm

os Erdélyt járta,

s ott érte a halála.Á

lmos apa torára

a Hadak Ú

tján szállvaeljött C

saba s a népea M

ezőség egére,hogy ott legyen a lángban,élő parázzsá váltan,a gyászban.

Vezérek:

Kiev m

eghódolt nékünk,m

ert Álm

os volt vezérünk,m

ost pedig fia, Árpád

vezet hegyen s pusztán át.Hős kardja és kegyelm

eárnyékában szeretneélni m

egannyi szittya,s m

íg lovát elborítjaa hódolók virága,– barátság jele m

áma –

de karddal a kezében,ha kell, m

egveszi vérene hegyet, völgyet, síkot,hiszen A

ttila élt ott,s ránk hagyta örökségül...föld ez, 'm

in ország épül,föld, m

elyet együtt szerzünk,többé nem

kell keresnünk.'K

i nem hódol, legyőzzük,

s ha uradalmunk m

ár szük,száguldunk napnyugatnak,ahol nekünk aratnak –,

113

hogy megtudja a császár:

gyepünkön át csak szél jár.

Hegedős:

A húrom

zeng, s az énekem,

testvérem, halgassad velem

,hisz' ének nélkül senki semtudná, m

i a történelem,

s feledést hozna az idő,m

eg minden m

úló esztendő.

Tőlünk tudta a N

évtelen:Á

lmos előtt a félelem

nyargalt át hegyen, völgyeken,s azt hitte, hogy nincs kegyelem

,pedig bizony a H

ét Magyar

elvenni sohasem akar

semm

it, ami nem

az övé,s nem

a megyeri nem

zeté.D

e öröksége kell neki,s ezt m

eg akarja tartani.

Álm

os átkelt a hegyeken,hogy H

ungvárott törvényt tegyen.O

tt, fia Árpád lett vezér

s az esküvel kicsordult vérerősítette nem

zetük,s tudták, hogy Isten van velük.L

átták, az ország mily' csodás

Hungvárott és Ion áldom

ás...nagy áldom

ás, szent áldozat,m

egköszön áldást, álmokat.

Az áldom

ás tánc, dal söröm:

Istennek mondott köszönöm

.

Táltos :

Nincs különb nálunk senki m

ás!K

ezdődjék hát az áldomás!

Kupátokba bort töltsetek,

hisz' megm

utatták a jelek,

114 hogy szomjas m

ár a Föld-A

nya.Ö

vé az első korty bora,és Istené az áldozat,hogy m

aradjon népünk szabad,s bár néha sorsa m

ostoha,ne győzhessék le, nem

, soha!V

édd meg, T

engri e nemzetet,

s öltsél rá vértet, adj hitet.

Leány:

Fehér s fekete m

agyarok,az Isten tinéktek adottföldet, országot, álm

okatés jó szívet, m

ely ád s vigad;bátor szívet, m

ely hisz, remél,

s hűen szeret, ameddig él.

Mer és kitart, s m

egannyi daltzeng és kezében ott a kard,hogy védje népét s otthonát...Ilyen szívet csak Isten ád!Istenem

, haldd meg a dalom

,és én azon im

ádkozom,

hogy élve éljen a magyar,

hiszen elveszni nem akar.

Bocsásd m

eg régi vétkeités am

it törvényed tanít,váltsa valóra nem

zetünk.U

ram, segíts! M

aradj velünk,hogy élve éljen a m

agyar,hiszen elveszni nem

akar.A

dd meg, U

ram. e nagy csodát.

Hiszem

, hogy Lelked m

egbocsát.

Leányok:

Süssünk új lisztből kenyeret,

milyet m

ég senki sem evett.

Elvezzük hegyeink borát,

de ne kívánjuk mám

orát.Igyuk sok szent folyónk vizét,sohsem

feledve az izét

115

Mikor a szívünk bánatos

könnyünk vigye Tisza, M

aros,a vén D

una, Kőrös, S

ajó,a Z

ala, meg a B

erettyó.a könnytől sós tengerbe, bártalán az is vigaszra vár.

De am

ikor szívünk örül,és m

ajd ha hős leventét szülm

inden anya, s e földekenkivirágzik a szerelem

,legyen akkor is áldom

ás,új élet és feltám

adás.Istenünk, halld m

eg a dalunk,am

int virágot áldozunkN

eked és hű, magyar szívet,

amely m

ost Te eléd siet,

s kéri, hogy legyen áldomás,

s tetszhalálból feltámadás.

Hegedős:

A húrom

zeng, s az énekem,

testvérem, halgassad velem

:Tőlünk tudta a N

évtelen:ki élt a pannón végeken,tőlönk hallotta, hogy ki volta büszke. kozár M

én Marót,

meg Z

alán, a bulgár vezér,és ki kegyelm

et sohse kér.E

rdő-elvén blak Gyalu élt,

s az ellenálló blak vezértT

étény legyőzte nagyhamar,

s hódolt népéből vált magyar.

Később bulgár, kún s annyi blak

Galáddal ellenálltanak,

de hós Szovárd, m

eg Kadocsa

nem vesztett harcot m

ég soha,s vesztes G

alád békére állt...Isten így sokszor tesz csodát!

116 Megyeri rév: út a D

unán,s egy gyönyörű nap hajnalánÁ

rpád népe átkelt azon,s am

ire vágyott oly nagyon,övé lett őse városasok, kőből épült palota.A

nagy sereg tovább rohant,s V

eszprém alatt sok régi hant

sok véres harcról szól, regél,s vitéz hírét viszi a szél.A

ztán Vasvár is elesett,

ott pihentek egy kevesets a futó, róm

ai seregcsak ném

et földön várta meg,

hogy űzik-e a magyarok?

Páncéljuk horpadt, nem

ragyog.

Tőlünk tudta a N

évtelen,hogy' született a győzelem

.Tőlünk tudta, hogy hét vezér,

hét törzs vezére, mint a szél

nyargalt, s haduk kétszázezer,és élén a fejedelemA

ttila nemzetségibül...

Hogy' is volt? L

assan elmerül

a feledés mély-kék vizén,

de ébren tartjuk, te meg én!

Es volt m

ég másik hét vezér,

hét másik törzs, m

ely ide tér,ha kicsi is, s velünk m

arad:a kabarokból álló had.H

ún, blak, magyar, m

eg besenyő:összeötvözte az időm

indet, s a régi avarok,'kik beszédükben m

agyarok,a székelység, s annyi kozár,

117

s bulgár-taposta itt a sár,és egybefolyt tengernyi vér!T

estvériség sokat megér!

Erről irt a vén N

évtelen,testvérem

, halgassad velem,

s bár néha botlott tolla is,írása m

égsem volt ham

is,am

int ma többen hirdetik,

de ha más füllent, elhiszik.

Bizton nyugodj, vén szerzetes,

írásod él még és híres.

Táltos:

Fehér ló áldozattal

köszönt népünk re hajnal,M

ég él Attila népe,

mely itt m

aradt, cserébeúj életért – nincs kétely –határőr lett és székely,s buzgón védte gyepünketm

indég, amikor kellett,

az Igfon erdőn túl is,s ha elnyom

ásba fúl is,m

ég most is.

A húnok kabar népe

is velünk van örökre,a blakok is, 'kik régen,C

saba kis seregéveljöttek s állták a vártát...köréjük vont a K

árpát…

.sziklás hegyet, m

eg erdőt,s folyókból új otthont szőttköréjük T

engri – Isten,'kinél erősebb nincsen,sohsincsen.

118 Tudun vezér m

eg népejárult Á

rpád elébe.K

urzán frigyévei jöttek,bízvást elégedettek,s hozták a szívük vágyát,avar lelkük im

áját,s az édes anyanyelvet,m

ely isteni lehellet,'m

it nem kellett tanulnunk,

mert egybe-m

osta sorsunk,s a m

últunk.

Mindőnkből áll e nem

zeta D

una-Tisza m

ellett,a K

árpátok ölében,am

it megvettünk véren,

öntöztünk verítékkel,s bár m

ost a nemzet térdel,

örököd ne cseréld el...M

agyar, sohsem cseréld el.

Regős:

A fény küzd a sötéttel,

nappal és minden éjjel,

s hogy vajon lesz-e élet,ha egyszer visszatérneka bátrak, hősök, készek,s az örökké m

erészek,a régen vágyott rögre,m

ely a mienk örökre,

az Úr m

egjelentette,hogy m

egtöretett testea m

ai nemzedéknek,

de zeng bennük az ének.M

ár zeng bennük a lélek,s a m

ai nemzedéknek

bár megtöretett teste,

az Úr m

egjelentette,hogy a m

ienk örökre

119

földünk mindenik rögje,

s az örökké merészek,

a bátrak, hősök, készek,m

ajd egyszer visszatérnek,időben haza érnek,m

ert tudják, nappal s éjjela fény küzd a sötéttel.

A fény küzd a sötéttel,

és a nap mindég fölkel.

Az A

ntipodiumon, a M

illecentennarium évében, 1996 júniusában

HA

AR

CA

NIN

CS

IS

Álm

odjatok, késő utódok...A

lom nélkül senki se' boldog,

hisz' nélküle nincs vágy s remény se,

hogy szobrászként szívünkbe véssem

indazt, 'mi jó, szép, halhatatlan,

ami a földön szent s nem

es van,s hogy honnan jő az égi dallam

.

A földön csak sírunkat ássuk,

s a csillagoknak sincs csodájukszem

ünkben már. A

sárban, itt lent,úgy képzeljük, hogy tudunk m

indent,de a term

észet és az ember

mögé szem

ünk még nézni sem

mer,

és bénán állunk, ha a jég ver.

Ha nem

is hisztek már el sem

mit,

ha szívetekben nincsen sem hit,

sem rem

ény már, m

it ér az élet,ha nincs m

egváltás, sem ítélet?

Ha csak halál és "nem

tudom" van

mikor m

egáll a szívünk, holtan,nem

lennénk más, csak nyom

a porban?

120

Az álom

nélkül nincs jövendő,hisz' ki érthetné, m

iért meddő

egy fényes gondolat is néha,s hogy' válhat szentté egy-egy céda?H

a arca nincs is a Nagy Ú

rnak,m

ert kezei emberré gyúrtak,

meglátjuk, m

ajd ha jő a Holnap.

Az A

ntipodiumon, 1996. június 14.

A F

ÉN

Y

Jegyzet egy régi paradigmához

Mért küzd a fény az árnnyal,

jajból mért lesz m

adárdals a sírás öröm

könnyem

ért lesz velünk örökre?

Agyunk éppen csak m

ozdul...test-börtönünk csikordul,de látod, gondolatbanszabad vagy m

égis, halkan.

Szállj hát a m

agas égbe,ahogy az Ú

r kimérte,

tényleg, vagy álmaidban,

amíg szívedben dal van.

Ne küzdj, fény, a sötéttel

sem nappal, sem

az éjjel,hisz', ha a fényben állnék,m

ögöttem volna árnyék

s bár árnyék délben nincsen,nem

hullik le bilincsem,

121

mert nem

az árnyék tartjas van, m

íg az Úr akarja.

Árnyékom

ban sötét vans előttem

, napsugárbana fénylő, örök Isten...nála fényesebb nincsen!

Úgy világit a fénye

s tengernyi szenvedésrecsak Ő

ád gyógyirt mindig

s ha megtorpansz, m

egindít!F

ény teremtette árnyék,

ellentét, s mégis egy m

égs ha rám

borul, nem félek,

mivel m

egtart a Lélek.A

z Antipodium

on, 1996. június 27.

ÉL

ET

Jegyzet egy régi paradigmához

Az élet könny, m

eg emlék,

amit m

a meg szeretnék

köszönni, Uram

, nékeds hogy látom

az egészeta porban is, s a dalban,am

it szívem zeng, halkan.

Az élet szép ajándék,

s ha színed elé állnék,elm

ondanám, halk szóval:

rosszért fizettem jóval,

de sok elvesztett harcots a szám

talan kudarcotnem

tűrtem m

indig békén,sokszor lázadtam

...én...én...m

ert áthágtam a törvényt...

122

de nem tűrtem

az önkényt,csupán az igazságot,– légy U

ram érte áldott –

amit zászlóm

ra tűztem...

és kísértetet űztem!

Az em

bertől nem várok

sem szebb, sem

jobb világot,csak harcot, vétket, árm

ányt,s agyat, 'm

it lávaként hánytm

agából a föld gyomra,

hogy tűz hulljék a porra.B

eh szomorú... és m

égis,m

ert ember vagyok én is,

értem talán: az élet,

mely egy szavadra éled,

csodás tánc, égi játék,törvénybe vert ajándék,veszélyes tor, kísérletés ha végére éreks a helyem

et megálltam

,bár kőből van a lábam

,m

agadhoz hívsz, adsz szárnyat,hogy T

e elébed szálljak,s daloljak tiszta szívvelelőtted, U

ram, Isten!

Az A

ntipodiumon, 1996. június 27.

123

RE

TT

EN

ET

Jegyzet: egy régi paradigmához

Tűztől pirosló szürkület...

emlék, sokunknak rettenet,

félelem, hogy m

ajd jő az éj,m

ikor az őrült szenvedélyfelperzsel szállást, asztagots a pernye közt csupán halottés gyász m

arad és pusztulás,s nincs m

ár 'ki várja, hogy csodáskék lesz az ég, zöld lesz a fű,s hogy m

inden szép lesz, gyönyörű,hogy élnek m

ég az emberek

s hogy békén élniök lehet.

Am

ikor elvégeztetetts velőnk m

élyéig rettenetderm

eszt meg m

inket, – félelem,

hogy az Úr nincsen m

ár velemés veled sincs, csak kin, halál,m

ely, ha elbújsz is, rád találés egyszer m

eglel engem is,

mert nincs elég hitem

, s hamis,

ami m

aradt, s oly' béna már

szívem, e szárnya-tört m

adár,m

egállok akkor...nem futok

s lázálmot-űzőn dalolok.

A daltól tart a rettenet...

álomba ringat gyerm

ekets felnőttet is, m

ert nyugtot ádés álm

aink aszú borátreánk köszönti csendesenés elvezet erdőn, vízen,hegyen keresztül m

esszire,

124

'hol édes a folyó vize,ahol nincsen több félelem

,ahol az Isten jár velem

.E

zért nincsen ott rettenetés boldogok az em

berek.Az A

ntipodiumon, 1996. július 2.

CS

EN

DE

S B

ÉL

ÁN

AK

– UT

OL

JÁR

A

„Munkád ne hagyd elvégezetlen:

vess, amíg élsz; arató m

ajd csak lesz”

Csendes B

éla: Végrendelet

Bakonyerdőről fú az esti szél,

a Sukorón m

ár az őszről mesél,

új mustról, borról, ezer szüretről

és hogy az új tölgy lassacskán megnől,

hogy átölelje pincéd tetejét,m

ely a tiéd volt, s örökre tiéd.N

em veheti el tőled senki se,

száz nemzedék vén szöllőm

ivese!

Vinitor regis – szól a pergam

ent...csak Isten tudja, m

i lakik ma bent

szakadt szívedben és miért sajog

a vád: hatezertizennyolcasok.D

ózsától féltek, nem tőled, tudom

,m

égis tiéd volt a sok fájdalomés téged ért a kín, m

eg sors-csapás...neked szentelt e könnyes áldom

ás.

Neked szenteljük m

i. 'kik a hazáts népet szeretjük itt és odaát,és m

inden ősünk, 'ki kardot fogott,érezte sokszor azt a bánatot,am

it mi érzünk, ha egy elesett

125

bajtársat a föld-anyánk eltemet.

Te m

ár megérted a szent, nagy csodát,

s tudod, hogy várt rád társad, Ilonád.

Mi csak azt tudjuk: az élet örök,

sem gyűlölet. sem

tüzes ördögöknem

vetnek véget semm

inek, 'mi szép,

s a szeretetnek gyógyító tüzétveled küldjük, új. táltos-szárnyakon,hogy ne takarjon szerény sírhalomkópjafa nélkül, am

elyen ez áll:"U

ram. elébed költő lelke száll!"

Az A

ntipodiumon, 1996 július hó 27.

LE

SZ

ÁL

L A

Z E

ST

ECsendes B

éla emlékére

Vén fakupádban zöldarany a bor...

Öntsél a földre... kezdődjék a tor!

Igyék a Föld, 'hisz m

inden cseppre váraz erdő, hegy, rét... az egész határ...hogy m

egszülessék majd az új tavasz,

új élet nyíljon, balzsamos vigasz.

Ha szom

jazol és görnyedt válladona bánat ül – rég m

egszokott rokon –s ha m

ár nem érzed ezt a földi kínt:

kiáltsad Istent háromszor m

egint,s újra kiáltsad: az élet örök,m

ert csak gúnyádat fedi be a rög,s e helyett, új patyolat-ruhátterem

t az Isten és kegyelmet ád.

Veled ürítjük S

ukoró borátés újra éljük a lét m

ámorát.

Aztán, ha elhal a síp, dudaszó,

s érezzük, itt van az Örök B

író,

126

elcsendesül a zokogás, a dal...nem

marad m

ás, mint kopott diadal...

ami m

arad, az barátság s a hit,m

ely a halálban életre tanít:am

i marad, az em

lék s látomás,

mint te, nem

érzi ma m

ég senki más,

nem érzi m

ég, hogy itt jár már a tél

s dércsípte már a fákon a levél:

mégis tavasz van ott, ahol te vagy,

ígéret földjén, ahol földi fagynem

hervaszthatja el az orgonát...s ahol új dalt biz az Isten terád,hogy énekeljed az új dallam

ot:az, aki elm

egy, sohasem halott!

Tudom

, hogy most te, öreg barátom

szöllőt kapálsz az égi határon,s tanítod a sok tőke-diákot,beléjük oltod az új világot,a jobbat, m

elyben ínség sohsincsen,s letört a zár a rozsdás bilincsen:az újat, m

elyben mindenik em

berm

ások kezére bilincset nem ver,

hogy rabként tartsa. Csodák csodája...

ez az igazság harmóniája!

Erről álm

odtál ínségben, hóban,börtönök m

élyén, várakozóban.E

zért küzdöttél kimívelt ésszel,

de ős-paraszti lelkesedéssel.V

alóra váltja az Úr az álm

od,Ő

tartja kézben ezt a világot.L

eszáll az este, lopódzik halkan,s elveszti útját lent, az avarban.

Az A

ntipodiumon, 1996. Július 30.

127

ÉL

NI A

KA

RU

NK

Ha ránk is dőlne az egész világ,

és elhervadna sok élet-virág,jég verné, sáska rágná a vetést,álom

tompítná csak a szenvedést,

mégis, sötétben fáklyát tart karunk,

mert, küzdve is, de élni akarunk.

Bár elárultak m

inket annyiszor,s kábultságunkban sok tettünk botor,m

ost emeljük fel m

egint a szavunk'és kiáltsuk, hogy: élni akarunk!L

egyen bár sorsunk fájó, mostoha,

reményünket nem

adjuk fel soha!

Hidd, testvérem

, hagy az új ezredévm

ienk lesz, szent lesz, Isten-adta rév,m

ennyország, fent a fellegek felettés itt a földön: szabad em

berek,viruló élet, m

elyben nincs bosszú,s többé a szívünk sem

lesz szomorú.

Küzdjél hát érte, s tiéd a jövő!

Nem

bilincs vár, nem csalfa szerető,

sem börtön, m

ert 'ki erősen akar,az győz, ha m

égoly gyenge is a kar,ha hisz, rem

él, ha jó, és hőn szeret!E

mber, ne hagyd el hited', nem

zeted'!

Állj ki. ha kell és esküdj ék a szád,

hogy szolga nem lesz többé a hazád,

és a kezedben kard legyen a toll,s a lelked láng, 'm

ely mindent áthatol.

Az idő itt van! Jer, m

ost tenni kell,az É

let szólít, testvérem, jövel!

Az A

ntipodiumon,

128

ST

AT

ISZ

TIK

A

Magyarországon m

a négy ezrelékkel többen halnak meg,

mint am

ennyien születnek

Ezerszáz esztendő kellett éppen hozzá:

így vált sorsunk meddő. B

ár világra hoznáelvetélt m

agzatát minden m

agyar anya,várva a nagy csodát s É

gre kiáltanaszázezer könyörgést, ezer im

ádságot:Jőjjön, U

ram, végre el a T

e országod.Jövendőnk m

ért meddő? K

i akarunk halni?B

ár fullaszt a fertő, mégse' halhatunk ki!

Ereinkben m

ért ég hősök diadalma,

ha nem lehet bőség m

indnyájunk jutalma,

ha célunk: kihalni? Hát m

ár senki sem m

erfennen kiáltani: T

érj magadhoz, em

ber,hogy, jaj, el ne vesszen m

egannyi új élet!?N

em m

entheti más m

eg, ha bűnbánón kéred,egyedül az Isten. E

gyedül az Isten!M

ás reményünk nincsen, nem

vehetjük kincsen!

Ezerszáz esztendő nem

irtott ki minket!

Állj ellent, ha eljő az újabb kísérlet.

Ha elér, e földet ne változtasd sírrá,

ember, kérjed Istent, bárha m

egmutatná,

hogy magunk okozzuk sanyarú sorunkat

és szívünkben hordjuk sajgó bánatunkat,könny s vétek keresztjét, gyengeségünk göncét,s körm

ünk tépi most szét, 'm

it a lélek nem véd.

Ezerszáz esztendő m

egtaníthat minket,

hogy lelkünk nem m

eddő. Megidézzük m

indet,hogy m

ost tanuskodjék Isten s ember előtt,

hogy már m

egbűnhődték múltjuk, s a jövendőt

Őseink, s az egész, árva m

agyar nemzet.

Kérjük Istent, adjon erőt, segedelm

et.

129

Ébredj, Á

rpád népe, ne engedd kihalniaz új nem

zedéket s ne rontsa meg sem

mi!

Az A

ntipodiumon, 1996. augusztus 15.

FE

HÉ

R M

AD

ÁR

Fenn szokott ülni a nagy cédruson

a bejáratnál – senkivel rokon...T

ollát borzolta a vad, téli szél,m

ely mérgében csak új fagyról beszél.

Reggel m

ég itt ült a fehér madár,

úgy ült, mint aki nagy csodára vár,

csodára, mely tán sok gondot m

egold,álm

atlan éjre, 'hol a teli-holdszem

ébe süt s az ágak árnyairem

egnek halkan. De ha táncba hí

valakit a vén, sarlós markú vég,

nem m

ondhatja, hogy a torból elég.

Zúzm

ara ült a szürke ágakon...T

éli sötétben nincsen fájdalom.

Rem

egett, fázott az öreg madár,

tolla elsápadt, hófehér. Beh kár,

hogy nem dalol, nem

száll az ég felé.C

sak vágyott...s szíve megszakadt belé

és lezuhant...Itt lent a sár, avaraz Ú

r helyett ma m

indent betakar.F

elhős az ég, lassan estére jár...F

észked üres – te, tépett, vén madár,

de hajnalra, egy új nap s ég alattism

ét repülsz... s álmodsz szép álm

okat.

Az A

ntipodiumon, 1996. augusztus 20.

130

SO

HA

, SO

HA

, SO

HA

!

A többség parlam

enti képviselőineka m

agyar-román alapszerződés aláírásakor

Nem

volt Trianon elég,

s a lánc. 'mit ránk rakott?

Mért kell újabb lánc m

a még,

'mit önkezünk hozott?

Régen nem

volt mód m

ásraés húztuk az igát,m

a, magunk' vertük vasba,

hogy' várhatnánk csodát?

Bár m

ondják, megválasztott

az éhes, balga nép,am

elytől elraboltákkis, m

aradék hitét,s talán eszét is, rendre...önökre hallgatott,s m

ost hiába szeretneboldogabb holnapot.

A nép részét eladni

többségnek sincs joga...nem

lehet elfogadnisoha, soha, sohaegy csalárd egyezséget,m

ely csak új vészbe viszs úgy csalja m

eg a népet,hogy Istenbe se hisz.

Árulás ez. nem

erkölcs,m

andátum nincs reá

és beleőrül sok bölcs,m

ert pokol-kapuváváltozik lassan m

inden,

131

s eladott véreinkkeze újabb bilincsben,s felettük gyász kering.

Mert erkölcs nélkül élni

önöknek sem lehet,

megöl – kár is rem

élni –a lelkiism

eret.É

s eljön Csaba s népe,

nem lesz több szolgaság...

számonkéri, hogy érte

mit sem

tett a világ!

Az A

ntipodiumon, 1996. szeptem

ber 16.

TI, M

EG

VÁ

LA

SZ

TO

TT

, VA

K K

ÉP

VIS

ELŐ

K

.A többség parlam

enti képviselőineka m

agyar-román alapszerződés aláírásakor

Felszólalok, a nem

zetem jogán!

Én is hordtam

a magyar G

olgotánm

ás vétkiért kicsiny kereszteket,s ha reng a föld, engem

is eltemet.

Ti is hordjátok, 'm

it rátok rakottönvétketek: a gyáva holnapot,a m

egszegett, hiú ígéretet,s az igazságot, am

i elveszett.

De m

ért szenvedjen a székely s magyar,

mert E

rdélyben még m

int nemzet akar

élni tovább, de kihalni soha,bár sorsa légyen m

égoly mostoha.

Eladtátok, 'm

i nem volt tietek:

a holnapot s egy szent ígéretet,hogy elbukik m

ajd a földi gazság,s eljő közénk az örök igazság.

132

Ti, m

egválasztott, vak képviselők!M

ikor látjátok, hogy a nagy időt,am

it megértünk, m

ár veri a jég,s harácsolt kincse lassacskán elég?M

iért kell nektek ma eladnotok

örökségtek' és az ősi jogot,egy nép önrendelkezési jogát,am

it az Isten minden népnek ád?

Lem

ondtál, ember, bár nem

a tied...ezért az élet lassan eltem

et:Á

rulónak hí a történelem,

s nem im

ádkozik érted senki sem.

Éjtszakád m

élyén sok lidérc kísértés m

egbűnhődsz az eladott hitért,s ha m

aradt benned lelkiismeret,

kínozza az tévelygő lelkedet.

Az A

ntipodiumon, 1996. szeptem

ber 16.

LE

SZ

ÁL

L A

Z É

J

Önm

agamhoz szólok

Leszáll az éj,

hűlt szenvedélym

ár nem kínozza szívem

et,de m

íg ver, addig hún szeret.L

eszáll az éj,szívem

, remélj,

s ha néha tán nem is hiszem

,benne dobog az életem

,s ha egy naponm

ár fáj nagyon,elviselem

, amíg tudom

,m

íg meg nem

áll egy hajnalon.

133

És ha m

egáll...a M

ennybe szálllelkem

s amint az Ú

rhoz ér,tudja, hogy nincs idő, se' tér,sem

ban, se' rossz és a gonoszlegyőzetett, s a lelkem

etm

egőrzi Isten, mert szeret,

s a kezemet

e szeretettartja kezében s életemsugár, m

ivel az Úr velem

.

Nem

hál velema félelem

,s testem

, mely földből vétetett,

s szakadt szívem, m

ely még szeret,

törtszárnyú már,

szegény madár,

s mint földanyánkhoz visszatér,

imádkozik újabb hitér'

és még az is,

ha lopva is,a földben létezik továbbs tavasszal fakaszt orgonát.

A lelkem

él,m

indig remél,

tudja, nem fáj a változás,

de új öröm, m

ely oly' csodás ...nem

fáj megin'

a földi kin,és vár reánk egy új szerep,m

elyet az Úr ád, m

ert szeret,N

em búcsuzom

,m

ivel tudom,

hogy változásunk nem halál

s lelkem az Ú

rhoz visszaszáll.

Az A

ntipodiumon, 1996. szeptem

ber 17.

134

HA

JN

AL

I NÉ

GY

KO

R

Zas L

órántnak -- válaszul

„Ölelj m

agadnak más világot

a ködből, ami körülted kereng",

öleljed vágyón a sok áldott,szivárványszínű ideálod,am

íg az Isten megtart idelent.

Ne engedjed, hogy kifakuljon

a szíved fénye, a sok vágy-virág,ezért ne bándd, hogy reád hulljonkín s vágy gyüm

ölcse, hogy tanuljonbelőle a m

ár hervadó világ.

Háborgasson, 'm

i másnak nincsen,

neked fájjon más em

ber-szülte kin,s hogy m

illiók élnek bilincsben,m

íg sok más dőzsöl lopott kincsen

tudom, hogy fáj a szakadt szív s az ín.

Ha m

égúgy fáj is, itt kell élned,öleld m

agadhoz száz ideálod,sohse adjad fel a rem

ényed,s a régen elnyűtt, horpadt vértetöltsd fel, hogy védje m

indenik álmod.

Az A

ntipodiumon, 1996. október 7.

135

AK

KO

R IS

VA

N

Nem

régen szólított az Úr,

s érintette a vállamat –

„Az arató, lásd, m

ár arat"szólott és bennem

szólt a húr,s felsírt sok új harm

óniát,hogy eljátsszék egy dallam

ot,am

it az Úr oly' rég adott,

s amit talán m

ég mindig ád.

Bár fáj a dal, nem

szomorú,

nem ostrom

olja az eget,s m

int édes-bús emlékezet,

az íze aranyos aszú.S

zólt az Úr, s m

ondta, hogy „Ne félj!"

„Én m

indenütt veled vagyok,s ha kihűlnek a csillagok,akkor is van lét és rem

ény!”

Akkor is él az új csoda:

dallam, 'm

it senki sem dalolt

és fényes, mint a teli-hold,

s a szívemben az otthona,

és ha megint szólít az Ú

r,bizonnyal készen is leszeks viszek N

eki egy ha szívet,m

ely zeng örökké. konokul.

Az A

ntipodiumon, 1996. október 11.

136

TE

IS S

ZE

RE

SS

ED

János Evangélium

a olvasásakor

Ha nem

tudod, hogy mire véljed,

hogy mért félsz és m

ért nincs reményed,

s hogy elnyűtt vérted mért gönc m

ára?T

án nem hiszel É

g s föld Urába’,

s azért nincs benned bátorság se',hogy helytálljál, és ajtód zárd bea vész előtt, m

ert künt süvölt már...

Fáradt szívedben m

ért nincs zsoltár?

Megáll az Ú

r ajtódnál, halkan,s m

ikor a szíved fáj a bajban,kopog és szólít, névről ism

er,tudja, hogy ajkad szólna s nem

mer

és hogy a terhed nem bírod m

ár,s hogy lerakhasd, nincs földi oltár...ha erőd nincs – nem

lehet venned –,m

iért nem esdesz s kérsz kegyelm

et?

Kérjél hitet és m

egbocsájtást,im

ádkozz érte mindig, bízvást,

s O felkarol, hogy el ne essél,

szeret, hogy egyszer te szeressél,m

egbocsát, hogy te megbocsássál,

új éltet ád, hogy sohse ássálsírt, s leveszi válladról terhedés szeret, hogy te is szeressed.

Az A

ntipodiumon, 1996. október 14.

137

CA

RM

EN

MIS

ER

AB

ILE

Az 56-os Szabadságharc 40-éves évfordulóján

Ősz volt, m

ustízű, verőfényes ősz,m

égis nehéz volt, kínzott a bilincs...s az elnyom

ás bár sok embert legyőz,

kérdezni merték, hová lett a kincs:

a szent szabadság, a nemzet, ország

s az örök élet jele: a kereszt?K

i szól az Úrhoz s hirdeti: jóság

és szabadság kell? Ki tanítja ezt?

Éter hullám

án szólt a rádió,m

agyarul szólott, szabadon beszélt,vak rem

ényt keltett, mely oly' biztató,

bár lelke mélyén tán m

indenki félt.A

foglyok verten és kurtavasbankísérelték m

eg Recsken és V

ácott,gyalázva, éhen, de lelki harcban,hogy túlélhessék e rab-világot.

Írók beszéltek, lelkiismeret

furdalt minden szép m

ondat, szó mögött,

míg a diákság fellelkesedett,

kivonult s hitte, a jég megtörött.

Tíz m

ent egy sorban, nemzeti zászló

pirossal együtt lengett a szélben...A

tömeg tudta, szent ez a pár szó:

magyar szabadság – s kell m

indenképen!

A tengerré vált nagy diákfolyam

hömpölygött, zúgott, felébredt a nép...

A B

em szobornál m

ár vezére vanés csak növekszik, m

ind amerre lép.

Tudták, hogy m

egtelt már m

inden börtöns fekete gyászban sínylenek sokan,

138

nyomorúság van a m

agyar földön,s a szabadságnak m

agas ára van.

Mégis özönlött az em

ber-tenger,követelésük tizennégy pontbanösszefoglalva, m

it más m

ég nem m

erebben az átkos, földi pokolban.É

s kivirágzott sok magyar zászló,

a közepében lyuk lett a címer,

s a zászlótartó nép csodaváró,'ki nem

csak hinni, de tenni is mer.

Ledöntötték a bronz behem

ótot,kínos m

osolyra torzult érc feje,am

int zuhant... rég egy zsarnok állt ott,S

ztálin, s nyüszített átkos szelleme.

Egy dörrenésre a rádiónál

elszabadult és az aszfaltra szállta halál és bár ártatlan voltál,gyilkos golyója m

égis eltalált.

Nem

messze m

ár a Múzeum

égett...éjfélre P

estre ért sok ruszki tank...m

ár reggel hívták...tudjuk, mi végett...

s ezt hirdette egy félrevert harang.Z

sarnokság zúgott ágyutorokbólés annyi fegyver szedett véradót...a nép felébredt s zsenge fiúkbólharcos vált, m

ihelyt hallotta a szót:

Szabadság! S

zűnjék meg az elnyom

ás...s benzinpalack, m

eg kampós végű drót

sok hőst teremtett és tettük csodás,

míg fegyver dúdolt m

ásnak altatót.A

nnyi rajongót elért a halálés m

égse' féltek... s a Parlam

entnél,m

íg sok emberszív békét kalapál,

szovjet tankokból a bosszú felkél.

139

A C

orvin-közben Pongrátz szólt: elégaz elnyom

ás, gúnyolta a halált...vén s gyerm

ek harcolt..."nézd, a tank hogy' ég!"s S

zent László lelke közéjük leszállt,

hogy megvédje az öreg laktanyát

és mentsen m

indent, ami m

enthető.Ily' hősöket csak az Ú

r Isten áds rájuk épül m

ajd a magyar jövő.

A S

zéna-téren harcoló Dudás

senkinek sem hisz, neki N

agy Imre

csak vörös most is, m

int megannyi m

ás...csak m

ás a helyzet... miért is hinne?

Gérecz A

ttila szívében sok daleldalolatlan, szom

orú ének,s am

int derengett a vészes hajnal,kínzott testéből elszállt a lélek.

Am

íg a harcban annyi hős vész el,egy partizánnal tett az É

g csodátés m

agyar hőssé válott Maléter...

a nép meg vissza-kapta pásztorát:

Felsőpetényből P

allavicini –P

álinkás Antal, honvédszázados

Mindszentit hozta, s tudta, rem

élni,küzdeni kell, bár m

ég vérharmatos

Magyaróvárott s H

atvanban a föld,a szellem

él még, a célja tiszta...

csak test volt, 'mit a zsarnokság m

egölt,m

íg szabadságát szerezte vissza.F

egyverszünet lett, azt hittük győzöttaz igazság és szabad lett a nép,s m

agyar szívét, 'mit m

áig megőrzött,

e földön senki sem téphette szét.

140

Nagy Im

re, Tildy s m

ások beszéltek...keletnek húzott m

ost megannyi tank...

Bár sokan hitték, a szabad élet

dicséretével szól majd a harang,

amint S

zuezben a kocka fordult:odafigyelt a biztató N

yugat,s október végén kupánk kicsordultés beözönlött egy új szovjet had.

Hogy van hatalm

a, tán azt hitte Nagy...

Konduktorov =

Kós, a m

agyar <?>

követszabotált m

indent, s mint nyálkás varangy,

elhallgatott sok vész-üzenetet,hogy segítség kell, m

ert már reng a föld...

hernyótalpaknak minden egyre m

egy,m

ert annyi hőst már eddig is m

egölt,s a nem

zet sírja tank-taposta hegy.

Segítsetek, E

gyesült Nem

zetek!É

s Nagy beszélt...zúgott a rádió...

Novem

ber volt már, síró fellegek

gyászolták, hogy vár ismét a bitó,

börtön, bilincs – nem m

entes senki se...A

z elnyomó jött s nyom

ában Kádár...

szürke november volt...negyedike...

és méltán hitted, bosszúja rád vár.

"Éljen M

agyarország, éljen Európa!"

szólt utoljára még a rádió.

Azután csönd lett, hallgatott a róna

s várta az új hírt, amit hinni jó.

De sem

nyugatról, sem a m

agas Égből

egy szó se' hangzott, mindenki aludt.

Egy nem

zet állt ki, csak egy és a vészbőlrém

es pokolba vezetett az út.

Kádár poklába, ahol csak öltek,

míg el nem

fáradt végkép a bakó,

141

vér áztatott sok utcát meg földet

és elnémúlt a sírás és a szó.

Felnőtt és gyerm

ek bitóra került,m

egint megteltek sötét börtönök...

pár százezer meg m

essze menekült,

de szívükben a fájdalom örök.

Azután csend lett s a D

una felettotthon csak éjjel m

ert sírni a szél,m

ert nappal félt még...ism

ét elveszetta szent szabadság s szenved, aki él.M

ajd belopódzott – jaj – az ős Kaján

és lelkeket vett egy üveg boron,de lidérc volt csak, m

ámorparipán,

hogy elveszítsen, szegény rokonom.

Ősz volt, halk hangú, köd-siratta ősz...

Isten lenézett... szét, a földekens piros vért látott... E

lbukott, de győza zsarnokságon, bár testük pihen,m

egannyi hős, mert nagy, láng-lelkük él

s esdve dörömböl a M

enny kapuján,hogy m

egsegítse népét, hiszen élaz Isten, itt e földi G

olgotán.

És szürke felhők úsztak az égen...

Isten lenézett, szét a földeken...s m

ert vérnyom égett utcákon, téren,

sírt. és könnyéből új világ terem...

Egy jobb világ. 'hol vas akarattal,

több hittel, bízva, hogy Ő m

egbocsát,m

unkában várjuk, jőjjön a hajnal,hogy m

egláthassuk az új, jobb hazát.

Az A

ntipodiumon, 1996 szeptem

berében

142

AK

AR

OM

Távolból a tenger hívott,

könnye folyt az arcomon,

idegenben járok én otts fáj belül a bánatom

.

Szél fútta, m

int réges-régen,üstököm

', szemem

komoly...

kopottan, de még em

lékszem...

s arcomon ránc a m

osoly.

Oly' jó a távolba nézni,

s mint a m

últat megidézi,

csendessé válik dalom.

Lassan hasad m

ár a hajnal...új élet kél, tele dallal,s én is zeng'ni akarom

!

Az A

ntipodiumon, 1996. novem

ber 7.

HO

ZZ

ÁD

ES

DE

K

Karom

feltartom az É

gre,H

ozzád esdek, Istenem!

Vétkeim

től ments m

eg végre,ínségem

ben légy velem.

Bennem

zúgnak, kavarognakérzések, dal és kínok,m

a nem bánom

, de már holnap

talán bűnbánón sírok.

Mindegyik új hajnal előtt

vágyón szólítlak, Uram

,

143

és sorsom, 'm

it nem P

árka szőtt,a T

e két kezedben van.

Nem

tudjuk, mit hoz a holnap...

Nem

értjük a miértet,

keresünk, bár szemünk m

ég vak,de lelkünkben van képed.

Az Igazság T

enálad van,'m

it felfogni nem tudunk,

de ha hitet adsz a bajban,öröm

mé lesz bánatunk.

Az A

ntipodiumon, 1996. novem

ber 2.

DÖ

RÖ

MB

ÖL

ÖK

Tollas T

ibornak

Döröm

bölök a lelked ajtaján,am

it Kaján

eltépne tőled, hogy többé ne írjs új pályadíj

ne koszorúzza ismét hom

lokod’...M

iért adodküzdelm

edet fel, Barátom

, miér’?

Ném

án, mit ér

az élet, 5 tudom, annyi m

ég a dal,új diadal,

a szíved mélyén, hogy m

ég eldalold,élő s a holt

kell még, hogy hallja a szíved dalát –

nem odaát,

itt kell a dal, új harcra buzdító,s ezer bitó

kívánja tőled, hogy ismét dalolj

és zengve szólj!

144

És ezt kívánják holt barátaid,

kikben a hitm

indvégig élt és oly’ fiatalon,szent-konokon,

éltüket adták, hogy legyen tavasz,m

agyar vigasz,egyszer a K

árpát megszentelt ölén.

Parázsló szén

legyél, mely m

inden szívet melegít,

mert él a hit,

csak néha dallal még táplálni kell!

Költő, jövel,

mert döröm

bölök lelked ajtaján,am

it Kaján

eltépne tőled, hogy többé ne sírj,s többé ne bírj

életre hívni sok kövült szívet,s ha elviszed

dalod magaddal, itt csak űr m

arad,m

ert learatbennünket is a sok vesztett tusa,

tél idusa.K

elj fel s dalolj hát, kell a magvető,

mert az idő

már itt jár lopva a kertek alatt,

s ha nem m

arad,’ki m

egfújhatja a tárogatót,a véradót

elénk idézve, dobogó szívvel –a holt m

ajd felkel,hogy velünk védje a m

agyar Hazát

sok vészen át,és akkor küzdünk, fájóan, m

agunk...s m

egmaradunk!

Az A

ntipodiumon, 1996. novem

ber 11.

145

KÖ

SZ

ÖN

TŐ

Bakonyi L

ászlónak közös születésnapunkra

Éltessen Isten, öreg zsellér...

az Úr kertjében m

indig elkélszorgos kezed, bár ránc lett m

áram

osolyodból, szemed sugára

mégis vidám

, s ha fáj is lépted,a hited él és van rem

ényed.

Ne törődj azzal, hogy m

ivé lettbennünk a régen pezsgő élet,s ha fáj is m

inden léptünk, csontunkés postánk sincs, am

it kibontsunk,bár szánkban m

aradt keserűség,szívünkre balzsam

a sok emlék.

Hull m

ár a köd, nehéz az utunk,de lidércektől nem

kell futnunk,m

ert lámpánk fénye m

egmutatja

az irányt, ha az Úr akarja,

s eljutunk Hozzá, egyszer, végre,

fényes, szent trónusa elébe.

Ne add fel álm

od, vágyad, harcod,sohse’ fogadd el a kudarcot...K

érjed az Istent, hő imával,

legyen az zsoltár, vagy madárdal,

és míg a lelked U

rához tér,dalolj, s éltessen Isten, testvér.

Az A

ntipodiumon, 1996. decem

ber 6.-ára váróban

146

ME

GF

ÚV

OM

BÁ

TR

AN

Alom

ra hajtom bús, konok fejem

...esztett rem

ényt még ott sem

ismerem

.F

utottam egyszer, de többé soha;

itt állok, mert kell, m

ég ha harcosalennék gigászi ügynek is.

Nézzen bár szem

be velem a halál,

megfúvom

mégis szellem

-harsonám,

s átvágok minden bonyolult csom

ót,rem

énytelent, vagy csalón biztatót,m

ert megoldásom

nem ham

is!

E m

egoldásom: konok küzdelem

,m

íg Isten enged bátran küzdenem,

míg el nem

érem nagy, szent célom

at,küzdök, m

íg népem nem

lehet szabada földön és a hant alatt.

Hívlak T

estvérem, jer, küzdj él velem

,otthon, vagy künt, e m

esszi végeken;egyedül, vagy ha újra hadba’ kell,karddal, tollal és Isten lelkivel,s a hitünk győzelm

et arat.

Az A

ntipodiumon, 1964 szept. 29 – 1996. decem

ber 4.

147

AK

KO

R S

E T

UD

NÁ

K

Ne bujdoss többé, nincs hová...

nincs hegy, se’ völgy, mely hallaná,

hogy róna, erdő mit sirat,

s mért gyászol ledőlt holtakat.

Szikessé vált lassan a föld,

s a szél arcomról letörölt

kint, verítéket, könnyet is,s m

ár felszáradt a harmat is.

Száraz a puszta, rónaság,

ahol régente sok virágcsábította a m

éheket,sziksó virít és eltem

et.

Az erdő ég, a szél süvölt

és azt kiáltja: meg ne öld

a felkorbácsolt lángokat,hogy elpusztítsa, ’m

it szabad.

A földünk m

éhe drága kincs...vasából kard lesz, vagy bilincs,ólm

ából, rézből szürke füst...lázzal teli boszorka-üst.

Kínjából lett a drágakő

amint m

últ lassan az idő,s az em

ber jött, lopott, rabolt,m

íg fentről, bambán néz a hold.

A tiszta víz m

a szenny-folyam,

minden cseppjének ára van,

s ha dühöng is a förgeteg,a tenger is beszennyezett.

148

És ahogy m

úlik az idő,a m

érges füst csak egyre jő,hogy nagyra nőjjön a haszon,bárm

ennyi is a sírhalom.

Rikoltanék, hogy nem

lehetm

egölnötök az életet,a haszonért, m

ert mi m

arad?A

szenvedés halált arat!

De nem

hallgat meg senki se’,

s ha tán a föld megrengene,

akkor se tudnák, hogy miér’

sújt szenvedés, s folyik a vér.

Az A

ntipodiumon, 1996. decem

ber hó 9.

OT

TH

ON

OD

AZ

ÚR

VÁ

RO

SA

Ne bujdoss többé – nincs hová!

Már senki sincs, ’ki vallaná,

hogy másként szól a nóta itt,

és hit sincs, ami boldogít.

Nincs becsület, s a kéz-adás –

bármit jelent, holnapra m

ás.H

a eltűnő ősz a válaszon,az fájni fog, sajgón, nagyon.

Bár rem

éltük, elszáll a gond,hiú rem

ény volt és bolond,de e helyett m

ás nem adott

újabb reményt, csak bánatot.

Még a bánat is elfogyott...

’ki csal ma itt, holnapra ott

vezet félre sok nemzetet...

s az Árm

ány mindent eltem

et.

149

Ki m

ozgatja a rőt kezet?K

i lopja el a gyermeked’,

aki kifosztva ott hagyott:gyásszá váltva a bánatod?

Nincs hová fuss, kelet s nyugat

csak kábít, újabb mérget ad...

Már-m

ár azt hinnéd nincs kiút,m

ígnem az Ú

r elébe jut

buzgó imád, s Ő

felemel,

segít kegyelmes L

elkivel,hogy ne bujdoss többé soha:otthonod az Ú

r városa.

Az A

ntipodiumon, 1996. decem

ber 10.

KE

DV

ES

, ÖR

EG

BA

RÁ

TO

M

Levél C

zira Zsoltnak

Kedves, öreg B

arátom,

bizony, én nem tudom

,hogy m

ért fáradt a lábama m

agyar ugaron.D

e nem fáradt a lelkem

,akárm

ilyen kevéslevegőt kell lihegnem

,m

ert nő már a vetés,

csak gondoznunk kell bátran, s öntöznünk, hogy ha kell,ha nincs több. ketten hárm

an.öntestünk vérivel,de, ha kedvesb az Ú

rnak,veríték szülte gyöngykell, ’m

it a földbe túrnak,s arany lesz a göröngy.

150

Berzsenyi D

ániellelujjat sohsem

húzok,ellentm

ondanom sem

kell,hisz’ erre nincsen ok.A

z Ő hite enyém

is,bennem

az értelem,

bár rajta veszt, de mégis

imádkozik velem

.N

e hidd, hogy nekem nincs m

ér’m

agamm

al küzdenem,

hisz’ én is csak, mint zsellér

kapálok a hegyen,am

it világnak hívnak,s a tőkék közt a gazburjánzik, m

int a kínnakfeláldozott igaz.

Itt alig van már szőllő,

mert elverte a jég,

szak mindenik esztendő,

ha sírjuk is, elég!N

incs tavaszra kilátásés fejünkön a dér,m

int régen várt megváltás,

lassan az égig ér,és m

égsem hoz nyugalm

at,m

íg gyenge s képtelenagyam

, s a dőre holnapcsak játszódik velem

.M

égis van, ami éltet,

s ha kell, velem dalol:

lélek, csodás a fényedés erőd felkarol.

Nyújtsd ki kezed, eléred

e fényt, mely néha hí,

s ha ésszel nem is érted,

151

eljő segíteni...H

a tetszik, ne higyj abban...ne higyjen senki se,m

íg él e nagy világbanvén B

erzsenyi hite.C

sak tudd, hogy van, mert érzed,

hogy több az, mint rem

ény...én bevallom

, míg élek,

hogy vezet már a fény

pusztán és ugaron át,s hol forró a korom

,lábam

alatt, s a nagy vádfáj, s nehéz hordanom

.

Nem

hit, tudás kell, biztos,lelki tapasztalat:hogy m

egtisztítsa piszkosgúnyánkat, m

int halad.E

tudás égi élmény,

nagy, szent misztérium

,nem

hit, megism

ert szent tény,áldás, nem

áfium.

Nem

hit, tudás kell, biztos,lelki tapasztalat,tudás, m

ely sohsem kínos,

amit csak Isten ad.

Hívjad sokféle névvel,

szól hozzád, s él az Egy,

és isteni zenéveladott szerelm

e kegy.

Ha nem

kell láncolt dogma,

mert gyengéknek való,

misztérium

ot hoz ma

és halkan hull a hó.K

edves, öreg Barátom

,szentelt m

isztériumaz élet és m

ár látom,

152

nem csaló áfium

.H

a tetszik, jer, keressükértelm

ét, zamatát,

s melódiákba vessük

egy új élet dalát,hogy ism

ét bátran zengjeaz Ú

r dicséretét,m

íg nem szólít m

agáhozs nem

mondja, hogy :”elég!”.

Az A

ntipodiumon, 1996. decem

ber 15.

KA

RÁ

CS

ON

Y, H

OZ

D E

L M

EG

INT

A C

SO

DÁ

T

Sötét van, ném

a, csillagos az éjs a hó alatt m

ár fakad a remény

fent. északon és a fenyők szavasuttogó ének. Isten dallam

a.É

gi csodáról álmodik szívünk,

epedve vár, míg m

i emlékezünk,

s a lelkünk mélyén édesen sajog

megannyi em

lék, szent Karácsonyok.

Szólít a fény... túl. a dom

bok mögött,

csillagsugáron földre költözötta S

zeretet, mely egy jászolban él...

menj, és keresd m

eg, hisz’ szíved remél...

a világ sóvár, megváltásra vár

ember, barom

és törtszárnyú madár,

s a kisded, aki ma m

egszületett,az Ú

r, a testet öltött Szeretet.

Lelkünkben él a régi B

etlehem,

a pásztorokkal ma odaviszem

a szívemet és benne a dalom

...m

ert, Uram

, ezt is Teneked adom

.F

ogadd el, kérlek, annyi év után,hisz’ az is járt a földi G

olgotán

153

s amim

maradt, azt N

éked elhozomegy csillagfényes, áldott hajnalon.

Az A

ntipodiumon, 1996 K

arácsonyára váróban

KA

RÁ

CS

ON

YV

ÁR

ÓB

AN

A vaksötétben születik a fény,

nagy ínségünkben biztat a remény,

hogy egyszer, végre lesz majd tám

aszunk,buzgón keressük, m

ásként elbukunk.H

itünkben megtart, új életet ad,

s miértünk válik ism

ét áldozat.V

árjuk, hogy földre szálljon e csoda,s hogy testté váljék az Isten szava.

A vak-sötétben egy csillag ragyog:

királyok látták, meg pór pásztorok,

s e csillagfény, ’mit nem

mindenki lát,

vezet, hogy lássuk mi is a csodát,

hogy fényből, szóból ember született:

szent áldozat és égi szeretet.K

eressük együtt, jer hát most velem

,ha kell, át pusztán, hegyen, tengeren.

Bár vállam

on a vétek oly’ nehéz,vágyódó lelkem

mégis m

essze néz,hogy m

egláthassa egyszer a csodát,am

it az Isten a világnak ád...O

ly régen várjuk, szemünk sejtve lát...

Karácsony, ringasd az Isten F

iát,m

i meg legyünk ott a jászol előtt,

szívünket hozva, hogy imádjuk Ő

t.

Az A

ntipodiumon, 1996. K

arácsonyra váróban

154

ÁL

DÁ

S É

RT

ED

Am

int az Úr kim

érim

indőnknek a zenét,van, aki buzgón kéri,

és hogyha sohse vét,szárnyak helyett zenét ad

az olyannak az Úr –

hisz’ dallam szárnya hordhat

angyalként, konokul,m

inden bajt, földi terhet,s a dallam

felemel

még szívet is, ha szenved

nehéz keresztjivel.Á

ldás érted, Beethoven,

mert lelkedből zene

fakadt, amit az Isten

trónjához kelleneelvinned nappal s éjjel...

s te mégis itt hagyod

minékünk, hogy rem

énnyelvárjuk a holnapot,

hogy lelkünkben rezegjenezer harm

óniam

ert ég s föld közt már régen

zene a lét szava.Z

engjél örökre, nyissonsok égi ablakot

zenéd és hogy tanítsonvarázsos dallam

od.z élet zene nélkül

oly’ elhagyott, sivár,s am

int az ember vénül,

mindig zenére vár.

Az A

ntipodiumon, 1996 decem

ber 16.-ánB

eethoven születésnapjának a 226.-ik évfordulóján

155

AM

ÍG

Magdikám

nak, 51. évfordulónkra

Am

íg Betlehem

ben Karácsonyra várunk,

buzgón kívánjuk, hogy jőjjön el Királyunk

és teremtsen békét, enyhítsen a gondon,

amíg a szívedet a szívem

ben hordom,

amíg a kezedet két kezem

ben tartom,

és bár egyre többször megsápad az arcom

,m

ég mindketten élünk, s győzünk a kudarcon.

Am

íg forog a föld keserű levébe’,m

indaddig szeretlek, s tündéri zenébeburkolnám

a létet, hogy tán jobban lássad,s arra kérem

Istent, megláthatnád bár csak,

hogy angyalok várnak s vezetnek az úton,s palotává válik m

indaz, ami m

ég rom,

csak kérjed az Istent, erős hittel kérjed...én is im

ádkozom tiszta szívvel É

rted...Á

ldjon meg az Isten m

ind a két kezével...halhatatlan lelkem

Elébe letérdel,

hogy ma m

egköszönjem, hogy énnekem

adott...L

egyen meg, Ú

r Isten, a Te akaratod.

Az A

ntipodiumon, 1996. decem

ber 22

156

AZ

ÚR

KÖ

ZE

L

Vajon m

iért fáj, mért vesztettük el

mindazt, ’m

i bennünk tiszta, patyolat?A

zűrzavarban mért m

ondjuk: jövel,U

ram, a lelked diadalm

at ad?S

zólunk, mert tudjuk, hogy „az Ú

r közel”és V

ele győzünk, bár a vész arat,Ő

véd meg m

inket fényes Lelkivel,

s általa válik szabaddá a rab...K

enyérrel, borral ma fölidéztük,

hogy Ő volt értünk a szent áldozat,

s bár ködben járunk, szívünkbe véstük:az Ú

r szeret, és hogy velünk marad.

És am

int vettük az Úr-vacsorát,

a menny azúrkék kárpitja fölött

a megbocsájtás kenyerét, borát

minekünk adta...s felszakadt a köd.

Új napra virrad... oszlik a sötét...

kínzott szívekben élet vágya reng,s a pásztorokkal jászolodhoz lépa szívem

, s benne megértés dereng.

Az A

ntipodiumon, 1996 K

arácsonyán

ÁL

MO

MB

AN

NE

M F

ÁJ

A fényes csillag csendesen vezet

és elringatja fájó szívemet.

Alm

omban nem

fáj, mert az angyalok

őrzik s a fényben az is felragyog.N

em vak csillag, de m

eleget adó,m

ég akkor is, ha ellepi a hó,m

ég akkor is, ha elnyűtt és szakadtés néha futna – de m

égis marad –

marad, m

ert itt kell minden fénysugár,

marad, bár sokszor m

egpihenne már,

157

messze költözne, fel, az Ú

r elé,m

ert igát vont és megfáradt belé,

mert gyenge lett, s bár ha tudott, adott...

„nem elég”, szóltak fent az angyalok...

Ezért a csillag m

a tovább vezets m

unkára hívja fáradt szívemet.

Az A

ntipodiumon, 1996. decem

ber 25.

VIT

ÁM

CH

LO

ÉV

AL

Sokszor csak csal, játszik velem

a szép Chloé: T

örténelem.

A bája néha ködbe vész,

rész látható, nem az egész,

vagy fellebbenti fátylaités akkor talán m

egtanít:m

it hihetek, s mi az igaz,

mi a virág és m

i a gaz.

Tényeket gyűjtök lelkesen.

Nevet C

hloé, ha elesem,

mert sokszor „tények” nincsenek,

csak kiagyalják emberek.

Sokszor m

inden hazug, hamis,

ha „szakértő” állítja is,s ha m

a kisütnek valamit,

holnapra tényként hirdetik.

Egy-egy m

egtalált kéziratrossz tételnek is hitelt ad,ha ham

is volna is talán...nem

kezelhetjük mostohán,

pláne, ha ellentétet szít,s ha m

ást nem, hazudni tanít.

Ha egy tárgyról senki sem

ír,a tényt is befedi a sir.

158

Ha C

hloé tényleg úgy szeret,hogy m

egáldja a lelkemet

tudással arról, ami volt:

hogy Bendegúz hol abrakolt,

és ős Sum

érban mit dalolt

a javas, míg sütött a hold

és egy kollégám gáncsot vet,

munkám

’ kiadni nem lehet.

A tudás keserű öröm

,C

hloénak mégis köszönöm

,és elzengem

dicséretét,am

it nem téphet szerteszét

semilyen bírálat szava,

s anyává lesz a mostoha,

és míg a történész rem

él,az igazság életre kél.

De ha C

hloé már nem

szeret,az okokat és tényeketrossz hypothézis tépi szét,és a siker ígéretétúgy aláássa a galád,hogy tényeim

vályog-falátaz első eső elviszi...s hogy m

i igaz, ki kérdezi?

Az A

ntipodiumon, töprengve

159

Ne

gy

ed

ik lé

lek

ze

t

19

97

-8

Ké

zira

t

161

EL

MÚ

LT

AZ

ÉV

Feleségem

nek

Elm

últ az év, oly halkan állt tovább,s m

agával vitte búját, mám

orát.M

agával vitte mindazt ’m

it adott,de itt hagyott egy újabb holnapot.E

mléke is a szél hátán repül

és mivel elm

últ, széppé nemesül,

mert túléltük a sok gondját, baját,

s még él rem

ényünk, ’mit az Isten ád.

Elm

últ az év. Egy sápadt fénysugár,

amire szívem

oly’ epedve vár,repített annyi szakadék fölött,’honnan az élet rég elköltözött,de m

égse rémit – s m

int szabad madár

szálltam felette... m

egrémülni kár...

Most búcsúzom

. A gyertyánk csonkig ég,

megosztott lángból soha sincs elég.

Elm

últ az év, gyertyája csonkig ég...jer, kérjük Istent, bárcsak adna m

égújabb erőt, m

ely bűvös látomás,

meg szeretet, ’m

it nem érezne m

ás,csak T

e, meg én, m

ert itt vagyok Veled,

’kit szívem lelkem

mélyéből szeret:

Nálad kezdődött s végződött az év,

s az újban ismét csak T

e vagy a rév.

Az A

ntipodiumon, 1997 Ú

j Év hajnalán

162

A N

YÁ

RI Z

ÁP

OR

Egy élm

ény margójára

A nyári zápor életet hozó

angyalok csókja, s mindig biztató.

Leszáll a földre a felhő s a köd

és egyre halljuk – távolban dörög...D

e néha jég lesz minden cseppjiből

s amint dörög, m

egborzadunk belől,m

ert villám sújt m

ost a hegyoldalonfát, házat, em

bert, nincsen hatalom,

mely ellenállhat, ha a perc ütött...

fény s csattanás, ha összeütközött.

Vakító fény és baljós csattanás

ózont terem és a föltám

adásígéretével itt van m

ár közel...V

illám, vagy m

ennykő találhatna el,am

int hajtom a felhőkben kocsim

’,s ha eltalál, úgy nincs több földi kin...átváltozik néhány elnyűtt atom

...s kívülről nézek be az ablakon.A

ngyalkezek majd gyógyítják sebem

’,ha Isten ujja így int m

ajd nekem.

A nyári zápor életet adó,

de vészt is hord – bármilyen biztató.

Mégis m

egyek, mert nincsen vissza-út,

mindig előre, balga, aki fut.

Az Ú

r kezében van az életem,

Ő m

egőriz, mert célja van velem

,s m

ivel nem sújtott az égi erő,

testem sem

hívja még a tem

ető.E

z az Erő hajt, az életem

etez vezeti, m

ert győz, s nagyon szeret.

Az A

ntipodiumon, 1997. január 1.

163

IMM

AN

UE

L.

Bencze Jánosnak és m

unkatársainak

Imm

anuel, ím, velünk az Isten!

Ha hiszed, s kéred, hogy m

egsegítsen,veled m

arad a magányos órán,

áldón tekint rád ~S nem

hagy árván.

Imm

anuel, tudd, az Úr velünk van,

hogy ne maradjunk bús-elhagyottan,

ha szívünk nem zeng és könnyünk árad,

s ha nekivágunk az éjtszakának.

Érezzed m

indég, hogy szent ajándékbenned a L

élek s az égi szándék,hogy elvezessed az Ú

r elébe

azokat, ’kikre a bánat várnam

ásképpen és nem az Ú

r csodája,hogy m

egérezzék : emberek végre.

Az A

ntipodiumon, 1997. január 12.

NY

OM

UN

K E

LTŰ

NIK

Végsőt vert lassan az ó-év szíve

és nem siratta talán senki se’.

Elfelednénk, de sohasem

lehet,s hóvá vált könnyünk lassan eltem

et.N

yomunk eltűnik, am

int hull a hó...töprengünk, vajon van-e biztatóígéret, hogy jó ism

ét a tavasz,könny s kin után az éltető vigasz?G

yászolnunk kéne a sok bűnt s hibát,’m

it elkövettünk és az új igát,am

it hordoznunk nincsen már erő:

Alapszerződés – újabb tem

ető...

164

Keserű m

ákony, öncsaló remény,

maszlagra épült, pártos szenvedély,

csalás, mely hitet öl, félrevezet

és becsapja e kábult nemzetet.

Alapszerződés – kaján őrület...

eladott lelkek között még üget

a magas égen C

saba új hada...S

egítene, ha kérést hallana,segítene, ha m

indnyájunk kezétnem

kötné gúzsba, s szórná szerte-szétakaratunkat a csalárd, hazugÁ

rmány, m

ely ismét a vesztesbe rúg.

A vesztesbe, ’ki m

ár feladta réghitét, m

ely éltet s holt szívben nem ég;

a vesztesbe, ’ki rémületben él

s dermedt szívével többé nem

remél...

Hiába volt hát a sok szenvedés,

és ’mit ezerszáz év szívünkbe vés:

tenger emléket, m

iértet, okot,és azt, hogy Isten kegyelm

et adott?E

z újabb évben bár ébredne felism

ét. a nép, és bízó lelkivelU

rához térne, hogy küzdjön megint,

s győzzön megszentelt álm

ai szerint.

Az A

ntipodiumon, 1997 januárjában

165

MIÉ

RT

IS V

AN

Nyugat-A

usztrália szerelmeseinek,

Bácskai T

óth Árpádnak és K

alotás Árpádnak.

Szeretem

ezt a nagy, magányos földet,

’hol puszta csaknem m

inden talpnyi hely,’hol a szél gyakran vándor kórót kerget,s az oltáron is poros a kehely.A

hol az ég s a puszta ölelkeznek,s csábítón hívnak fönt a csillagok,’hol ég s a föld oly m

ostohán szeretnekés m

égis, mégis védettjük vagyok.

Szeretem

ezt a nagy, magányos földet,

s kőóceánon túl a gumifát,

mely fanyar szagú levelekkel ernyed

tűző napfényben s árnyékot sem ád;

’hol poros bőröm verítéke szikkadt

és a homoktól vörös a szem

em,

de hajnaltájban rámhullik a harm

at...U

ram, m

iért is van, hogy szeretem?

Szeretem

itt a rózsás arcú hajnalt,a csillagoktól am

int búcsúzik;tücsök zenélte estét, víg m

adárdaltés a tavaszt, ha virágba-borit.T

ávoli bércek hamvas-szilva színe

s mélysárga dom

bok, nyújtózó hegyeklába leér nagy, vörös-barna ívbe’a tengerig... am

erre elmegyek.

Nyugatnak erdő, sárguló hom

ok van,fövenypartjával vár az óceán...O

tt vérben fürdik, esti hullámokban

a nyugvó nap és visszanéz reám.

Déltájt rezeg a fény, de m

inden este

166

gyógyitó szárnyon megjön m

ajd a szél,s az em

bernek, ’ki hiába kerestenappal az enyhet, harm

atról mesél.

Délnek őserdő... ezredéves fái

égnektárt karral szólnak: él a föld!és északnak, fönt, nagy csodákat látni...dagályt, m

ely árja már sokat m

egölt.M

égis békésebb északon a tenger,m

ig délen, mérges, hideg szél süvölt...

ilyenkor látom, parányi az em

ber,hiszen a tajték sziklát is ledönt.

Am

ikor régen borzadva futottam,

e föld adott új, második hazát,

s vándor-madárként, sokszor elhagyottan,

de itt leltem m

eg a földi csodát...fészket, fókát és szabadabb földet...nem

puszta minden talpalatnyi hely...

s a tenger könnyet, amit letörölget,

szívemben gyűjti egy hála-kehely.

Az A

ntipodiumon, 1997-ben az új honfoglalás

47.-ik esztendejében

A H

AZ

ÁM

KÉ

PE

Slim D

usty balladája

Történetem

szól néhány jó vitézről...együtt voltak a harcvonal m

ögött,így pihenőben, oly’ sok fajta népből,’ki az E

gyesült Nem

zetekből jött,és m

ind a messzi otthonról beszéltek,

távol a nagy harc zaja halkuló...egyik m

egszólalt, elhalkult az ének,egy ausztrál legényé volt a szó:

167

Nem

vagyok festő, híres Nam

atzsíra,ecset sem

volt a kezemben soha,

így szóval festem, ha nem

is papírra,m

ilyen hazám, nagy A

usztrália.L

áttatok pusztát éggel ölelkezveés napnyugtával lángoló eget?A

felhők égnek és a kísértetfaD

él-Kereszt fényben súgja, hogy szeret.

Hallottátok-e vad m

adár hívásáta tocsogó nád csendes m

élyiben,vagy vad-ló m

énest, amint inni jönnek,

mihelyt a halvány hold nekik üzen?

Jártatok-e egy páfrány-lepte völgyben,tavasszal, m

ikor mim

óza virít?H

a nem, – aligha tudjátok, m

ily’ édesaz illata, m

ely csendben elborít.

Láttátok-e békés tanyánkat, m

essze,m

ögötte a kék, nyújtózó hegyet,s am

int mellette a csorda legelget

a folyóparton, s kenguru követ?L

áttad esténként, ’mint füstöl a kém

ény,hisz’ m

unka végén vár az est-ebéd,és kookaburra nevet a bozótban...nekem

Mennyország – otthon ez, beh szép!

Láttatok-e m

ár búzaföldet reggel?F

újja a szél a kalász aranyát...Jártatok-e a tanyák közt a széllel,s szívtátok-e a nedves rög szagát?N

em vagyok festő, híres N

amatzsira

és mondtam

már, nem

festettem soha,

bajtársaim, de benne van a dalba’,

milyen hazám

, vén Ausztrália.

Az A

ntipodiumon, 1997. január idusán

168

HA

JN

AL

Gyere, ragyogj, csillagom

,hajnalig ragyogjálm

indenre, ’mi m

ég ma rom

...beh jó, hogy fényt hoztál.N

élküled az éjtszakakorom

-sötét lennes csillagom

sugárhajaelveszne a ködbe’.

Tudom

, jő a kikelet,pirkad az ég alja,arra néz, aki szerets hajnal hangját hallja.L

assan megrezzen a lom

b,hajnali szél fújja,kikötve alszik a kom

p,part ölébe bújva.

Fent a fán egy kis m

adárparány szárnya rezdül,csak egy fénysugárra vára lom

bon keresztül.M

ire a dombokig ér,

elsápad a csillags a napfénybe beleférm

ind, hiszen már virrad.

Az A

ntipodiumon, 1997. február 15.

169

BA

RÁ

TS

ÁG

Jegyzet egy régi paradigmához

Ha elcsuklik a hangod,

s éjente magad’ hallod

kiáltani a ködben,űzve, összetöröttenés úgy érzed, m

ég árvánsem

tanulsz magad kárán,

s mikor leginkább kellett,

az utolsó lehelletnyitotta szóra ajkad,de nem

volt ’ki meghallgat,

s ha tántorgott a lépted,ő tám

asztott meg téged,

hogy megállhasson lelked

és segítse a szentetfelébreszteni benned:a hűséget, szerelm

etés m

egmutassa célod...

s ha ömlött volna vér ott,

ahová menni vágytál,

vérsárban nőtt virágszál,akkor, ha nem

is kéred,ad és ha kincs a béred,elvonul, halkan, csöndbe’,s ha sorsod úgy pörögne,hogy bajba jutnál m

égis,nem

kérdezi: miért is?

Segít, ne érjen válság,

mert ilyen a barátság.

A nyom

od az avarba’tán rejtőzni akarna,de m

inden szép emléked

újra, meg újra éled,

ha van balzsamos álm

od

170

s egy régi, jó barátod,hogy m

egossza a terhed’m

ég akkor is, ha kergeta m

últak sápadt árnyas a m

écsesed világafel-fellobog az éjjel,s ha küzdesz száz veszéllyel –segít, ha nem

is kéred,bár tán nincs is rem

ényed,de veled m

arad mindig,

egy élten át a sírig.E

ggyé lesz minden m

ásságés örök a barátság.

Az A

ntipodiumon, 1997. február 22.

A F

ÖL

D

Giordano B

runo emlékére

A fák felett a csillagok ragyognak,

halkan súgják, hogy lassan kél a holnaps a m

indenségben csupán élő fény van...de vak a föld, nem

hisz a csillagokban.

Másban se’ hisz, csak a parányi részben,

balga tudás, mely nem

hisz az Egészben.

Azt képzeli, hogy rajt’ van csak m

adárdal,hegy-völgy tele a tavasz illatával.

Porszem

a föld, anyánknak hívjuk mégis.

Véd, ostoroz, kegyetlen, sokszor szép is.

Vakon rohan a nap után az égen,

de öle szült s elringat mindenképpen.

Porszem

a föld, de otthonunknak mondjuk,

egy talpalat földért más vérét ontjuk.

171

Magunkéval sem

fukarkodhatunk már,

ha fenyeget itt-ott egy kapzsi kalmár.

Parányi föld...de m

égis szent minékünk,

öntözte már verítékünk s a vérünk,

rá borulunk, hogy elmondjuk im

ánkatés ha lesújt a kard s talán a bánat.

Benne terem

az élet s a jövendő,ha szeretjük, úgy soha sem

lesz meddő,

ha megállunk m

ost rajta emelt fővel

dacolhatunk a pusztító idővel.

A fák felett a csillagok ragyognak,

halkan súgják, hogy ébred már a holnap

Ébresztenek...T

udom, csak élő fény van

szívembe’ bent és fent a csillagokban.

Az A

ntipodiumon, 1997. február 27.-én,

Bruno m

egégettetésének 397.-ik évfordulóján

CS

EN

D V

OL

T

Fáy P

istának, megosztott bánat jeleként

Meg-m

egcsillant a gyertyafénya karácsonyfa ágain –bíztatott: m

indig van remény,

s elmúlik m

ajd a földi kín.

A láng azt súgta, hogy ne félj,

árnyékod bármilyen sötét,

ellobbant, elmúlt szenvedély

a fényt soha sem tépi szét.

Csend volt, m

ár nem hullott a hó,

a Lélek csendje bíztató,

mert ebből nő egy új világ...

172

Az álom

édes nyugtot ad,kínunkból sem

mi sem

marad,

de égi kertben új virág.Az A

ntipodiumon, 1997. m

árcius 5.

VIS

SZ

AH

ÍVN

ÁM

Fáy Istvánnak levél helyett,

Fejem

re halkan hull a hó,elbódít, m

égis nyugtató,s feléd repül csendes dalom

,hogy letörölje könnyedet,s biztasson úgy, ahogy lehet,m

ert tudom, sebed fáj nagyon.

A veszteség szívedben ég,

de mint az Ú

r ígérte rég,nincsen halál, sem

elmúlás,

csak élet van és szeretet,s em

lékként itt marad veled.

Az Ú

j tavasz csak változás.

Szólította az Ú

r szava:elbúcsúzott egy éjtszakahú társad s várta a tavaszt...K

ezed kinyújtod... nincsen itt,a kankalin m

ég nem virít,

mert elfödi a sok haraszt.

Agyam

sajog, rád gondolok…m

ért csak az álmaink nagyok,

s amink m

arad, mért földi kin?

De jó ism

ét a biztatás,s a szent ígéret oly csodás,am

int az Úr szólít m

egin’.

173

Szólít, biztat: új rügy fakad,

s régi helyébe mindig ad

egy újabb, patyolat ruhátés begyógyítja m

ély sebedaz isteni, szent S

zeretet,s veled járja a G

olgotád’.

Visszahívnám

az álmokat,

szívemben bár alig m

aradm

ás, mint a dal, a könny s a vágy.

Ha visszatérnek, hol leszek?

A szél visz s vándor fellegek

és a dalom nyom

ot se hágy.

A gyertyánk lassan csonkig ég,

de lángjától a messziség

fel-felragyog, amint lobog.

Így áraszd fényed, míg lehet,

a toll maradjon fegyvered,

ameddig csak szíved dobog.

Az A

ntipodiumon, 1997. m

árcius 6. Veled érezve.

AD

DIG

Nem

zetemnek m

árciusi hittel

Meddig szakad fel szívem

mélyiből

fáradt dalom, ha nem

hallgatja senki?V

ilágos lesz-e vakok éjiből,m

íg a hályogtól nem gyógyít m

eg semm

i?

Meddig lesz könnyem

? Tudok sírni m

égazon, hogy népem

kábult aggyal szenved?S

írnunk magában sohasem

elég,tett kell, m

eg hit, mely m

indent leteperhet.

174

Jövőbe nézzél nemzetem

: a jóés örök Isten Jézusért bocsát m

eg,s hogy feltám

adhass, ad majd bíztató

újabb reményt és újabb m

unka-kedvet.

Legyen kezedben szerszám

s toll a kard,a kín m

eg égő áldozat szívedben.L

ásd meg a szépet és a jót akard,

s az Úr m

egőriz...sokszor magad ellen!

Addig szakad fel szívem

mélyiből

újabb dalom, m

íg ez valóra válik,s fény árad m

ajd a vakok éjiből:új em

ber sarjad, s hú lesz mindhalálig.

Az A

ntipodiumon, 1997. m

árcius 8.

VÁ

LA

SS

Z!

mert nincs sem

leges világnézet

Mi az, hogy sem

leges?A

z tán, hogy meg ne vess

senkit, s legyél magad,

mert m

áshogy’ nem szabad?

Mi az, hogy sem

leges?N

em fehér, zöld, veres,

csak, mint a szürke por,

gerinctelen, botor.

Csak, m

int a szürke por,fájó, halotti tor,m

ely némán eltem

et...H

alljátok, emberek?

Bár árnyad nagyra nőtt,

válassz, legyen erőd,

175

s bár éjtszakád közel,hited’ nem

veszhet el.

Válassz jó s rossz között,

darócba öltözött,bűnbánó, árva nép!V

álaszd Isten hitét!

Válaszd, m

i jó s nemes,

ha kell, úgy fegyvereslélekkel szólj: m

egállj!a fertő gőze fáj.

Vallj hitet, nem

zetem,

a zászlódat viszem,

ha választod a jót,Isten lesz pártfogód.

Sohse légy langym

eleg,az Ú

r ott lesz veled,és acélos hitedgyőzelem

re vezet.

Az A

ntipodiumon, 1997. m

árcius 18.

EM

LÉ

KE

K É

S Á

LM

OK

Feleségem

nek

Fény, árnyék m

eg emlék ez a földi élet,

tenger álmunk benne lassan sem

mivé lett,

aztán újak jöttek, újabbak születtek...em

lékek és álmok előttünk peregnek,

amint fogjuk egym

ás sóvár kezét, halkan,s gázolunk a száraz, rozsdaszín avarban.

Ránkőszült tavasszal és dércsípte hajjal

harcoltunk sokáig s küzdöttünk a bajjal

176

és ha fájt is néha, s régi kedvünk béna,vállon hordjuk terhünk, nem

a másokéra

rakjuk a nehéz múlt nagy, kínzó keresztjét,

amitől m

egfutni hiába szeretnénk.

Am

itől megfutni talán jó se’ lenne,

hisz’ a múlt m

i vagyunk, szívünk dobog benne.M

árciusi ősz is – ne tagadd – mi vagyunk,

de testünk göncétől földre mégse’ rogyunk,

hiszen érezzük még a sarjú fű szagát,

őszünkben a tavaszt, amit csak Isten ád.

Em

lékek és álmok pergő táncot járnak,

múltunkból jövő lesz – s m

íg a felhők szállnak,nekifeszült m

ellel száll dalom az égnek,

hálát adok, hogy élsz és hogy én is élek,és hogy m

eghallhatjuk a Terem

tő szavát,láthatjuk a hajnalt, m

inden nap új csodát.

Nem

csupán csak emlék és álom

az élet...T

artsd kezed kezemben, hadd m

enjek még véled

heted-hétországba, szép csillag-sugáron,ringasson el m

inket csendesen az álom,

s ébresszen fel új nap, új csillag, új hajnal:köszöntsük a létet hálaadó dallal.

Az A

ntipodiumon, évfordulónkra, 1997 m

árcius 22.

MÉ

RT

FE

SZ

ÍTE

TT

ÜK

ME

G?

Véres az ég alja, az ártatlant falja

az emberi, éhes, önző farkas falka...

Ólom

szürke felhő egyre közelebb jő,s őrjöngő szelétől zavaros a fertő.

Szikkadtak a földek...m

ár nem m

enekülhetsenki s keserűek a kiontott könnyek.

177

Nincs többé m

egállás. Átok lett az áldás?

Sok, fájó bűnünkre van-e m

egbocsátás?

Könyörül-e Isten? M

iért is segítsen?elkótyavetyéltük, am

it megvett kincsen,

s most itt állunk árván, fájva, m

agunk káránsem

tanuló szívvel, de csodára várván.

Mégse’ m

ozdul semm

i...tudunk-e szeretni?s ha K

álváriánkon végig kell majd m

enni,vár-e ott bocsánat, vagy csak a halálnakleszünk m

artaléka s hiába a bánat?

Mért feszítettük m

eg? hisz’ az égi gyermek

látására régen hárman útrakeltek,

bölcs, három királyok jöttek, hogy im

ádják,áhítattal, csendben, s hogy lessék az álm

át.

Rég m

egfeszítettük, keresztre szögeztük,szent vérét kiontva hányszor kinevettük...m

égis, magát adta – halvány volt az arca,

s aki hittel kérte, azt meg nem

tagadta.

Százszor m

egbocsátott, s ha nem volt lakásod,

élelmed s ruhád sem

, adott és megáldott.

De ’m

int elment tőlünk, csak por vált belőlünk,

könnyel összegyúrva. – Mért m

entegetődzünk?

Szenvedett az E

mber... K

i az, aki nem m

erm

ég felnézni sem rá – hátha szem

e megver?

Keresztre szögezve, latrok közé vetve,

azért halt meg értünk, m

ert üdvünk’ kereste.

Uram

, bocsássad meg, hogy m

egkínzott testedárnyékában hitünk hiába kerestedés őrült „feszítsd m

eg” ítélete zengett,valahányszor értünk vitted a keresztet.

178

Tudjuk. feltám

adtál és imánk hozzád száll,

megfutott előled a kegyetlen halál...

Bocsásd m

eg a vétkünk, buzgón, esdve kérünkés m

aradj szívünkben örökös reményünk.

Az A

ntipodiumon, 1997 H

úsvétjára váróban

FE

NN

A H

EG

YE

KE

N

virágvasárnapon

Az A

lpokban fenn csengett a harang,visszhangzott bátran a m

eredeken,sziklák tövében nincs se pór, se rang:em

ber s virág van csak a hegyeken.

Virág, m

ert Virág V

asárnapja van,s bár a hidegtől sok szirom

vacog,virul az élet, m

íg a szél rohan,és éjből válnak fényes nappalok.

Virágvasárnap... em

beri szándékszárnyain, U

ram, T

ehozzád szállnék,bár kell itt lent a napsütötte kéz.

Új, szorgos m

unka és újabb álom...

ébredve csak a régit találom,

de ébredésem m

égis mért nehéz?

Az A

ntipodiumon, 1997. m

árcius 23.

179

VÁ

RJ

ÁK

Két verébnek

Felhő burkolta m

ind a csúcsokat,s a jég ver m

indent, ami verhető...

kegyetlen szél fú, a villám arat,

sötét a nappal, zordon az idő.

Egy fa odvában búvik két veréb,

szívük repesve vár új holnapot,Ő

sszel is érez mindent, am

i szép,bár m

ind a kettő kicsit megkopott.

Mégis várják, hogy kis üssön a nap,

mikor a lelkük ism

ét szárnyra kapés egyszer újra ég felé repül.

Várják, m

ert tudják, megint jő a nyár,

hogy Istené már m

inden kis madár,

s szívükben hála dala zeng belül.

Az A

ntipodiumon, 1997. m

árcius 25.

180

HA

MO

SO

LY

OG

SZ

Feleségem

nek

Szorít a m

ellem, de van öröm

ömm

íg mellettem

vagy – néked köszönöm,

hogy mosolyodtól kiderül az ég,

és hogy szerelmed gyógyító tüzét

rám pazaroltad annyi éven át,

általad láttam m

eg a nagy csodát,az újabb létet, születő em

bert,ki nekünk áldás, szép virágoskert,valódi álom

, múlt és jövendő

testté lett íge – jövőt teremtő.

Szorít a m

ellem... de a közönyöm

elpárolog és ’mi m

arad, öröm,

hálaének, mely fel az égre száll,

kettőtökért és visszhangra talál.H

a mosolyogsz, úgy kiderül az ég...

a végtelenje odafenn a kék,csodálatos szép, szikrázó lepel,m

ely beborít az Isten lelkivel.B

ármi történik, az nekem

öröm,

míg m

ellettem vagy. S

zívből köszönöm.

Az A

ntipodiumon, 1997. m

árcius 27.

NA

GY

PÉ

NT

EK

Júdás voltam és elárultalak,

s a szívem m

élyén csak salak maradt.

Péter voltam

és megtagadtalak,

mert féltem

, egy lány bitó-kézre ad.F

ejedre tettem tövis-koronát,

hang voltam, am

ely öld meg-et kiált,

181

feszítsd meg-et, bár tudtam

, hogy ki vagy...U

ram, bocsáss m

eg – soha el ne hagyj!

A keresztre én feszítettelek,

csuklód’ s lábadba vertem a szöget...

Én voltam

, aki kockát vetettema köntösödre, s szivacsot tettema lándzsa-végre...és m

egdöf telek...dörgött az ég és rengtek a hegyek,a tem

plom-kárpit fájón elszakadt,

s felrázta Isten mind a holtakat...

Én voltam

, én és hulltak könnyeim,

tudtam, m

iattam is sújtott e kin,

éreztem fájó vétkeim

’ s hibám’

a kereszt alján, fent a Golgotán.

Aztán sötét lett – „E

lvégeztetett”...s a kereszten az Ö

rök Szeretet

így szólt az Úrhoz: „É

n Egy Istenem

,m

égegyszer kérlek, maradjál velem

!”

A L

élek a két bús lator közötta M

ennyekbe, az Úrhoz költözött –

a test pedig, e mulandó hüvely,

halálra készen kiöntött kehely,m

a tudom, értem

is megtöretett,

hogy újra éljen, mint S

zent Szeretet...

Uram

, bocsáss meg, soha el ne hagyj,

bűnös voltomban is tudom

, ki vagy.

Az A

ntipodiumon, 1997. m

árcius 28.-án

182

ŐR

ZI A

VE

TÉ

ST

Sírjánál jártam

, de nem találtam

...N

em m

agam m

entem, ott voltunk hárm

an:V

elem volt kétely, e földi m

ételyés bíztatott, hogy „lassacskán lépdelj”.É

s velem volt a derm

edt félelem,

e félelemtől rem

egett hitem,

s hogy visszanyerjem, így im

ádkozom:

„Uram

, hiányzik Jézus Úr nagyon!”

Es vissza-tért a szent, szín-tiszta hit,

amely m

egtart, és ismét m

egtanít,hogy buzgón várjuk az új holnapot,s azt súgja, Jézus Ú

r feltámadott.

Üres a sír m

a – lesz még holnapod,

mert az Ú

r Jézus már feltám

adott,nincs benne senki, kong, üres a sír,ezért szívem

már m

inden kínt kibír,m

inden, rám hulló, fájó szenvedést,

mert él az Ú

r és őrzi a vetést!

Az A

ntipodiumon, H

úsvét napján, 1997 március 29.én

KÖ

SZ

ÖN

JÜK

Márffy Á

gitól búcsúzom

Gyászol, sirat a nagy világ,

száratört, fiatal virágés az em

léked megm

araditt lent, a D

él-Kereszt alatt.

Jó szíved mindig csak adott

és egy szép, fényes csillagotkövettél – hátha nyugtot ád –s hűen szolgáltad a H

azát.

183

Köszönjük e szolgálatot,

s amíg itt m

agyar szív dobog,fohászkodik az Ú

r előtt,

hogy áldja meg a lelkedet,

s a bő, isteni szeretetlegyen örökké szem

fedőd.

Az A

ntipodiumon, 1997 április 10.

ÁP

RIL

IS 11

József Attilára em

lékezem

Költészet napja van.

Talán egyszer olyan

tavaszi nap leszenfent a G

ellért-hegyen,m

int réges-régen volt,m

ikor köztünk daloltegy költő lelke itt,am

ely vonz és taszít,de fáj, borong, dacos,könnyektől harm

atos,m

ikor emlékezik

s idézi álmait,

mikor lázad, kiált,

mikor kelet fiát

elnyeli a nyomor,

s a szenvedés botoriszapja ráfrecseg –s a könnye m

ossa meg.

Végzete kin s a jaj,

egy elnyomott sóhaj,

tört szív, mely fáj nagyon,

minden éjjel s napon,

kinek az elmúlás

184

többé már nem

csodás,s a balatoni gyorscsupán fekete sors,m

ert holtában is éls csak önm

agától fél,fél, m

ert az őrületm

a még felé üget,

de holnap, óh be’ kár,lehull, m

int holt madár.A

z Antipodium

on, 1997. április 11.

KIÁ

LT

AN

ÉK

Kiáltanék, de nem

szólal meg ajkam

,s az esti égbolt kábítóan, halkanelringat s végre, elernyedt tagokkalnem

futok már, m

ert lelkem új dalokkal

teleoltotta az élet s a bánat,csak fényét várom

egy új, szent csodának,újabb zenének, – bár hozná a holnap, –dallam

nak, ’mit csak régi érzés hozhat.

Kiáltanék, de hangom

tompa... nincsen...

Hiába vennék újat, régi kincsen,

nem zengene úgy, ahogy’ szívem

érez,ném

a maradna, hisz’ lobbant lidérc ez...

sok ősz jele, sok dérré dermedt harm

at...Tőlem

az Úr, jaj, vajon m

it akarhat,hogy dallal áld, bár m

inden ének néma,

s író kezem m

eg görcsbe dermedt, béna?

Am

ikor ismét nyílik szegfű, pitypang,

a néma hangra válaszol a visszhang.

Őszből tavasz lesz, m

elynek nincsen párja,és kél az élet páratlan csodája...T

udom, hogy szóm

at meghallja az Isten,

ha néma is és könnyit a bilincsen,

185

mit testnek hívnak, ha nyűtt, hát levetnek,

dal lesz belőle, hogy zengjék a lelkek.

Az A

ntipodiumon, 1997. április 21.

SZ

ÍVE

D D

OB

OG

ÁS

A.

Czira Z

soltnak

Szíved dobogása gyönyörűszép ének,

az Istennek hála és tán a zenének,hogy m

ár nem vagy fáradt, felszáradt a könnyed,

keserű cseppjei bárhogy is pörögtek,és m

osollyal nézel széles evilágba,a szívedben béke s csak öröm

re vársz ma.

Új öröm

re ébredsz, úgy alszol el este,feléje az útat többé nem

keresve,és m

ert megtaláltad, m

egbékélt a lelked,az életed, végre, boldogságban telhet,m

íg a zene ringat, csak örömet lelhet.

Nagy szym

phoniákban tücsök hegedülhet,T

e úgy hallod mégis, P

aganini játszik,elővarázsolva ezeregy csodáit.H

a pedig dörög, Te, jó B

eethovent hallod,avagy R

ichard Wagnert, m

ikor nem átallott

leszállni a mélybe, – am

ikor a Rajna,

őrült, vak dühében Wotán hangját hallja...

Te a szent dalt hallod s nem

fáj már az élet...

az Istennek hála...s talán a zenének.

Az A

ntipodiumon, 1997. április 22.

TÖ

RV

ÉN

Y É

S D

AL

A törvények: égi ének,

és a törvény emberének

dolga a változtatás.Jót hoz létre a gonoszból,

186

mindig épít, sohsem

rombol,

s amit alkot, az csodás.

Óceánban m

ély az örvény...m

inden cseppben egy a törvény,fent ugyanúgy, m

int alant.A

hegyek meg égig érnek,

hátukon odáig érek,hogy ott szóljon m

ajd a lant.

Törvény és dal nagy ajándék,

szárnyukon magasra szállnék,

hogy neked vigyem, hazám

.N

eked kéne égi ének,s törvény, am

it becsülnénekpalotában s a tanyán.

Szép rem

ények, virágének,cinkosan, ha összenéznek,jobb, szebb jövő születik,m

ikor áldás, megbocsátás

uralkodik, nem a párás

lidérc-lét, hanem a hit.A

z Antipodium

on, 1997. április 28.

LE

TÖ

RL

I AZ

IST

EN

Fáy Istvánnak

Megpróbál az Isten m

inket a halállalm

ikor néma csönddé válik a m

adárdal,m

ikor semm

ivé lesz sok, képzelt ígéret,m

ikor azt hisszük, hogy sírba hullt az élet;ha elapad könnyünk s bent a szívünk sajog,hogy nem

virradnak ránk új, rózsás hajnalok,ha beborul az ég és kialszik a fény,s úgy érezzük, hogy nincs soha többé rem

ény,

187

mikor csendben elszáll egy szem

ből az élets m

egtört fénye maga a sajgó ítélet:

Akkor m

égse’ jő el a kegyetlen halál,m

ert csak változás van. s lelkünk a mennybe száll

és megállott, csendben, az Ú

r trónusánál,Isten szól m

ajd hozzá: „Jó szolgám, hű voltál...”

Nem

értjük, miért van kínunk, szenvedésünk,

mégsem

adjuk fel, hogy reméljünk, m

íg élünk.L

etörli az Isten könnyed’ a kezével,ne sirasd, ’ki elm

ent s már nem

veled lépdel,m

ert itt maradt véled százszor fényes lelke

annak, ’ki e földön az Istent kereste.

Az A

ntipodiumon, 1997. m

ájus 3.

KA

RJA

RIN

GA

TT

A A

JÖVŐ

T

Anyák napjára

Az idő nem

vár, nem rohan,

hogy ünnepeljünk boldogan:m

inden nap anyák napja van.

Nem

ma csupán, m

inden naponA

nyám, szerettelek nagyon,

míg itt jártál e csillagon.

Ő volt, ’ki világra hozott,

óvott, táplált és gondozott, –m

intha égből lett volna ott.

Minden nap értem

dolgozott,s ha kellett, akkor foldozott,sok terhem

től feloldozott.

Hiába várt rám

oly’ soká...féltett, s ha gondolok reá,szép m

ost is – mint haját foná.

188

Bár m

a tán nincsen már velem

,gazdaggá tette életem

,s a síron túl is szeretem

.

És m

íg e nagyvilág kerek,m

ásik anyát is szeretek,am

eddig csak szerethetek.

Jobbik felem ez az anya,

életem kincse, m

ámora,

e főkép, Isten angyala.

Karja ringatta a jövőt,

vele lestem, m

int nagyra nőttgyerm

ekünk, s érte áldom őt.

Ma is m

egosztja gondomat,

értem is vet m

ég és arat,am

eddig Isten éltet ad.

Túl csillagfényes körökön,

Anyák, a lét boldog öröm

,és ezt T

inéktek köszönöm.

Az A

ntipodiumon, 1997. m

ájus 10.

FA

TIM

A

Világos lett az ég,

s benne ragyogva égegy csodás, régi jelés hí : „em

ber jövel!”E

gy csodás, égi fény,a lelkeknek rem

ény,am

elyből zeng a hang,csengő-bongó harang,

189

mely hatszor újra szól

az Úr csodáiról:

hogy rónán, s hegyekenvilágosság legyen,hogy az egész világ,m

int kinyíló virág,fogadja be a fényt,tartsa m

eg a reményt,

s Isten kegyelmivel

sohse felejtse el,hogy m

ért van idelenta bűnös és a szent,a balga és okosés m

inden bánatos,kínban szült em

ber itt,’kinek szívébe’ hités szeretet lakik,és m

eg nem alkuszik.

Nem

lesz többé sötét,m

ert az élet tüzét,s hitét tovább visziaz em

ber, ha hiszi,hogy a m

ennyből való,a lelke, m

int a hó;hogy a jó győzni fog,s aki m

a még zokog,

holnapra nyugta lesz...Isten csodája ez!

Ismét tekints m

a ránk,B

oldog-Asszony A

nyánk.M

ért van, hogy csak gyerek,s álm

odók értenek,s a többinek a szósohasem

hallható,hét-pecsétes titok,

190

amelyet angyalok

köntöse rejt ma el

fényes redőivel?

Mért van, hogy a csodás

gyönyörű látomás

nekünk nem látható,

csak fénye biztató?M

égis, új csillagokalatt a nép zokog,a porba sújtva rí,s nem

lesznek álmai

míg nem

imádkozik,

s javítja útjait.

Messze sötét az ég,

de benn ragyogva égaz örök, égi jel,és hí: „népem

, jövel,járd Isten útjait,pajzsod legyen a hit,kardod a szeretetés az em

bereketvezesd az Ú

r elé,hisz’ m

inden az Övé!”

Az A

ntipodiumon, 1997. m

ájus 13-ána fatim

ai jelenés 80.-ik évfordulóján

191

NÉ

ZZ

ED

A M

ÉL

YK

ÉK

, BÁ

RS

ON

YO

S E

GE

T

Néztem

a mélykék, bársonyos

eget... a fű még harm

atoslábam

alatt, mert jő a tél,

idelent délen és mesél

régi időkről; – áldomást

kellene innunk... Még ne ásd,

ember, a sírod, m

ert beszél,susog halkan az őszi szélés m

a még nem

hív, nincs viharés elragadni sem

akar.H

a holnap nézed az eget,benne a föld, m

ely eltemet,

olyan csipetnyi kis parány...m

ég porszemnek is halovány.

Ne félj tehát, hogy elborít

és megzavarja álm

aid,m

ert fent olyan csak, mint alant,

hisz’ csillagporból lett a hant.

Szikrázik fent a m

agas ég,belső tüzétől tán elég,e pitykés leple oly hidegés hívja m

ár a lelkeket,m

ert tűz és fagy ma egyre m

egy,a föld lélekzik, nő a hegy,aztán rázkódik és ledől...és tenger lesz a sem

miből.

Nézzed a m

élykék, bársonyoseget... m

ely soh’se bánatoss a m

essziről jött sok sugáregy újabb, fényes napra vár...s az em

ber fél, hogy vajh’ mi lesz?...

és minden vágyat félre tesz,

hogy elfuthasson, – nem lehet –.

192

A föld ölelne, m

ert szeret,s a m

enny is hívna – hű barát –pitykés palástját öltve rád,hogy az egészből egy legyena földön, s egy a m

ennybe’ fenn,s e kettő, végül m

égis egy...hiszed, ha nem

, az egyre megy...

de megérzed, hogy m

i igaz...m

i a virág és mi a gaz!

Az A

ntipodiumon, 1997. április

CS

AK

HA

LL

GA

TO

M

Csak hallgatom

a szívem dobbanását,

s nem érzem

már, hogy m

ennyi szépet s kint ád.A

déli szél simítja arcom

este,a napsugár m

ég csókol és a testekörém

fonódik, mintegy búcsúzóul,

s a távolban az estharang már kondul.

Ősz, lusta felhők úsznak fent az égen.

Bóbiskolok, s bár nem

alszom egészen,

már álm

odom: álltunk az erdőszélen

és őzikéink bólogattak szépen.L

eszállt a köd lassan a buja gyöpre...varázsos esték elm

últak örökre.

Csak vágy m

aradt. s az oszló-foszló élet...H

álát adok, hogy élsz és én is élek.T

iszta öröm az ég s a föld csodája,

szívem dalol, hát halgassál reája.

Leszáll az est – távol harangszó kondul –

titokban még a könnyem

is kicsordul.

Az A

ntipodiumon, 1997. m

ájus 19.

193

SIR

AT

OK

MÚ

LT

AT

, HO

LN

AP

OT

Keresztes G

izike emlékére

Aludj békével, csendesen,

lehullt virág, a földbe’ benn,ringasson F

öldanyánk öle,takarj on avar özöne...N

ekem is fáj az űr s a csend,

és könny fakad szívembe’ bent,

siratok múltat s holnapot,

amit a jelen ellopott,

s amelyből soha sincs elég,

míg el nem

lobban, el nem ég.

Tudom

, hogy minden írva van...

siratlak, s szánom önm

agam’.

Most búcsuzom

: Isten veled!R

ingasson világok felettaz édes álom

, bár a szélkergeti m

ost és míg csak él,

a vágyat és az álmokat,

míg végül sem

mi se m

arad.K

önnyünk sem ég, felszáradt m

ár,felcsókolta a napsugár,s am

int e csókban mennybe száll,

megérzi, hogy nincsen halál,

csak élet van, könny és mosoly:

Ne sirj hát, lelkem

, csak dalolj!

Dalolj, ha fáj is néha tán,

zúgj, mint a szél az esztenán,

és amint sir a fák között,

a zöld palástba öltözöttm

agány, a hangja oly csodásszent, égig érő áldom

ás,halk, zsongó, édes dallam

ok,m

iket rég Isten hallhatott.

194

Bóbiskolok, azt álm

odom,

hogy gyertyám ég az asztalon,

s szívemben kélnek új dalok,

hogy enyhítsék a bánatot.

Az A

ntipodiumon, 1997. m

ájus 29.

PO

R É

S H

YD

RO

GÉ

N

Kosm

ogonia

Az esti csöndben érzed-e,

hogy szentelt ihlet kellene,hogy m

egérezd, mi a való,

fenyeget-e, vagy biztató...és ha kérdésed égig ér,választ kap-e. s lesz-e babérhom

lokodon a válaszér’,s ha lesz is, vajon m

ennyit ér?K

i mondja m

eg, miként esett

a teremtés, vagy elveszett

a monda rég? A

föld s az ég,m

iként lett. s lelked meddig ég?

Az űrbe nézz! N

em vagy m

agad,az Isten él és m

indig ad,s te m

egmaradsz, ha por vagy is,

ha ősz is lett az április,hisz’ a M

indenség kezdeténaz űrben por volt s hydrogén,ebből lettek a csillagoks az élő szív is, m

ely dobog,ebből lett, am

int szólt az Úr:

„E por él, s m

indent megtanul,

mert benne van a hydrogén,

és él a por, mert élek É

N!”

195

Am

int a porból lét fakadt,tűz, m

ely ma él és m

egmarad,

és szellem, m

ely a tűz fia –sohsem

kell kialudnia,m

ert megtörtént a nagy csoda,

test született, harmónia;

e test is tűz és robbanás:tűz-porból szikla, – oly csodás –s az Ú

r elfújja, hogyha jőa neki rendelt, nagy idő,hogy végre ism

ét por legyencsupán, m

int rég... a kezdeten.

Aztán?…

Feledd a földi kint...

Gyúrja az Ú

r a port megint

és belélehel hydrogént,s feltám

aszt jobb, új emberként,

mivel m

ég veled célja van,s am

int az űrben zúg, rohanaz élet – az Ú

r szent szava –tudjad. hogy nem

vagy mostoha,

s ismét elhívja lelkedet,

elfutnod tőle nem lehet.

és belé örök-szépet vet,m

ert ember vagy és m

ert szeret.

Az A

ntipodiumon, 1997. m

ájus 31.

TR

IAN

ON

77 ÉV

E V

OL

T

Hetvenhét éve volt...

az ártatlan lakoltés bezárt követekvédték a nem

zetet,m

íg szívük megszakadt

egy átoksúly alatt.

196

A bosszú és csalás

győzött és semm

i más.

A m

ennybolt megrepedt

s benne a lelkeketverte az égi jég...Jaj, m

ikor lesz elég?

A földön a vihar

veri, ’ki nem akar

megalkudni soha,

veri a mostoha

világ is mindenütt

és gúnyolódva üt.

Sok szív csodára vár,

a megcsonkult határ

vérzik s emberszívek

súgják mindenkinek,

hogy ki kell tartani:a lélek harcra hí.

Igazság, jöjj közénk,epedve várunk rég.N

e hozz megalkuvást...

A sírodat ne ásd

tovább már, nem

zetem –

inkább küzdjél velem!

Küzdj, népem

... sikerül...a fiaid közülkél m

ajd egy új vitéz,aki előre néz,az igazságba’ hiszés győzelem

re visz.

Trianon, T

rianon...óráid’ szám

olom...

rozsdás bilincseid

197

lidérces álmait

nem zengi m

ár a húrs elkergeti az Ú

r.

Az A

ntipodiumon, 1997 m

ájusában

A N

EG

YE

DIK

LÉ

LE

KZ

ET

Soliloquium

Füst, pernye eltem

et, ha a lélekzetednem

tiszta, szél-hozta levegőből veszed.R

eggel megfojt a köd s addig nincs öröm

öd,m

íg lelkedben a fény test-kolonchoz kötöttés m

íg lelked nem ég – ez m

eg van írva rég –be nem

lehelheted a Mindenség tüzét.

Délben m

egöl a fény, a füstbe ment rem

ény,önön tükrébe zárt, vakító égi lény,m

elynek lehelete – nem tehetsz ellene –

oly forrón fojtogat, mint orgyilkos keze.

Mégis viselheted tüzes keresztedet,

ha kell, hiszen tudod, hogy az Isten szeret.

A harm

at tán leszáll, mikor estére jár,

kiszáradt ajkad új, hűs, édes csepp re vár,s bár érzed, keserű, m

égis manna ízű.

Nem

kérded, méreg-e, m

inden csepp nagyszerű,m

int tiszta levegő, mert benne az erő,

melytől m

inden parány csillag-talárba nő.

Aztán leszáll az est, m

indent sötétre fest,s az akácok között a szél zenéje esdújabb lélekzetér’, m

ely mindennel felér,

s meg is kapod, am

it a Mindenség ígér.

Így lélekzik a föld... minden zugot betölt...

s kékké válik, ami a verőfénybe’ zöld.

198

A világ eltem

et, de tiszta lelkedetfogja az Ú

r keze és magához vezet,

tudod, ingyen kegyen, hogy majd szabad legyen

mind, aki született, m

egváltva, csendesen.A

kkor majd lelked ég s a M

indenség tüzéttán belehelheted, s nem

szakít szerte-szét.

Az A

ntipodiumon, 1997 június 11.

A D

OB

PE

RE

G M

ÁR

Hőseink em

lékére

Sok vér kiom

lott a magyar földre,

még több könny hullott, m

ely megöntözte...

Tenger-sok élet s vér volt az ára,

hogy nem változtunk szolgákká m

ára.

A dob pereg m

ár... míg élünk, halljuk...

szellem vitézek, bár csorbult kardjuk,

jönnek, imájuk felszáll az égre,

s bátorítást ad az Isten érte.

Am

eddig élünk, tudom, helytállunk,

sohsem lesz senki gyáva m

inálunk,és kísértésbe sincs több, ’ki esnék:m

ert tudjuk, harcunk szent kötelesség.

Ahogy lehet, úgy védjük a földet,

mindig, ha rája keselyűk törnek,

hogy ne lehessen többé megszállás,

de szabad élet, rég remélt áldás.

Nem

rég vonult ki az orosz...végre;negyvenhat évnek vér volt a bére...M

ért kell nekünk egy másik m

egszálló,vörös helyett kék-csillagos zászló?

199

Csak a m

iénk kell, ez a mi álm

unk...ne m

ásik népért leljük halálunk’.H

a kell, hát csonkán, de mégis élünk...:

Tartsál m

eg, Isten, csak arra kérünk!

Sok vér s könny hullott a m

agyar földre;T

artsd meg m

inékünk, Urunk, örökre.

Add, hogy szem

ünket ne marja bánat,

s áldd meg m

indenik, hős katonánkat.

Az A

ntipodiumon, 1997 június 19.-én,

a szovjet kivonulás hatodik évfordulóján

LÁ

TO

MÁ

S

Raffay E

rnőnek

A dob távolból, szívfájón pereg,

fekete gyászban, sápadt emberek

mennek egy régi ágyútalp után...

Mikor volt – kérdem

– más világba’ tán?

Az ágyútalpon egyetlen tetem

...egy országé, ’m

it most tem

etnek el.O

rszág, mely m

égis csupán tetszhalott,szíve nem

bírta a sok bánatot,s m

ikor beszívta az élet tüzétkét vén tüdő, az árm

ány tépte szét.

A dob távolból szívfájón pereg...

Sírj, sírba visznek egy hős nem

zetet,s népek helyett nem

állja más körül

a sírt, amelyben nincs ’ki üdvözül,

csak mindig éhes, átkos keselyük:

falánk madár m

ind, bűzös torka szűk.A

tetszhalottal szépen bánjatok,m

ert mesgyén élni fájó állapot,

ti emberek, hisz’ reng itt m

ár a föld...s am

it ígért az Úr, m

indent betölt.

200

Es a m

ély sírból kikél a halott,csak azt kell m

ondja: ‘Élni akarok!’

s amint m

egrázza holtnak hitt kezét,sok ellensége fut m

ajd szerte-szét.A

dob elhallgat, de él a halott!Isten kegyéből, lásd, feltám

adott,s m

ert megkóstolta a halál izét,

élete szálát nem téphette szét

kegyetlen Párkák jéghideg keze.

Kérjük, az árm

ány se győzhesse le!

Az A

ntipodiumon, 1997. június 21.

ÚJ É

G A

LA

TT

Új ég alatt m

ost hideg szelek fújnak...Jaj, júniusban nem

jött meg a nyár,

virága fagyva... aggasztó a holnap...m

egcsalt reményünk m

égis nyárra vár.

Meddig kell tűrnünk, am

íg egyszer eldől,m

agunk merünk-e jót terem

teni?V

agy azt követni, ami izzik belől

és szabadságra, új életre hí?

Vagy nincsen többé senki, hogy kiálljon,

s odakiáltsa, hogy nem alkuszunk?

Nincsen több vérnek hely arabigánkon,

s ha nincs segítség, tollal harcolunk.

Tollal s a szellem

örök erejével –m

ert ármány szülte azt a m

aszlagot,m

ely béklyót ugyan soha...sohsem tép el,

de elhitetné: az ország halott.

Halott, s határa elm

osódva sincsen,csak m

ásoknak jár ilyen fényűzés...

201

s a mások-rakta, sanyarú bilincsen,

börtönön nem lesz soha, soha rés.

E börtön-rom

ból, zsebemben arannyal,

Zrinyi ként én is kitörnék! H

ova?A

z élet alkú, mégis m

indig megcsal...

Nem

alkuszom m

eg én ezért soha!

Egünk a régi, régi szelek fújnak...

Hiába vártuk, hogy lesz változás,

s eljön a nyár, de könnyeink még hull’nak...

Csak tor után jő a feltám

adás!

Az A

ntipodiumon,

TÖ

LT

SD

BÉ

RE

MÉ

NY

SÉ

GG

EL

Udvaros B

élának,az „

Evangélium

Színház” művészeti vezetőjének

Töltsd bé rem

énységgel e széles világot,s hirdetett igédért legyél százszor áldott.Jó hírt hozol m

indig, szépen zengő hangon,hogy hit nélkül soha senki ne m

aradjon,hogy az igazsághoz m

egtalálja útját,bár m

ocsárban gázol s néha partot sem lát,

És ha m

egtalálta, örökké kövesse,az Ú

r kezét fogva reggel, délben, este.E

szent reménységgel vívja m

eg a harcáts váltsa diadalra sok, régi kudarcát.

Töltsd bé rem

énységgel e széles világot,beszélj csodáról, ’m

it még senki se látott.

Hirdesd, hogy szeretnünk kell a m

agyar népet...E

mber fia, hányszor szenvedett teérted...!

És hogy dolgoznunk kell és áldoznunk érte,

akkor is, ha még egy rög sincs nálad bérbe’

a magyar hazából s idegen az ég is,

202

küzdened kell érte, ameddig élsz, m

égis.S

ha sok sorscsapás közt meg is állnál, kábán,

hinned, remélned kell, s m

egállnod a vártán.

Ne csak szószékekről szóljon m

ost az Ige,m

indenünnen szóljon, hogy az ember szíve

a beléhullt magnak term

őföldet adjon,s belőle, m

int termés, cselekvés fakadjon.

Cselekvés fakadjon sok rem

énység magból,

meg szent biztatásból, m

ely mindenkihez szól.

Szeretet és jótett új világot terem

t,am

iként a mennyben, úgy e világba’ lent:

Töltsd bé rem

énységgel e széles világot,s hirdetett igédért legyél százszor áldott.

<M

otto: „...bétöltsük rem

énységgel a világot, amely m

inden per-cében a kezdet és a vég.”

Tam

ási Áron: H

egyipatak>

Az A

ntipodiumon, 1997. július 9.

TU

DO

M

Az éjtől félt és elsápadt az ég,

a kékje megbújt a felhők fölött,

s a lebukott nap parazsában éga fél világ a lét s nem

lét között.

Elállt a szél, az est könnye szitál...

Miért van m

essze minden égi fény?

A szürke ködben nincs, ’ki m

egtalálegy árva lelket. V

an-e hát remény?

Ha elveszett, úgy sohase’ keresd

a szellemet: az él és m

egmarad;

repülni fáradt, menekülni rest,

s bár kérded, hol van, választ már nem

ad.

203

Akkor m

iért van? Oly’ sötét az ég...

Vacogva várja, felkél-e a nap?

Tüzétől egyszer talán csak elég

és fájdalmából sem

mi se’ m

arad.

E sem

mi is fáj, m

ert büszkén konokés m

élyre szíva lassan fojtogat...T

udom, nem

várnak fényes holnapokés a rem

ényből csak pernye marad.

Mégis rem

élek...Nem

...Bizton tudom

,hogy a pernyéből új élet fakad,és túl sok könnyön, kínon, bánatonaz Isten egyszer fiává fogad.

Az A

ntipodiumon, 1997. július 12.

VÁ

RO

M, H

OG

Y S

ZÓ

LA

SZ

A tündér álom

valóvá érett...ajtódnál áll a napfényes élet,s hív, hogy kövessed. A

fáradt testedkönnyűvé válik, s a régen restetúj szorgalom

mal viszi a lélek,

és felkiáltasz: örökké élek...F

áradt vagy mégis. V

ajon miért is

nehéz az élet? Törötten, én is

megállok csendben, szívem

dörömböl

és leszáll hozzám a fellegekből

egy fénysugár. Későre jár.

Szárnyaszegetten egy m

adárlehull a földre. N

incs már öröm

re,m

unkára, harcra, se’ dalra kedve.C

sak nézi, nézi a messziséget,

mint én. N

em tudom

, látlak-e téged?V

árom, hogy szólasz és hogy feloldasz,

és hogy a csöndben az égi vigaszleér a földre és bút öröm

re

204

vált, amint harm

at szitál a gyöpre.A

mint a pára leszáll, sokára,

beburkol lassan, hajnalra várva,és halkan ringat, vigasztalást ad,s cserében, végre tán m

egnyugodhatidő m

ardosta, megtépett szívem

–s ha egyszer innen én is elviszem

,hiába ének s tündérszép regék,hiába fényes, kék a déli ég,sohsem

mondhatnám

, hogy most m

ár elég,m

ielőtt véled szót nem váltanék.

Szólj hát, s rikoltsd a világba bele:

Élünk és él az ősök Istene!

Az A

ntipodiumon, 1997. július 25.

PIH

EN

J ME

G, K

ÖL

TŐ

Tollas T

ibortól búcsúzom

Búcsúzom

halkan és az avarbana léptünk árván, tétován dobban...M

ondjunk hát áldott Istenhozzádot,s am

int az este lassan leszállottdaloló kedvet, bút és szerelm

etnem

ád az éjjel. Minden lehellet

mára nehéz lett, s e földi élet

rég fényes lángja lassan kiégett

Ha jő a holnap, m

ások dalolnakujjongó szívvel. K

ár, hogy szemük vak,

hisz’ a csodának beillő fákatnem

látják, mint te. F

eléjük áradtszerelm

ed, gondod, és csendben hordoda vágy em

lékét, amit kioltott

a sorsunk kába, mogorva árja.

Közöttük vársz egy újabb csodára.

205

Pihenj m

eg költő, az álom eljő,

lassan beburkol e varázs-kendő,hogy elringasson, – hogy m

egsirassonbarát, ellenség, család m

eg asszony,hogy elvethessed m

aggá vált tested,hisz’ a hazád volt örök szerelm

ed.É

s most cserébe’, érjél a révbe,

mely földről indul az Ú

r elébe.

Angyalok szőnek a m

agvetőneklom

bból palástot, s a lombok nőnek,

árnyékuk ringat, szentnyugtatást ad,s az Ú

r vigyázza, amíg m

egvirrad.M

ert érzem, m

élyen szívedben ég, benn,ezernyi em

lék s tiéd egészen.A

z emlék buzdít. M

ondd, mért hagytál itt?

Szellem

ed fénye mindig világit.

Az A

ntipodiumon, 1997. augusztus 15.

SZ

EG

FŰ

, ME

LY

MIN

DIG

VIR

ÍT

Feleségem

nek

A m

indenségben talán nincs idő...m

inden forog, ha száradt, újra nő,m

ert minden él és lüktet, m

int a szív,és dobbanása új életre hiv.

A m

ag kinő és új életre kel,s ha m

egnőtt, akkor zsoltárt énekel,fészket rak s áldón tekint fel reád...anya csak egy van, ’kit az Isten ád.

Ezért az Ú

rnak ma m

egköszönöm,

hogy voltál, vagy és hogy léted öröm,

s hogy Te ringattad az új életet,

mely em

ber lett és neve: szeretet.

206

A csillag-porból Isten-gyúrta test,

ha jön az óra, hogy majd eltem

esd,ism

ét csillaggá, fénnyé változik,de am

íg itt él, fénye beborít.

A m

indenségben talán nincs idő,benne a m

últunk fehér keszkenő,jegykendő, szegfű, m

ely mindig virít,

s üzenetével biztat, boldogit.

Az A

ntipodiumon, 1997. augusztus 22.-én

AZ

ÚR

LE

NÉ

Z

Az Ú

r lenéz e vak világra,’hol szenvedés az élet ára,vétkes hom

ály rejt minden szépet,

s jóra csak titkon vár a lélek.

Hulló harm

attal sirat minket,

mert elherdáltunk m

inden kincset,am

it adott és pergő könnyea m

i szemünkben ég örökre.

Mert nem

hiszünk, nincs bennünk jóság,gyengék vagyunk – ez a valóság,önzés él bennünk, rút irigység,s vétkezünk rútul, kábán, m

indég.

Szívünk bálványa az önérdek

Senki sem

ád... én is csak kérek...K

érem, hogy terhem

elviseljem,

és végre győzzek magam

ellen.

Akkor... a béklyóm

tán megoldod,

Uram

, s levetek minden gondot,

207

amit rám

raktál itt, e földön, akkor...tudom

, Országod eljön.

Az A

ntipodiumon, 1997. augusztus 31.

VA

LA

KI

Valaki tegnap elm

ent ismét,

yorsan lerázta sár-bilincsét.N

em m

ondott búcsút, sem egy áldott,

elsusogott Istenhozzádot.

Az angyal várta, kezét fogta...

„Ne m

arkold szíved’ oly’ szorosra”m

ondta az angyal. „Gyere bátran,

itt fény, igazság s új világ van,m

ert itt testvéred minden lélek,

és mondhatod: ‘Ö

rökké élek!’K

iszabott utad megfutottad,

szeretet vár rád, boldog holnapés m

indörökkön érzett áldás,kegyelem

, napfény, megbocsátás”.

Itt, könny fakad két fáradt szemből,

amott a test bálványa m

egdől,m

ert egy Valaki elm

ent ismét,

s elnyerte egy új élet kincsét.

Az A

ntipodiumon, 1997. szeptem

ber 7.

208

MÉ

RT

BÁ

NT

A K

ÉT

SÉ

G?

Bor G

yuri barátomnak

Mért bánt a kétség, m

ikor holnapm

inden fájó szív megnyugodhat?

Mért bánt, hogy végső, nagy roham

mal,

elesve virrad ránk a hajnal,vagy m

egtört testtel, tompa aggyal

talál miránk egy kóbor angyal,

hogy kézenfogva elvezessen,vigyázzon ránk, s az elnyűtt testbenm

eglássa...ott is... még a szépet,

az Isten gyúrta szelencéket?

Mért bánt, hogy néha fáj az élet,

hogy ifjúságunk semm

ivé lett?M

ért bánt, hogy megtört testünk börtön,

melyből a lélek ki kell törjön?

Vagy a szabadság m

égse’ édes,ha tartozásunk esedékes,s földi kincsünket elprédáltasok tegnap vétke, csalfa vágya?M

iért tartasz a változástól...?S

zületéskor senki se’ gyászol!

Csillag porából gyúrt a testünk,

lélek tartott, hogy el ne essünk...A

z anyag bennünk pár forintnyi,m

int mi vagyunk, m

égsincs más senki.

Így szólt az Úr: „Istenek vagytok”,

zsoltár szavával törvényt tartott,s bár tükör által rosszul látunk,azt kívánta, hogy m

egbocsássunk,higyjünk, rem

éljünk és szeressünk...és égi fénnyé lesz a testünk.

209

Mért bánt a kétség, m

ikor holnapm

egfáradt szívünk megnyugodhat,

levetve testünk sár-gunyáját,hisz’ m

egjártuk a Golgotáját

ember létünknek, s hisszük, bátran,

e sár mögött egy m

ás világ van,jobb, szebb világ! T

anulj meg hinni,

s az Úr szavára élet kel ki,

miként a m

ag a barázdában:m

ert nincs halál, csak változás van.

Zsolt.:82:6 ; Ján.: 10:34; 1.K

or.:13: 12-3; 1.Kor.: 15:51.

Az A

ntipodiumon, 1997. szeptem

ber 2

TE

RÉ

ZA

NŐ

VÉ

R

Köszönjük, hogy jobbá tetted a világot

A tested m

egtört és vállad nyomta

nyomor, szegénység ezernyi gondja.

De kinyújtottad a kezed m

égis,hogy az ínségből válhassék szép is.É

s az árváknak új otthont adtál,m

elyből az Égbe csodás zsoltár száll.

Az elesettet m

ind felkaroltad,szükségből kincset hozott a holnap:a lelked kincsét. Ingyen kínáltad...s a kitaszított otthont nyert nálad.

A tested m

egtört, válladat nyomta

az élet s bánat tengernyi gondja.D

e a szívedből szeretet áradt,s bár elvesztetted sok-száz csatádat,te nyertél m

égis, csendesen, végre,s m

int oda állasz az Úr elébe,

sugárrá válik a földi tested,hisz’ a lelkeddel Istent kerested

210

és megtaláltad... m

egáldott ismét,

s levette rólad tested bilincsét.

Az A

ntipodiumon, 1997. szeptem

ber 6.-án,m

ikor Teréza nővér elköltözött m

iközülünk.

TÜ

ND

ÉR

ME

SÉ

K

Em

ber, ha vége már a harcnak,

tudjad, hogy tündérmesék vannak...

Tündérm

esék... mind szép ajándék,

hogy rongyon át fényesség lássék,hogy, am

i fájna, az ne fájjon,s ki elbukott, ism

ét felálljonés sár-m

ezünket sutba dobvane zuhanjunk a szürke porba.

Em

ber, neked szól ma az ének...

emberm

esékről nem regélek,

mert ezekben az „É

n” hatalma

zokog a húrján síró dalra,vagy úgy örül, s fütyülni is m

er,hogy vele vigad m

inden ember!

Pedig csak tündérm

esék vannak,bár oly’ sokan csodát akarnak!

Az A

ntipodiumon, 1997. szeptem

ber 14.

A T

EN

GE

RP

AR

TO

N

Ma m

ég a szívem halkan dobban

és lábnyomom

lent a homokban,

hirdeti bátran, hogy még élek,

s dalol bennem a szív s a lélek,

de elmossa egy csendes hullám

a parton majd és m

ély csend hull rám,

amikor testem

mássá válik,

s teher helyett megint világit.

211

Énekem

messze, m

essze szárnyal,és m

inden áldó napsugárralkaröltve zengi: É

l az Isten!s szeretet lánggal buzdít, hogy benn,szakadt szívem

ben lakjék béke,s ne lássak szálkát m

ás szemébe’,

de meglássam

a százszor áldott,örökérvényű igazságot.

Csendesen lélekzik a tenger,

s a parton lent, egy árva ember

nézi, mily’ közel van a távol...

az ég sincs messze a világtól,

a dal is itt zeng, s mindenütt van,

és mint m

ikor a szívem dobban,

túlárad, lüktet bent az élet,s vígan dalolja, hogy m

ég élek!

Parti hom

okban hagyott lábnyom:

a múlt, am

elyre már nem

vágyom,

és ha a tenger lassan mossa,

hisz’ parti nyomnak ez a sorsa,

bár talán fáj, nem bánom

többé,de em

lékim közt él örökké,

és mikor testem

mássá válik

teher helyett megint világit!

Az A

ntipodiumon, 1997. szeptem

ber 27.

212

VIL

ÁG

, VÁ

DO

LL

AK

!

Földrengés után

Világ, vádollak! E

lorzott szabadságm

ért tesz erőssé tolvaj népeket?M

iért hiszed, hogy láncok, meg a rabság

előbb-utóbb a békéhez vezet?

Am

it ma hirdetsz, csak látszólag egység,

mert szolgává tesz m

indenkit ’ki él;szabadság nincsen, csupán kötelesség,s ínségbe döntve senki sem

remél.

Sokan dőzsölnek, de m

ég többen sírnak, korbács nyom

án új vérfolyó fakad,s ha nincs m

ár többé helye újabb sírnak,feltörik a rég horpadt hantokat.

Világ, m

i lenne véled, hogy ha egyszerlerázná láncát m

inden elnyomott?

Ha feltám

adna álmából a tenger,

s a rengő földön rom lenne s halott?

Világ, vádollak, hogy árúvá tettél

mindent, ’m

i szép, jó, igaz és nemes.

Magad’ árulva árván, céda lettél –

elszámoláskor így m

agadra vess.

„Aranyért m

indent meg lehet m

ár venni!”Jelszavad ez, de tudod, nem

igaz...N

em lehet pénzért igazán szeretni...

s elprédált földből égig nő a gaz!

Fordulj m

agadba, nyújtsad fel az égre,az Ú

r Istenhez, megfáradt karod,

213

és legyél ismét anyánk, hogy ha végre

az Isten szólít – és ha akarod.

Adj szabadságot a gyerm

ekeidnek,hogy m

indnek jusson betévő falat,és azoknak, ’kik m

a még hinni m

ernek,legyen a bére égi patyolat.

Az A

ntipodiumon, 1997. szeptem

ber 29.

ÚJ E

RŐ

T K

ÉR

TE

M

Mellettem

állott, de rám sem

tekintettszakadt m

ezében a sápadt halál...jól tudom

bár, hogy mindez csak igézet,

mely m

egtart, még ha bajban is talál.

Új erőt kértem

, és ’mit visszakaptam

,a réginek egy kis forgácsa csak,de áldás m

inden földre-döntő bajban,hogy kibírjam

, ’mit a vállam

ra rakaz élet rendje, és nevetve bírjam

,s ha nem

, a lelkem szól s im

ádkozikújabb erőért...és tudom

, hogy megvan,

míg él szívem

ben a kőszikla hit.

Mert rajtam

százszor-fényes égi mez van,

mely véd, ha néha el is botlanék,

legyen hazám itt, vagy a csillagokban,

ha földi testem nem

volna elég.E

fény-ruhám m

a szikrázón világit,hogy m

egérezzék fent az angyalok,hogy bár talán nincs tündérszép világ itt,m

égis, míg élek, itt boldog vagyok.

Boldog vagyok, m

íg kéz a kézben járunk,s szél borzolhatja dércsípte hajunk’,m

íg szeretet-láng melegít m

inálunk,s az Ú

r kegyes, hogy még álm

odhatunk.

214

Boldog vagyok, hogy itt, a tengeren túl,

megállunk bátran, s bennünk élet ég,

mi választottuk m

ennynek s Golgotául,

míg azt nem

mondja az Ú

r, hogy elég!Ilyenkor otthon, jól tudom

, hogy ősz van,itt bim

bó nyílik, felszállott a köd,am

ott szél dermeszt, fent a havasokban,

pacsirta zeng itt a gallyak között.D

alolj, madárkám

, dicsérjed az Istent,együtt dicsérjük m

i is teveled,hogy hálát adjunk a kegyért, hogy itt bent,szívet adott, m

ely, míg dobog, szeret.

Az A

ntipodiumon, 1997. október 1.

LE

SZ

ÁL

LT

A K

ÖD

Leszállt a köd és eltakarta

a gránát-tépte házakat...A

ködben senkinek sincs arca,s a kin is rejtett kin m

arad.

Köd takarta a tem

plom tornyát,

melyből m

ár nem szól a harang...

s e fájó ködben senki sem lát

utat, se célt. – Ném

a a hang.

Köd takarta a kopjafákat,

a véset rajtuk is kopott...É

lünk, de sajnos, csak a mának,

mert nem

értjük a holnapot.

A köd leszállt és eltakarta

holt ifjúságunk képeit,szívünket m

égis fájón marja

sok emlék. G

yógyír csak a hit.

215

Hit, hogy tán egyszer ism

ét látunks nem

fojtogat többé a köd,kisüt a nap m

egint minálunk,

s madár dalol a lom

b között.

Az A

ntipodiumon, 1997. október 3.

ÉR

ZE

M A

SZ

ITÁ

LÓ

KÖ

DÖ

T

Egy tapasztalat m

argójára

Úgy fáj az élet – óh, beh fáj,

amint húsom

ba belevája kín, de látom

, kék az ég,érezhetem

a szél izét,s a napsugár m

ég simogat

a kertünk lombjai alatt.

Érzem

a szitáló ködötősszel, s a tar lom

bok között,elköltözött nyarak izét,m

ely, jól tudom, hogy sem

miképp

nem hoz lidérces álm

okat,de inkább csendes nyugtot ad.

Érzem

, hogy fáj, s mégis öröm

a lét, Uram

. Megköszönöm

,hogy velem

hál a fájdalom,

s göncként viszem a vállam

on,m

ert láthatok ezer csodát, beszívom

a lét mám

orát.

És bizonnyal elm

ondhatom:

nem csupán érzem

... jól tudom,

velem vagy nappal s éjtszaka,

mert ez a létem

záloga...és am

int múlik az idő,

összefolyik a múlt, s jövő.

216

Úgy fáj az élet, – óh beh fáj,

mégis öröm

, mert nincs hom

ály,m

ert süt a nap és kék az ég,s érezhetem

a szél izét,a m

ezők, hegy s völgy illatát,am

elyet mind csak Isten ád.

És am

int múlik az idő,

árnyékom, lassan, nagyra nő,

és bár elhalkult a dalom,

égnek fordulva dalolom:

csak időt adj, hogy megtegyem

,am

ért testem kellett legyen.

Az A

ntipodiumon, 1997. október 5.

KE

GY

EL

ME

S IS

TE

N, E

L N

E H

AG

YJ!

How

ard Robertsnek

Lüktet a kékes-sárga agy...

Kegyelm

es Isten, el ne hagyj!L

ékelten áll a koponya,s fájást tom

pító mákonya

ringat... Nem

tudja, él-e még,

nem tudja, teste lázban ég,

hogy fényesek a csillagok,de érzi tán, hogy elhagyott,a m

ennybe fel nem érkezett,

nem tudja hol van...elfeled

mindent, s lebeg a víz felett.

Nem

tudja: bevégeztetett,vagy új élet jő s új világ,új tavasz, fakadó virág.N

em tudja m

ég, hogy sorsa mi:

az Úr fog hozzá szólani,

vagy ismét csak az orvosa,

217

’mit nem

felejthet el soha.D

e addig lüktet és lebeg,barátai a fellegek.A

ddig a tenger gondolata fejben m

ég nyugtot sem ad,

csak körbe, százszor körbe jár,m

int szárny-szegett, kicsiny madár.

Nem

fáj neki a kés-acél,s terhétől m

entve, újra éla fáradt, kékes-sárga agy...K

egyelmes Isten, el ne hagyj!

Az A

ntipodiumon, egy m

űtét margójára, 1997. október 17.

SZ

ÓL

TA

M, ÍR

TA

M É

S IM

ÁD

KO

ZT

AM

Átszáll a hang az Ó

perenciánés halkan „Isten éltessent” kíván.A

hangban ott az ember lelke is,

cseng, mert igaz, hisz’ nem

lehet hamis

a jó kívánság ha, mint áldom

ás,szívből jön, s tudja, nem

lesz elmúlás

többé, hiszen az élet biztató,s m

ögötte minden tiszta, m

int a hó.

Szóltam

. – Így régen, vajh, ki is beszélt?H

irdettem álm

om szent ígéretét;

a csüggedőnek adtam biztatást,

dorgáltam is, de m

ikor áldomást

ittam oly régen, beh régen, veled,

ki hitte volna, hogy majd elfeled

fáradt agyunk szép, régi álmokat...

s helyükben kin és csak a csend marad?

Írtam, oly sok sós-könny-áztatta sort,

amint az élet fel s alá sodort,

de szívemből, ’m

it élet gondja rág,kinyílott néha egy-egy szent virág,

218

a szó, az érzés, s megcsendült a dal:

szomorúság, vagy öröm

, diadal,hogy fenn hirdesse, ne hallgassa el:z idd eljött és az Ú

r közel!

És im

ádkoztam sötét éjjelen...

Az U

rat kértem, hogy legyen velem

.R

eméltem

, bennem nem

lesz félelemés fényes arcát m

egismerhetem

.A

sötét éjjel fényről álmodom

–É

brenlét terhe nyűg a vállamon.

Jer, forduljunk most a szent fény felé,

s menjünk zsoltárral jó U

runk elé.

Az A

ntipodiumon, 1997. október 22.

A F

ÉN

YS

UG

ÁR

BA

N Á

LL

OK

Barátom

tól búcsúzom

A fénysugárban állok, bár nem

értemszívem

mért dobban, m

int szent áldomás...

Tudom

, hogy meghalt m

ásokért és értemaz Ú

r s így nincsen többé elmúlás.

A kékes fényben állok, – ez csak álom

, –a valóság m

ég csodálatosabb,m

ert eljött értem, így sohasem

várom,

mert bennem

él és áldón innom ad

a megism

erés ó fakupájából,hogy tudjam

, mért volt a szent áldozat...

A hangja gyengéd, am

ikor hozzám szól,

és lelke ég, míg új utat m

utat,hogy a sötétben el ne tévelyedjek,és kínjaim

ban segítséget ad.T

udom, m

egadja sokszor, amit kérek,

s most jött, hogy hozzon áldott álm

okat.

219

A fénysugárban állok, m

ás is állott,és T

éged vár, hogy vezessed, Uram

.F

ogadd magadhoz, legyen lelke áldott,

amint az égen régen írva van.

Öltöztesd ism

ét patyolat ruhába,hogy földi ínség ne ronthassa m

eg,hogy ne lehessen soha többé árva,s legyen szabad, m

int szél, s a fellegek.T

enéked szolgált, itt, e földi testben:adott, segített szűnős-szüntelen –keze nem

lankadt, sohasem állt resten,

s a lelke Téged keres, Istenem

!E

ngedd, hogy végre otthon legyen Nálad,

hogy építse szent templom

od tovább...T

udom... az orm

on fehér orgonákatlenget a szél és nyugodalm

at ád.

Az A

ntipodiumon, 1997. novem

ber 9.

E F

ÖL

D S

ZE

NT

NÉ

KÜ

NK

...

Göncz Á

rpádnak

Szavaznom

tán nem, de szólnom

szabad,ehhez jogot bús m

agyar szívem ad,

bár messze élek, Ó

perenciánis túl, egy m

ásik magyar golgotán,

melyen m

últ vétkek kin-keresztje áll,de sóhajom

még m

ost is haza száll.

Elvették, régen, jövendőm

’, Hazám

’.L

áncos kopókkal vadászott reámsok, uralom

ra ültetett pribék,bár szentelt földünk’ nem

dúlhatta szétaz árm

ány, mert a föld m

agyar maradt,

mélyén ringatva szabad álm

okat.

220

Régen elvették házam

’, földemet,

s ha másé nem

lett, a szövetkezetosztotta szét bús m

agyarok közötta földet, am

it vér, könny öntözötts fájó veríték – az őseim

é,’kik karddal álltak m

inden vész elé.

Elesett testük, vérük lett a föld,

azoké, kiket a balsors megölt:

jobbágyé, úré...mindenik m

agyarés szolga m

ódra élni nem akar.

E föld szent nékünk...sohsem

eladó,ha védelm

éért jár is a bitó.

Az ősök földje m

ienk is marad,

s ha kell, idézzük meg a holtakat,

hogy védjék, mert e véráztatta por

magyarnak élet, sir, halotti tor,

nem árucikk, ’m

it bárki idegenfelvásárolhat, csak pénze legyen.

Hogy eladja, nincs senkinek joga,

hisz’ másoknak ez csupán m

ostoha,de nekünk szent és édes, jó anyánk,álom

ba ringat, áldón néz le ránk,de tud haraggal rengeni is ám

,s m

ár láng-kéz ír a palota falán.

Az A

ntipodiumon, 1997 október 23.

221

PÁ

RB

ES

ZÉ

D A

JÖV

EN

DŐ

RŐ

L

Az Ú

r :S

zólj Adám

, hol vagy?É

n:

Itt vagyok:C

sábítottak a századok.S

zégyenem ég. – E

z volt az ok,hogy elrejtőztem

. – Nem

tudokszem

edbe nézni! – Városok

égnek körültem, – lelkem

ég –és vétkeim

izzó tüzétruhám

mal le nem

vethetem...

Mit akarsz, U

ram, énvelem

?

Az Ú

rT

udod, nevem nincs: É

N V

AG

YO

K.

Agyagból em

bert alkotok,s figyelm

eztetlek: nagy korokszülöttei, tört csillagok,elérnek m

ajd, s földre zuhanaz égi kő, – fény-farka van –m

aga jő, vagy ha párosanjönnek, m

ind végébe rohan.A

z űrben por csak, semm

iségm

indenik, de ha itt elég,em

lékszik rá sok nemzedék,

s mondják, hogy leszakadt az ég.

De elfelejtik, hogy alant

parázsként izzott hegy s a hant,csak azért, m

ert nektek rohantegy vándor csillag, égi kő.M

egáll majd m

ost is az idő.A

nap sötét lesz, hold se jő.E

lpárolog az óceán,s a végzet vágtat vad lován...A

z élet kitárt kapujánkevesen lépnek be csupán...

Én:

Atyám

, vigyázz akkor reám...

222

Az Ú

r :A

míg sötétben fáj a föld

és feltámad m

inden megölt...

Én:

Igen. Miért van, hogy m

egöltvilágunk többé sohse’ zöld,s a vadlúd korcs libákat költ...?A

z ég se kék: – sötét, konok!M

illiók vére lett homok,

míg teltek évek, századok,

e vér-fövényről dalolok...N

em ringat m

ár az óceán...A

süket feledés taváncsak kínunk ég – az ég csupán, –s az élet benne vár,...talán.É

s mégse’ fáj, m

ert fájdalomnincsen m

ár többé, s a dalomelhallgat, bár nem

akarom,

mert be födi egy sírhalom

.A

csöndben csak az ős-Kaján

dúdolja, amíg vár reám

,ott fent, -a sziklás G

olgotán,egy végső, fagyos délután,dalt, am

ely csak az övé,s ha eldalolta, Istené!

Az Ú

r:Á

dám, legyen lelkedbe’ hit,

amely rem

élni megtanít,

és ami vesztes lábaid’,

ha kell, a mennybe felviszi!

Halld m

eg, hogy népek álmai,

s tiéd is, küzdelemre hí!

Eredj hát s küzdj, s az új ruhát,

amit neked kegyelm

em ád,

vegyed magadra s jőjj elő –

s viruljon ki a temető!

Az A

ntipodiumon, 1997. novem

ber 27.

223

CS

EN

DB

EN

ÁL

MO

DO

M

A szélre bíztam

, hogy vigye hazáiga hangom

at, s míg száll, csak pillanat:

Szeretetet visz, bár az űrben fázik,

és aki hallja, annak nyugtot ad.

A szélre bíztam

, hogy vigye hazáigm

essze kiontott, égő könnyemet.

Hazám

, teérted ömlik m

indhalálig,m

ert távolról is hűséggel szeret.

Ott m

egpihen a hang, felszárad könnyem...

a lomb elringat, csendben álm

odom.

Csodás álm

omból nem

ébredek könnyen,s m

últat idéz a vágyódó dalom.

lelkemre bíztam

, hogy hozzád repüljön,s elvigye néked életem

dalát,hogy vágyból, célból tetté nem

esüljön,m

ely véd és őriz tűzön, vízen át.

Ahogy lehet m

a, kard helyett a tollalkell m

indhalálig, bátran küzdenem,

s mikor ajkam

ról nem fakad m

ár több dal,H

azám, te ringasd porrá vált szívem

.

Az A

ntipodiumon, 1997. decem

ber 22.

A S

ZÉ

LR

E B

ÍZT

AM

Feleségem

nek.

A szélre bíztam

, vinné el Tehozzád,

vak-sötét éjjel altató dalom,

hogy elringasson új világokon át,s virág fakadjon korm

os ágakon.

224

A szélre bíztam

, vinné el a múltba

sok, régi álmunk em

lék-mám

orát,hogy betakarja, puha földre hullva,egy jobb jövendő örök zálogát.

Az éjre bíztam

, a csillagos égre,hogy rám

borítsa fényes sátorát,harm

attal hűtsön, ha a szívem égne,

mikor csókom

tól permetes a szád.

Lelkem

re bíztam, hogy repüljön H

ozzád...helyette, lassan H

ozzád vezetett...N

agy bűvöletben rózsás volt az orcád,s m

egérintetted égő szívemet.

Kezem

kinyújtom, kezedet keresve,

s megosztom

szívem rejtett álm

ait.V

erjen bolondul, csendben, vagy repesve,m

ikor megáll m

ajd, Rólad álm

odik.

Az A

ntipodiumon, 1997. decem

ber 22.

A S

ZE

RE

TE

T M

EG

SZ

ÜL

ET

ET

T

Távol, a fényes csillagok

mindenikében ott ragyog

az örök láng, és nem pihen...

– így vall sok régi pergamen’–:

a sötéten már győz a fény

és megvalósul a rem

ény.

Hajnalra m

eg is érkezetta létet adó szeretet.B

esugározta életünk’és örök tám

aszt ad nekünk,hogy m

egláthassuk a csodát,a fényt egy gyenge testen át.

225

A fellobogó életet

adta az Úr, m

i vel szeret,s m

elyre az ember lelke vár,

a százszor áldott napsugár,e fényből szövött jegykendő:ígéret, áldás, jövendő.

E szeretet véd, m

egbocsát...G

azdag’ s szegénynek egyaránt,és vétkünkből lesz új rem

ény,arra vezet az égi fény.Im

ádjuk e fény-gyermeket:

a Szeretet m

egszületett.

Az A

ntipodiumon, 1997. decem

ber 25.

IGA

ZS

ÁG

, JÓS

ÁG

, KE

GY

EL

EM

A m

esszi ég s világ felettragyog, vezet a szeretet,s e gyönyörű szép csillagot,am

ely egy jászolnál ragyog,követte három

, bölcs király,m

íg nem kiáltott, hogy „m

egállj!”a szívük, m

eg egy látomás,

mely világított, m

int csodásm

ennyei fáklya, égi fény...E

s mindenikhez szólt: „ne félj!”

E napkeleti m

águsokútnak indultak, m

ert a sokjelből m

ár tudták, eljövenda M

egváltó, és megjelent

testben az Úr, a szent K

irály,hogy értünk törje, am

i fáj,s aki m

indent feláldozott,hogy m

egváltsa a holnapot,

226

a vétkező ember-szívet,

amit az Ú

r mégis szeret.

S m

iről a három álm

odott:m

egláthatta az új napot,m

egláthatta Isten fiát:aki a bölcsőből is áld;m

egláthatta, hogy Ő a fény,

az emberré lett égi lény,

a mag, am

elyet Isten adszívünkbe, s m

elyet learata fény-em

ber, az új csoda,ki É

l, bár meg kell halnia.

Eddig nem

tudta senki se’,hogy m

i e három bölcs neve,

s hogy e három név m

it jelenta földön és a m

ennybe’ fent:A

három csendben szól: nevem

Igazság, Jóság, Kegyelem

.A

z Úr m

indez, és Áldozat,

amit az Isten érted ad

és értem, bűnös em

berértŐ

ontott könnyet s drága vért.

A három

bölccsel elviszemén is N

eki szakadt szívemés leteszem

lába elé,hogy az is legyen az övé.N

em arany, töm

jén, mirrha az,

csak amolyan m

ezei gaz,sziksó-virág bizony szegény,’m

it beborít az égi fény,s a három

bölcs itt áll velem:

Igazság, Jóság, Kegyelem

.

Az A

ntipodiumon, 1997 karácsonya után

227

MIN

DE

N A

FÉ

NY

RE

VÁ

R

Az élet tarka-barka és,

hogy elmúljék a szenvedés,

szívembe vág egy balga kés,

hogy gyógyítsa a testemet,

hogy megsúgja, az Ú

r szeret,s folytassam

, minek vége lett;

hogy megérjek néhány tavaszt,

őszt és nyarat, de a harasztropog nyom

omban, s nem

maraszt.

Az égen látom

a napotakkor is, ha leáldozott,s hold tükrén fénylik: nem

halott.

Látok sok fényes csillagot,

de olyat is, mely m

egkopott,s nem

ér meg újabb holnapot.

Távoli csillagok hada

utamra világítana,

mégsem

érhetem el soha.

A föld pedig, bár m

ostoha,s rajta a létem

csak tusa,m

égis az élet záloga.

Sárból vett testünk itt m

arad,s ha új nap újabb kedvet ad,m

egint dalol, szánt, vet, arat.

De ahhoz fény kell, isteni,

hogy el lehessen mondani:

a föld szeret, s örülni hí!

228

Itt lenn minden a fényre vár:

a föld, növény, ember, m

adárés állat is, de várni kár,

mert em

ber mezben állatok

sötétre festik a napot,hogy ne lássuk a holnapot.

Megint rab lett a gondolat,

és eltaposták vad lovaka szellem

-szült virágokat.

Ezért kiáltok: Istenem

!E

ngedd, hogy világos legyen,s fényedben éljem

életem.

Add, hogy ne legyek eszelős,

sem áldozat, se báb, se hős,

de hittel áldott és erős.Az A

ntipodiumon, 1998. január 11.

MÁ

MO

R H

EL

YE

TT

Kék érben piros vér folyik...

kergeti múltam

álmait,

viszi reményem

és hitem,

amíg szívem

ver csendesen...de hol vagy, tündér szerelem

,m

ért nem szólsz m

últamból velem

?

Visz téged is a dobbanás?

A m

últ emléke oly’ csodás,

szivárványíven táncoló,szép, dalos kedvű kis bohó,m

ert bennem lüktet, bennem

él,és ha el is m

últ, még rem

él.

229

Míg ver, rem

él a vén szívem,

és hogy ha egyszer elviszemaz Isten trónusa elé,hiszen am

úgy is az övé,a vérem

nem folyik tovább,

felejtve régi mám

orát.

Mám

or helyett és dal helyettcsend lesz, am

ikor elmegyek,

s e csendben, fényes csillagokazt súgják m

indig, hogy vagyok,m

ert vér, jaj, álom s dal felett,

az Úr tartja a lelkem

et.Az A

ntipodiumon, 1998. február 8.

ÁL

MO

M A

CS

ÖN

D

Am

ikor csöndben rám borult az este

s némán pislogtak fent a csillagok,

itt lent a lelkem az utat kereste,

s a keresésben szívem m

egkopott.

Oh, m

ár mily’ régen keresem

az útat...felvitt az ösvény bércre, s völgybe le,s bár körülöttem

vészek árja zúghat,álm

om a csönd a béke berkibe’.

Most csönd van, s látom

, néma lábnyom

ávala C

soda járt itt, előttem, m

aga,s m

íg szélcsókolta vizek felett szárnyal,lassan vezet a vízen át, haza.

Kié e nyom

? Bár tenger árja m

ossa,a lelkem

mélyén m

égis megm

arad,hogy azt kövessem

, hisz’ hűen mutatja

kétségek közt is, mindig az utat.

Az A

ntipodiumon, 1998. február 10.-én

230

BÁ

LIN

T N

AP

ON

Feleségem

nek

Kis csillag néz be m

a az ablakonés köszöntőt súg S

zent Bálint napon.

Am

it lát az, ha hervadt is, virág,szavakba öntve szívem

zálogát:szegfűm

már hervadt, de vérem

piros,és a szerelm

em könnytől harm

atos,hisz' lüktet bennem

és dalolna még,

hogy énekelje lángoló tüzét...de testem

elnyűtt, meggörnyedve áll,

s csak belül érzi, hogy nincsen halál.V

ilágit szívem, oszlik a sötét

és fény lesz tőle, mind am

erre lép…E

fényben halkan mondja: köszönöm

...S

zerelmed fénye kincs, életöröm

,ha el is m

últ már annyi tenger év,

s ha nemsokára köszönt is a rév,

arany föveny, új, békés partokon,s barázdált, sápadt, konok hom

lokomlassacskán fordul az egek felé –a rév m

ienk lesz s szívünk Istené.K

is csillag néz be ma, B

álint naponszívünk nyitotta, kicsiny ablakon,s am

it belül lát, szeretetvirág,s vele örül e m

egkínzott világ.

Az A

ntipodiumon, 1998. február 14.

ME

GS

ZÜ

LE

TE

TT

Az éjtszakában, m

esszirőlpislákolnak a csillagok,m

ég nem dereng kelet felől,

de él reményem

és ragyog...ángját fújják az A

ngyalok.

231

Rem

ény meg az em

lékezetúj létet ad, hoz új csodát,csendben a jászolhoz vezet,hogy m

eglássam Isten fiát,

'kit újra e világnak ád.

Hozzá viszem

a szívemet,

mert tudom

, hogy megszületett

és testté lett a Szeretet.

Mikor az élet eltem

et,tán m

egbocsátja vétkemet:

Uram

, nyújtsad felém kezed!

Áldó kezed új biztatás,

s fényéből árad egy csodásígéret és feltám

adás.

Az A

ntipodiumon,

EG

Y V

ÉR

TE

LE

N M

ÁR

CIU

S E

ML

ÉK

ÉR

E

1848. március 15.-e 150 éves évfordulójára

Vértelen volt a felkelés,

s az elfelejtett szenvedésm

ámort hozott, befoldozott

elnyűtt reményt, új holnapot

ígért, amelyben összefér

mindenki, aki helyet kér

s ahol a népé a babér.

Sok lelkes em

ber áldozottvért, verítéket, holnapot,s m

i több, tündéri álmokat.

Kívánta, hogy legyen szabad

a nép megint. A

z eszme szép

232

és nem verheti szerteszét

semm

i a szívek szent tüzét!

A zsarnokság bujtogatott,

megm

érgezte a holnapot,de m

ikor ez nem volt elég, s

futó hadára dűlt az ég,idegent hívott a galád,hogy népét irthassa tovább.s holtakból rakott G

olgotát.

És m

egteltek a börtönök,m

ivel a szolgaság örök,csak a szabadság m

úlik el,m

ég ha szent ősök vérivelszerezted is. C

sak Isten ádegy szebb és szabadabb hazát,ha küzdesz, lesz m

ajd gondja rád.

Ha kell, hát jőjjön új tusa:

egy új március idusa,

mely lelkesít és m

egtanít,hogy életünkhöz kell a hit.M

ásként nem jő többé tavasz,

csak elmulás lesz, nem

vigasz,s szívünkben burjánzik a gaz.

A hitnek itt győznie kell,

s a hivők szentelt vérivelm

agot vetünk, hogy nemzetünk

éljen és bármi lesz velünk,

tudjuk, minden cselekedet

azt súgja; szent Hazám

, szeretm

indenik árva gyermeked.

Az A

ntipodiumon, 1998 m

árciusára váróban

233

AZ

T M

ON

DJÁ

K, D

ÖN

TH

ET

SZ

Választási útravalóul

E nagy világban dúl a kapzsiság,

mely kéj ellette, vak rabszolgaság

szekerén gázol át az emberen,

s csupán bilincset, szenvedést terem,

sárba tiporva, ami em

beri;m

égsem m

er senki ellentmondani

a rabtartónak, mert nincsen hite,

hogy harcra keljen egyszer ellene!

E zord világban ném

a lett a jaj,elném

ult már a legvégső kacaj,

vád várja, 'ki a megváltásba' hisz,

kinek sziklából fakasztotta vízoltja csak szom

ját, szőlőnedv helyett,aki nem

gyűlöl, vádol, csak szeret,és bár gúnyolják, van m

ég benne hit,m

ely túlélésre és harcra tanít.

Ma e világ m

ég gyűlöletben ég,s áfium

oltja a lélek tüzét.E

rőszak, börtön más nevet kapott,

beszögeztek már m

inden ablakot,s a fényről így csak álm

odnunk lehet,s várnunk, vezesse m

ajd a lelkeket,egy új napon, a vész-felhők m

ögött,hol m

inden földet könnyünk öntözött.A

zt mondják, dönthetsz a sorsod felől...

csak hogy imádhasd. 'm

i holnap megöl?

Mi m

égis várjuk, hogy felkel a napés a zsarátnok egyszer lángra kap.D

önts hát merészen, s ne a félelem

,de hit vezessen. s em

eld fel velemszavad e százszor sújtott nem

zetért,s ha kell. ne kím

élj sem m

unkát, se' vért.

234

A harcra készen, népem

, hát ne félj!E

lmúlik lassan a könny-m

arta éj,hajnal hasad a vész-felhők m

ögöttés szabad lesz e vér-szentelte rög.B

ár sok az ellen, meg kell küzdened.

Tudd, hogy az Isten harcol m

ajd veled!S

ha nem vezetne m

ég lánglelkű hős,csak a hitedben légy, népem

. erős.

<K

rónikák, II. 15>

Az A

ntipodiumon, 1998 február 27.

TA

RT

SD

ÉB

RE

N H

ITÜ

NK

ET

TO

VÁ

BB

Fáy Istvánnak 80-éves születésnapjára

Arany kupába aszút önt,

áldomást ül m

a és köszöntm

inden barátod, míg lehet,

s kíván dús, áldott életet.K

éri az Istent, hogy továbbonthassad lelked harm

atát:a szent m

agyar szót és betűt,a nagy világon m

indenütt.

Hogy tudjuk m

ég, hogy nem akar

némává válni a m

agyar,s m

ert nem vesztette el hitét,

a jobb világot várja még.

Tartsd ébren hitünket tovább,

és jobb jövendőnk zálogát,a m

agyar szót, mert nélküle

a szent Igének sincs íze.

Míg olvasod a B

ibliád,írásodért gyakran kiált

235

sok, szóra éhes olvasó,m

ert, amit írsz, az biztató!

Ezért kupánkba aszút önt

és nyolcvan-évesen köszöntm

inden barátod, olvasód,szellem

ed áldva és a szót!

Az A

ntipodiumon, 1998. tavaszán

IMÍG

YE

N S

ZÓ

LO

TT

ZA

RA

TH

US

TR

A:

Mert vétettünk, m

egéretts alázuhant az élete kietlen pokolba,'hol m

indig dúl a torna,'hol régen fáj a vágy is,és belehalnánk m

áris,ha nem

volna reményünk,

hogy megbocsátja nékünk

az Úr sok tévedésünk'.

Volt egy szent fejedelm

ünk,hívott, hogy vele m

enjünk,s vegyük vissza a földet,ahol anyáink szültek,és im

ádták az Istent,m

ert a szívükben szólt, bent,a szent fohász az E

gy-hez,'K

i él, teremt és rendez,

és talán megkegyelm

ez.

Az őseink im

ájaszállott és tűz volt szárnya,és égre nyújtott karral,együtt a holt avarral,im

ádkozott a táltos,bús őszön, m

ikor sárosa föld, hogy keljen élet,

236

s elmúljék az ítélet

tavasszal. ha feléled.

Az égnek törd élet

tied lesz, hogyha kéred.N

e félj, ha tüze éget,m

ert táplálja a szépet.N

e fuss, ha kürtje harsan,és fordulj szem

be, lassan,m

inden bajjal, veszéllyel,nappal jőjjön, vagy éjjel...küzdd le és verjed széjjel.

E harcban tán nem

érted,m

ért fáradt meg az élet,

s a tűz, amely kialszik,

mért lesz ham

u... a sós szikm

ért marja ki a füvet,

és jaj, miért repülhet

oly' sok madár, le. délre...

s mért te m

aradsz, remélve,

hogy lesz tavasz majd, végre.

Az A

ntipodiumon,

KE

GY

ET

LE

NÜ

L

Soliloquium

Kegyetlenül és élesen,

vergődve fájt, és véresen,szakadt szívem

- de kék az égés rám

ontotta melegét

a százszor áldott napsugár...N

e repess hát, öreg madár,

s ha nem lehet m

ár szállanod,bár szíved arról álm

odott,köszönj m

eg minden új napot,

237

amit az Ú

r Isten adott...s bár lassan m

úlik életem,

mégsincs velőm

ben félelem,

mert tudom

, hogy nincs elmúlás,

csak küzdelem és változás.

Ha por-ruhám

at levetem,

az Úr kegyelm

e lesz velemés új dalt ád, és új hazát,bár ott is gondolok reád, jó földanyánk, hisz' betakaregyszer öled, és az avar,aztán a hó m

ajd megölel,

hogy sohase felejtsen el.A

ddig, sajogva, élesen,vergődve fáj szakadt szívem

.D

e míg felettem

kék az ég,és reám

ontja melegét

a szent, gyógyító napsugár,addig, szívem

csodára vár.

Az A

ntipodiumon, 1998. m

árcius 11.

VA

LA

MI V

ÁR

Valam

i vár a hó alatt,am

i reményt, nyugalm

at ad,s am

i mindig velünk m

arad.

Ne kísértsen hát félelem

,inkább fogd m

eg mindkét kezem

'...s m

enjünk a szivárványíven,

hogy lásd, télen, a hó alatta zsenge él és m

ár fakadaz új tavasz, s új létet ad.

238

A hó fehér, de nem

halál,am

int pihékben földre száll,s em

lékeim közt m

egtalál.

Beborítja a m

últamat,

mely kín, öröm

és gondolat,hogy álm

odjak új álmokat.

Jer, várjuk együtt a tavaszt!V

árakozóban szent malaszt

hint a fejünkre új vigaszt,virággá váltva m

ajd a gazt.

Az A

ntipodiumon, 1998. m

árcius 11.

MÉ

GIS

KÉ

K A

Z É

G

A zsarnokság áldozatainak ajánlom

Sötét talárban itt járt T

rianon,végigtekintett az új hantokon,keze m

unkáján, zord hegyek között,ruháján vér volt, jelenébe' köd,és a jövője őrülten sikolt:m

egnyílt sírokból újra-kél a holt,hogy követelje, am

i az övé:a m

últ bilincse váljék semm

ivé.

Folyik a könny kín-barázdák között,

Rigóm

ezőn meg vérrel öntözött

sok sír azt kérdi, mért alkottatok

Trianonban sok, tákolt állam

ot?M

ind szétesik, ellepi könny s a por...A

ki teremtett, az m

ajd eltipor.B

ölcsőjükben ott lappangott a vég:s önön népeik m

ondják: már elég!

239

Hűtlen világ, te, m

indezért felelsz,m

íg önérdekből, végre hadra kelsz,hogy védd, 'm

i nálad sincs, mert rég halott:

az álom szülte em

beri jogot.H

elyette kéne most azt m

ondanod:N

em adok néked újabb holnapot,

Trianon, m

ivel te vagy az oka,hogy m

últunk fáj, jövőnk tragédia.

E szerződésből fakadt vérszüret

nem áll m

eg, s egyszer mindent eltem

et,ha nem

nyílnak meg régi s új sírok

és jéggel elvert vak júniusoknem

bizonyítják, hogy nincs vége még,

s egyszer megbékül m

inden nemzedék.

Es ünneplünk m

ajd azon a toron,am

ikor végre meghal T

rianon!

Az A

ntipodiumon,

NÉ

ZZ

FE

L V

EL

EM

A C

SIL

LA

GO

KR

A

Feleségem

nek

Nézz fel velem

a csillagokra...A

z Úrnak rájuk is van gondja,

nekünk meg csendes álm

ot ad,hogy elröpüljünk varázs-szárnyán,érezzük, soha nem

hagy árván,s kegyelm

esen velünk marad.

Alm

unkban fent, az égben szálltunk,ébren, gond-anyó lakott nálunk,és rajtunk annyi seb esett.D

e kezed fogtam nappal s éjjel,

így szerelmünk' nem

tépte széjjelK

aján, s őrizte szeretet.

240

Maradj velem

. Nézd, körülöttünk

új élet sarjad, s ha felöltünktavaszi m

ezt, bár vár az ősz,és éveink oly' gyorsan szállnak,köszönjünk ism

ét a határnak,'hol m

iránk vár s bólint az őz.

Mi akartunk földre születni,

hogy együtt járva, soha semm

ine rontsa m

eg a holnapot.A

meddig élünk itt, e földön,

hidd, a csoda mégegyszer eljön,

és senki nem lesz elhagyott.

Az A

ntipodiumon, 1998. m

árcius 22.

NY

ÍLJ M

EG

, SÍR

OM

Az élet harc csak és a végén

sírhalmom

at csak arra kérném,

ringasson el, amíg tavasz jő,

és még a sziksó sem

lesz meddő.

Sár ölét nyissa újra akkor,

hogy feltámadjon, m

it az aggkor,elnyűtt ruhaként félredobna,szakadt szívvel, de m

egnyugodva,odaad m

ajd az anyaföldnek,m

elyen a győztesek még ölnek,

a vesztesek meg halni vágynak,

nagy szégyenére a világnak.N

yílj meg, sírom

, ha itt az óra,és ébresszél fel virradóra.S

ár öled addig adjon álmot,

hogy álmodjak egy jobb világot.

Az A

ntipodiumon, 1998. m

árcius 23.

241

NY

ÁR

UT

Ó V

OL

T

Feleségem

nek

Előre jöttél...fényes volt a szárnyad,

én meg baktattam

, lassan utánad...A

z út, 'min jöttünk, göröngyös, árva,

és ide értünk, testünkbe zárva...hogy elfeledjük a M

ennyországot,am

ellyel régen az Úr m

egáldott.

Itt lent az élet reánk is fájvaborult, de soha nem

néztem hátra.

Így gyorsan felnőtt bennem az em

ber,hogy szem

be nézzen a félelemm

el,és szem

be nézve, fütyültem rája,

hisz' ez volt írva az életfámra.

Alig kezdődött, azt hittem

vége,s m

ert fájt, éreztem, pihennem

kénepázsitos földön, zöld halom

alatt,am

in még gallyból kereszt se' m

arad,hogy em

lékezzem, m

agamban, várva

egy, Isten adta, áldott csodára.

Téged se kím

élt, s kínzott az élet,és fakóvá vált m

inden reményed,

de erős szívvel mégis m

egálltál,bár m

egkísértett százszor a sátán,és nem

adtad fel soha a harcot,bár könnybe borult tőle az arcod.

Én m

eg csak éltem, elbódult testtel,

s megannyi angyal szólni is restel,

csak üzenték, hogy sohsem kell sírni,

az élet víg-gond, csak ki kell birni,és begyógyulna fájó seb, em

lék,ha irt keresve m

ost imádkoznék.

242

Nyárutó volt és kaszáltak éppen

a vadvirágos, alpesi réten,m

ikor megláttam

ismét az angyalt,

kinek emléke szívem

be sarkalt...és felism

ertem..., hogy réges-régen

együtt jártunk a végtelen égen.

Nem

ismertél m

eg, de szíved zengett,m

ert dalt találtál, hitet, szerelmet,

s bár nem hoztam

le a Mennyországot

ide a földre, ezerszer áldottkis m

écsest hoztam, m

ely mindig égett,

hogy világítsa meg a sötétet.

Ha em

lékeznék a Mennyországra,

emlékeim

nek nem lenne párja,

mert ott is, m

indég látnám az arcod,

érezném szíved, m

ely a kudarcotnagy győzelem

re váltani képes –így kérem

, Isten éltessen, Édes!

Az A

ntipodiumon, 1998. m

árcius 25.

NE

M V

ÁR

T R

ÁM

SE

NK

I

Szent otthon, rólad sokszor álm

odom,

bár deszka volt a betört ablakonés zárt ajtónkat is beszögezték,keresztre verték nem

zetem testét,

s mikor besurrant közénk az éjfél,

túl szétlőtt házunk rom-küszöbénél,

csak engem lelt ott... S

zél fútta arcom,

mint úrrá váltam

tenger kudarcon.

Nem

várt rám senki...batyúm

ba' gondom...

idegen voltam m

ásutt és otthonrom

okon álltam, terpesztett lábbal,

243

és szembe néztem

már a halállal.

Később a léttel nézhettem

szembe,

s mert kényszerített, m

agam törtem

bea fegyver védte börtönkapukat …hogy egyszer végre m

egszabaduljak.

A m

últat érzem, de van m

ég célom,

nem játszik holdfény sápadt acélon,

amit viszek, m

ert nem ölni jöttem

,nem

bosszút állni – későn...törötten,de im

ádkozni, helytállni, várni...jöttem

, hogy adjak, történjék bármi.

Adjam

a szívem bús dobbanását,

s hogy megidézzem

az Úr csodáját.

Szent otthon, rólad sokszor álm

odom,

és könny csorog a fáradt arcomon.

Am

int pereg, fáj, míg em

lékezem,

bent ég az emlék, s itt m

arad velem.

Haza s az otthon összeolvadott

emlékeim

ben, s csalfa századokégbe em

elték, hogy lássam m

egint,és földre sújtva hordjam

gondjait.

Az A

ntipodiumon, 1998. m

árcius 30.

AZ

IDŐ

KÖ

ZE

L

A m

agyar választásokra váróban

Ébredj fel népem

, ébredj végre fel!R

ég' léprecsaltan, sírodhoz közel,térjél m

agadhoz, ameddig lehet,

hisz' kínzó, mély seb rágja lelkedet.

Ébredj fel! L

ásd be, most kell küzdened,

nehogy elérjen fájó végzeted:hogy a sötétben, kínnal vándoroljszolgává váltan. V

ár a hangyaboly,

244

mások javára rótt örök robot...

Annak a sorsa, aki elbukott!

Küzdjél és győzz m

ost, árva nemzetem

!T

iéd – akard csak – az új győzelem.

Kérjed az Istent, hogy adjon hitet,

hogy hűen szolgáld öntestvéredet,hogy őseidhez ism

ét hű legyélés tudd, hogy benned e régi gyökéraz em

ber-nemnek elejéig ér,

ahol erő volt és piros a vér!T

artsad hát észben, sohse veszhet ela hű, erős és a bátor kebel.

Álljál ki hát! T

e vagy a vasverő!N

éked kovácsol szablyát az idő,hogy m

egőrizhesd, ami a tiéd,

s ha szükségben vagy, az Úr karja véd.

Mindenki szám

it – megszám

láltatottm

indenik élő és minden halott –

mert szólnod kell, hogy tudják, m

it akarsz,és nélküled nincs sem

béke, se harc.É

bredj fel, népem, ébredj végre fel,

hogy magad' váltsd m

eg. – Az idő közel!

Az A

ntipodiumon, 1998. tavaszán

TA

GA

DO

M

Ha fáj is néha m

indegyik tagom,

ameddig élek, m

indég tagadom,

hogy háborogva fáj a lelkem is,

bilincsét rázva. Csattogó haris

a fú között oly' nyugtatón dalol,s szíve repesve, halkan zakatol...az enyém

, bennem, néha dübörög,

ha foldozott is, az ütem örök

és számadásra szólított m

a fel,

245

hogy ne küzdjek az Isten lelkivel,s m

agamban győzzem

már le a gonoszt,

.azt .parancsolja: "szívedet ma hozd,

ha szakadtan is már, az Ú

r elé...m

ert, épen, kínban mégis az Ö

vé!H

ozd foldozottan, nem úgy, m

intha kincslenne a rávarrt, acélos bilincs,m

ely létet hordó, örökös rabság,több, m

int megszolgált, kem

ény Igazság,de K

egyelem, m

ely sújtva is szeret,m

ert benned tartja fájó lelkedet,hogy jót tegyen, hogy küzdjön, m

íg lehet,s valóra váltsa: sem

mi sem

temet

örökre el, mert könnyű lesz a föld,

hegyhátak, erdők, völgyek színe zöld,s feletted bársony buborék az ég...!"É

rzem, belül nagy honszerelm

em ég,

a lelkem m

égis fáj, bár tagadom,

mert láncba verten járja a toron

az utólsó, nagy, vad, földi táncot,olyat, m

it eddig senki se' látott.M

ikor megállok, m

egszédült fejjel,a szívem

száguld, s csordult kehellyeliszom

az élet fanyarkás borátés így köszöntöm

létem alkonyát.

De tagadom

, hogy fájó lelkem ég,

és hogy nem oltja perzselő tüzét

semm

i e földön – százszor tagadom,

míg végre egyszer elném

ul dalom.

Az A

ntipodiumon, 1998. április 4.

– a dúlás és szabadulás napján

246

AG

GÓ

DÓ

SZ

ÍVV

EL

Kovács P

istának

Am

int itt állok, az eső pereg:angyalok könnye, am

it nem m

erekösszekeverni em

ber könnyivel,hagy egyszer végre én sírhassam

ela bánatom

, míg csendesen pereg...

míg szürke utcán szürke em

berekróják a gond s az élet útjaitszennygőzös sárban, hisz' az van csak itt.A

ggódó szívvel magam

is megyek,

amíg felettem

síró fellegeksok szürke rongyban, borongós arccalbíztatnak: küzdjek m

eg a kudarccal.B

íztatnak, küzdjek meg önm

agamm

al,hagy m

ire egyszer megjő a hajnal,

s tavasz virága a sárból kikél,bizonnyal tudjam

, hogy az Isten él!H

agy van tavasz és vár a győzelem,

Testvér, ha végre kibékülsz velem

,és m

egfoghatjuk egymás vén kezét,

hagy szerződésünk ne téphesse szétsenki, sem

földön, sem a föld alatt,

s tanúul hívom m

ost a holtakat,hagy nem

lesz szenny a földi szívben több,s új életet hord m

ajd az ősi rög.

Bár körülöttünk m

ég az éj sötét,és csillagot sem

hord a barna ég,s csupán a széllel száll feléd dalom

,hogy hallgassad m

eg, kérem, akarom

,arról, hogy m

égis él a nemzetünk,

és kell, hogy érte bármit m

egtegyünk,hogy anyánkat ne hagyjuk el soha,m

ert minden m

ás csak csalfa mostoha.

247

Nincs m

ás anyánk – köszöntsük hát: „Jövel,béklyódat ism

ét azok tépik el.akiknek élet m

inden Gondolat,

mely eléri, hogy végre légy szabad".

Az A

ntipodiumon, 1998. április 22.

NE

SÍR

J

Czira É

vának

Csönd van, m

ikor imádkozom

,hogy földi, bús határokonvégtére békesség legyen ...győzzön a fény az em

beren!É

let e fény, nem elm

úlás:A

nyag bilincsből új, csodásvilág fakad, bár hull a hóés szom

orú a sirató.F

öldanyánk öle gondos ágy –s m

egfáradt testet hí a vágy.

Ne sírj, a szeretet örök,

s a fekete, alföldi rögnem

rejtheti a lényeget,m

ely él, ha nem is kérdezed, –

a lelket, amely úgy szeret

ma is, m

int rég, s itt van veled,hogy vezesse a léptedet,s örökké fogja a kezed.K

érd az Urat, hogy így legyen,

s könnyed apadjon csendesen.

Az A

ntipodiumon, 1998. április 30.

248

HA

ÉJ Ö

LÉ

BE

N A

LH

AT

OM

Ha a föld m

élyén alhatom,

nem kell, hogy zengjen a dalom

,m

ert álmom

fény, harmónia,

és nem lesz m

it dalolnialelkem

nek fent, az Úr előtt,

hiszen, 'mit három

párka szőtt,m

egénekelte annyi más...

Nem

kell ide új áldomás,

sem bor, se' dal, csak új rem

ény...s belőle kél az égi fény!

Ébren is látom

a csodát,ezer tudat-határon át,s dalom

is fénnyé változik,hogy a világ virágaitölelje éjen, s nappalon,és zengje: m

inden rokonome széles világ kerekén...te porból, – sárból lettem

én,de lelkünk fény – m

inden fölött,s hó-patyolatba öltözött!

Ha éj ölében alhatom

,álm

om elringat s hallgatom

a csodás, égi dallamot,

amit az Ú

r Isten adott.F

ényről zeng menny s az óceán

és nyugtatóan néz le ráma csillag-pitykés, m

agas ég, s szerelm

e bent, szívembe' ég,

és amíg halkan zakatol

a fény csupán nekem dalol.

Az A

ntipodiumon 1998. m

ájus 1.

249

ME

SS

ZE

SO

DO

RT

A S

ZÉ

L

Édesanyám

emlékének

Az éj m

inden szépet beburkolt körültem,

egy diási sírhoz mégis elrepültem

.L

ent a nádas alatt a Balaton fénylett,

s mindenütt, 'hol fény van, ott az örök élet.

Egy besüppedt sírra tettem

egy virágot...A

nyám nyugodott itt, az em

léke áldott.D

e a lelke fény lett – hol is lenne másutt –

az Úr elé vitte egy százszor csodás út.

Mára ott várt engem

, ott várt oly' rég óta,C

sendben megöleltem

és vártam, bár szólna...

A hangja oly halk volt, az enyém

elcsuklott,s 'm

int a fényben álltunk, maga az Ú

r volt ott.É

s amint beszéltem

, szemem

ből könny pergett,s m

egint éreztem az anyai szerelm

et.

Köszönteni hoztam

sok emlék-virágot,

Édesanyám

, lelkem, légy ezerszer áldott.

Messze sodort a szél, ezért lettem

vándor...H

etedhétországban vert jég is, meg zápor,

és sokszor azt hittem, vége a világnak,

száraz szemm

el sírtam, belül kórok rágtak,

s hosszú éjtszakákon, ugaron, csapáson,m

agamban, vagy éppen hangos áldom

ásonfeléd szállt a lelkem

– Édesanyám

, lelkem...

örök bocsánatod' ma este is esdem

,m

ert nem voltam

olyan gondoskodó fiad,ahogy' kellett volna, s a szürke gondokatnem

vettem le hajlott, öreg vállaidról...

Éjtszakák csendjében csak halk szívverés szól,

az én szívverésem... dobogó bánatom

...T

udom, hogy nem

zár be süppedő sírhalom,

és szellem-kezeddel fogod a virágot...

Édes S

zülőanyám, légy ezerszer áldott.

Az A

ntipodiumon, 1998. m

ájus 10. Anyák napján.

250

KÖ

ZÖ

S É

DE

SA

NY

ÁN

K

Egy A

nyák Napján tartott választásra

Közös É

desanyánk, a Hazánk vajúdik.

újra-éli régi, vész-szülte álmait,

és ha fiai most cserbe hagynák m

egint,elég erős lesz-e, hogy kibírja a kínt?E

lég erős lesz-e? lesz-e híve, társa,hogy elkészülhessen a feltám

adásra?lesz-e szilárd hite, hogy fennhangon m

ondja:É

lni jöttem ide, nem

halotti torra!

Hazánk, ha van hited, tied a jövendő,

bársony-puha öled nem lesz többé m

eddő,és m

ély álmaidban az Ú

r fogja kezed,s a m

últadba nézve jobb jövőbe vezet.H

azánk, Édesanyánk, im

ádkozunk érted,verítékünk hullik, úgy, ahogyan kérted –de ha kell, a vérünk’ is teérted ontjuk,s toll és eke helyett kardunk’ is kivonjuk.

Meglásd S

zülőhazánk, eljő majd a béke,

s nem hullott hiába m

eghalt hősök vére,és, ha m

agad sorsát írod ma az égre,

láng-betűkkel írjad, hogy olvassák végre:M

ienk a szabadság, évezredes álom,

igazsággal szerzett... túl csonka határon,túl a régi börtön láncos kapuján is,m

ert, ha hiszünk, győzünk, s feltámadunk m

égis!

Az A

ntipodiumon, 1998. m

ájus 10. A választás napján.

251

KI É

RT

EN

É A

Z IS

TE

N Ú

TJ

AIT

?

Feleségem

nek – Anyák N

apján

Mikor a fényes nap reád nevet,

érzed-e, Isten mennyire szeret,

hisz’ égi fényből kehellyé válvacsodát hozhat tál e vén világra.C

sodának adtál testet, szárnyakat,hogy m

indig szépre, jóra várjanakaz Ú

rban bízó, zsoltáros szívek...és m

indezért, ha kell, hát küzdjenek.

Köszönöm

ezt a bűvös életet,a neve láng és örök szeretet,és szépen m

agba szökkenő kalász,m

inek párjára másutt nem

találsz.K

öszönöm, hogy a csillagos égből

dallamot hoztál, részt az egészből,

hogy gazdagabbá váljék a világ...A

z Úr áldása szálljon érte rád!

Ki értené az Isten útjait,

hogy mikor büntet, áld, s m

ikor tanít?K

i értené, hogy mért anyánk öle

az új, jövendő élet jegyese?K

i értené, hogy korszakokon átm

ért anyánk az, ’ki hordja a csodát,az újabb élet szép ígéretét,hogy rabláncunkat az téphesse szét?

Ki értené az Isten útjait,

hogy tavasszal a sok rügy kivirít?és hogy Istennek m

iért lett ma szent

az Asszony, aki új em

bert teremt?

Én is csak sejtem

, érzem a csodát,

az élet örök, új diadalát,

252

s megköszönöm

és hálákat adok:É

gi csodától lettünk boldogok.

Az A

ntipodiumon, 1998. m

ájus 10.

KÉ

TS

ÉG

BE

ES

ET

T, B

AL

GA

AK

AR

ÁS

SA

L

Kétségbeesett, balga akarással

mért sodródsz népem

a Nyugat felé?

Mi csábít olyan bódító varázzsal,

mely m

últat rombol csalfa sem

mivé?

Mondd, P

árizs vonz-e és az Eiffel tornya,

vagy Szajna-parti, bűvös éjtszakák?

A M

ulin Rouge és hajnalig tivornya

tompítja tán el T

rianon szavát?

Mondd, L

ondon vonz-e? Parlam

entek anyjatalán, ’m

i csábít, s ködös Albion,

ahol, érdekből a porba taposvaaz önzés m

indég új keresztre von?V

agy Shakespeare verse vonz, s a M

agna Carta,

vagy királyság, ’hol nincsen hatalom...

és akié, bár a nép nem akarta,

az sohse’ fekszik a ravatalon?

Vagy N

ew Y

ork vonz, és Ellis szigetére

ha nem is enged vám

osok hada,onnan hozod, hogy otthon legyen „végre”burger, snack-bár és „gutter-m

edia”?H

aza-viszed a szellemet, s a nyüzsgés,

a nemzetközi bűnszövetkezet,

s a TV

az, ’mely agyba, szívbe is vés

kapzsi, irigy és torz eszményeket.

Kétségbeesett, balga akarással

mért kívánod, hogy szolgává legyél?

Mért engeded, hogy m

ákonyos varázzsal,vakon sodorj on N

yugatra a szél?

253

Mért engeded, hogy a pénz uralkodjék,

s az életed is másoké legyen?

Ébredj! U

ralmad híre m

ért csak emlék?

Az Ú

rba’ bízz és küzdjél, nemzetem

!

Az A

ntipodiumon, 1998. m

ájus 17.

ITT

ÁL

LO

K

Itt állok, egy kis, köves szigetens m

ögöttem végső versem

hídja ég,hogy elválassza, ha én nem

merem

,a kövektől m

a mindazt, am

i szép.

A szikla szirt így m

agára marad,

barázdált ormán csak a szél dalol

képmutatóan, hisz’ nyugtot nem

adse’ szél, se’ orkán...soha és sehol.

A vádad fájt, hogy én csalárd vagyok,

s a szódra fáradt lélek-ablakokhalkan becsukták m

indkét szárnyukat.

Legyen a szélé ezután a szó,

ha már nem

vijjog a tárogató,hogy harcra hívjon élőt s holtakat.

Az A

ntipodiumon, 1998 őszén

KE

GY

EL

EM

ÉS

IGA

ZS

ÁG

lement a nap és itt csak

lidércfények ragyognak.C

sábító lángjuk balga,s nem

tudják, lesz-e holnap.A

z égen is sötét van,kialudt m

inden csillag.É

letünk test igában,m

últunk emléke: illat.

254

A hold m

ásutt világít...N

em látunk a sötétben...

lesz-e majd jobb világ itt,

ha elmúlik az éjjel?

Van-e m

ég itt zsarátnok,m

ely fellobbanhat újra,ha elm

úlik az átok,s a lélek szele fújja?

Hol a parázs. Ú

r Isten,hogy láng váljék belőle?H

isz’ más rem

ényünk nincsen...M

ért küldtél hát a földre,ha parázs sincsen bennem

,csak fájó hús döröm

böl?L

üktetve zúg a mellem

a vágytól, kíntól, könnytől.

Hadd legyek én zsarátnok...

lehelj, Uram

, reája,s a láng, am

elyre várok,legyen világ-csodája.H

irdesse: jő a holnapés nem

lesz benne gazság...A

z élet-könyvben új lap:K

egyelem és Igazság!

Az A

ntipodiumon – várakozóban.

NÉ

ZZ

RÁ

NK

, UR

AM

A választás m

ásodik fordulóján

Nézz ránk, U

ram, nézd, m

ily’ lassan pereg hom

okóra, s mint folyik a könny...

Gerinctelen és árva em

berekm

egtört szeméből bám

ul a közöny,

255

szívükben nincsen vágy, sem áldozat

és jajjal-bajjal van lelkük tele...nem

álmodnak m

ár dicső álmokat,

s még azt se’ m

ondják: megnyugszom

bele.V

an-e még m

ás ma, m

int visszavonás,árm

ány, gyűlölség, kapzsi hatalom?

esz-e jövendd – szabad és csodás?V

an-e ember, hogy m

ondja: akarom?

létezik bárki, ’kinek van hite,aki m

inálunk hű, s kiállni mer

szíve szerint, bár orkán ellene,s lábánál m

ár a fél-ország hever?

Nézz ránk, U

ram, és kegyelm

ed’ terítsdaz égi sátor kékjével fölénk,hogy talpra álljunk, s áldásod’ m

a hintsdreánk és légyen kegyelm

ed miénk.

Neked ajánljuk árva nem

zetünk’,m

unkánkat, vérünk’ és az életet,m

ost bilincsben, s ha szabadok leszünk,a jóért küzdve, úgy, ahogy’ lehet.V

ezesd, Uram

, ma ezt a nem

zetet,hogy m

egtalálja végre önmagát

jó s rossz között és tudja, eltemet

a rabság, ’mit az árm

ány lelke ád.M

ár alkonyul, a nap most búcsúzik...

Láttad, U

ram, egy nép m

it is tehet...V

edd le válláról régi bűneit,és szabadítsd m

eg ezt a nemzetet!

a Te népedet!

Az A

ntipodiumon, 1998. m

ájus 24

256

A R

ÉG

I HŐ

SÖ

KÉ

RT

Imádkozom

a régi hősökért ma

és felidézem szent em

léküket.G

ondolok a sok nem-vágyott babérra,

’mit az utókor lassan elfeled.

Am

ért meghaltak: örök kötelesség...

csontjukba rágott szenvedés, halál...Ú

gy imádkoztunk: U

ram, el ne essék

annyi szerettünk, s imánk égbe száll!

Felkiáltottunk, fel a puszta földről –

a testvérért, apáért, kedvesértés a H

azánkért, ’mit fájdalom

őröl...áldjál. U

ram, m

eg minden cseppnyi vért!

Mi. ’kik m

ég élünk, lábadhoz borulvakegyelm

ed’ kérjük, Seregek U

ra...F

akadjon hősök véréből ma újra

egy jobb jövendő reménysugara.

Nem

mi akartuk azt, hogy m

egmaradjunk,

Te döntöttél így rólunk, Istenünk,

hogy a vadócba piros rózsát oltsunk,s N

eked áldozzuk megfáradt szívünk’.

Maradj velünk, hisz’ nőnek m

ár az árnyak,s szerelj le m

inket, Seregek U

ra,m

ert nincs szüksége ránk már a H

azának...s a H

adak Útján vár reánk C

saba.

Az A

ntipodiumon. 1998. m

ájus 30.

257

A G

YE

RT

YA

LÁ

NG

JA

LO

BB

AN

Ha fú a szél, a gyertya lángja lobban

s e lángtól árnyunk lassan nagyra nő,de sutba dobva, egy sötét sarokbankialszik, s m

eghal vele az idő.

Az indulat is fel-fellobog néha,

s ha nincs mi szítsa, m

egnyugszik talán...jogos vagy sem

, ha túláradó: prédaa szó s a tett – az élet alkonyán.

Mikor m

egáll a láng a válasz-úton,világit csak és soha se’ kell zúgjon,m

ert tudja, újabb korba érkezett.

Új évbe érve álljunk m

eg egy percre,és kérjük, Isten különös kegyelm

elegyen velünk, m

ert tudjuk, hogy szeret.

Az A

ntipodiumon, 1998. június 3.

VÁ

RJ

UK

, HO

GY

EL

JÖN

A nap m

egállt a kékes fényű égen...nem

cseng már többé sem

dal, sem kacaj,

amit hallottunk régestelen-régen,

míg ránk nem

zúdult orkánként a baj.D

e nincs idő és nincsen mozdulat több,

mert görcsbe fagytak népek, em

berek...C

supán az mozdul, aki tán az ördög

szavára lett ma vad fenegyerek.

Nekem

még könny se’ gördül arcom

on...T

udom—

e még, hogy m

iért nem pereg?

258

A dal s a könny, bár Istennel rokon,

kiszáradt már, s rabok az em

berek.

Új határt húztak, lent, a sajgó földön,

s megderm

edt minden lüktető röge...

Az árm

ány húzta, cselből lett a börtön,dér s vér hullott az árva földre le.A

nemzetünket lassan egyre rágta

a kór és tépte és szaggatta szét,porba taszítva, hogy m

inden garázdaeltaposhassa pislákló tüzét.A

kik elestek, megküzdve a harcot,

szabadon éltek, s úgy jött a halál...T

rianon tett csak rabszolgává minket,

és börtönben tart, míg élve talál.

Mi m

égis élünk, csonkán, szomorúan,

s várjuk, hogy a nap mozduljon m

egint...V

árjuk, hogy eljön Megváltónk, s a gondban

valóra váltja népe álmait.

Mi m

indig várjuk, munkában és hittel,

bár lelkünk, s testünk lassan lesz erős,hogy vezessen, m

ert más vezérünk nincsen,

s gyávákból így lesz milliónyi hős.

Egy cseppnyi könny sem

gördül arcomon,

és már tudom

, hogy miért nem

pereg:az égen fenn, egy piciny csillagonláthatjuk m

ár a szent ígéretet.

Az A

ntipodiumon, 1998. június 4.

ME

RE

DIT

H

Isten veled, halvány virág,sírok, és sír a nagy világ,am

int keres és nem talál,

s azt hiszi, elvitt a halál.D

e élsz, tudom! N

em m

úlhat el,bár, hogy-ha kérdem

, nem felel,

se test, se lélek, sem az É

g,m

ely rejti életed tüzét.

Bizton tudom

, hogy élsz tovább,s bár földünk kéklő sátorátelhagytad, m

égis itt vagy, itt,

hogy feltöröld a könnyeink’s érezzük, velünk vagy m

egint,hogy zenghesd az Ú

r dalait.

Az A

ntipodiumon, 1998. június 14.

A T

ÁR

GY

AK

IS B

ES

ZÉ

LN

EK

László G

yulától búcsúzom

Tehozzád m

ég a tárgyak is beszéltek...a hangjuk halk volt, csendes, biztató,és am

it róluk megsúgott a L

élek,neked: új fény volt, új irányt adó.A

zt súgta, hogy rég tévedtünk a ködbe’,m

ert őseinkről keveset tudunk,és azt is rosszul, s nem

nézünk a földre,...vogul gúnyában szlávul álm

odunk!

Anonym

usból szószátyárt teremtünk,

besenyők elől meg elm

enekülünk,

260

nyugatot járva, ha nyeregbe ültünk,rabolni m

entünk, ez volt mindenünk.

Kultúránk sem

volt. míg e keresztyénség

közénk belátást s erényt nem hozott, –

és nyugat nélkül nem lehet rem

énység,és ez m

egért sok, nagy áldozatot.

De te ezt láttad, m

int éltek az ősök...K

iásott csontváz, kard neked beszélt,s tengernyi sírban m

egláttad a hősökgondját, baját és egész életét.L

áttad a szorgos köznép életét is,tudtad, m

iben hitt, s miről álm

odott,s hogy m

ire szolgált egy-egy szép kaláris,m

ikor a sírba feküdt a halott.

Művész szem

eddel tisztán láttad őket,és hallottad is, hogy m

it mondanak...

Megidézted az elrejtett erőket,

hogy lásd, az álom igazság m

arad;hogy m

agyar lakta rég a pannón fölcet,uralm

a bár több ízben elveszett,de visszatért, hogy – bár a földre görnyedt –m

egmentse ism

ét e szent nemzetet.

Bár óvatosan m

ondtad ki a tételt:hogy több volt m

int egy nagy honfoglalás.L

áttuk, hogy végre a nap egyszer felkelt,és nem

lehet több csűrés-csavarás!H

ogy élhess, „termékeny bizonytalanság”

volt a neve, de tudtad, hogy igaz.B

enned nagy látót vesztett a magyarság,

s lábad nyomát nem

lepi be a gaz.

Az A

ntipodiumon, 1998. június 17.

261

HO

L V

AG

Y K

IRÁ

LY

UN

K, IS

TV

ÁN

?

Hol vagy királyunk, István?

Em

léked ragyog tisztán,de hallod-e, hogy néped sok régi terhe éget,s azért kiált az égre,új igazságot kérve?

Az eddigi kem

ény volt,és árnyékában m

egholtm

egannyi zsenge élet...m

ert így szólt az ítélet.M

ost új törvényre várunk,segítsél m

egtalálnunk!

Az országot s a népet

az Isten védi csak meg

csapástól, vésztől, gondtól...m

i nem tudjuk, m

agunktól.N

élküle fogyunk, foszlunk,s m

egtagadjuk a múltunk’.

Könyörögjél hát értünk,

hogy éledjen reményünk.

Vezessél erős kézzel,

mert úgy senki se’ vész el,

és megm

arad a nemzet,

a Te örök szerelm

ed.

Szent, jó királyunk, István,

Tehozzád esdünk, bízván,

hogy kérésedre Istentán enyhit a bilincsen,hogy legyőzhessük Á

rmányt,

s ne kergessünk szivárványt.

Az A

ntipodiumon, Szent István napjára

262

A K

ÖR

VÉ

GR

E B

EZ

ÁR

UL

A m

agyar parlamentben

már elhangzott a szó,

erős ígéretképen,am

i oly’ biztató,arról, hogy egyszer, végretán tavasz lesz m

egin’s egy újabb nem

zedékrenem

vár többé a kin.

Ezentúl ism

ét szent lesza haza, hit s család,a nem

zettől ’ki elvesz,bűnhődik a galád.A

láthatár kitárulegy jobb jövő felé...A

kör végre bezárul,s a föld is reng belé.

Nem

álmodtunk hiába...

megtörtént a csoda...,

vagy ébredésre vár ma

álmaink m

ámora?

Úr Isten, buzgón kérünk,

hitünk legyen való,teljesedjék rem

ényünk,ha hull is m

ég a hó.

Az A

ntipodiumon, 1998 júniusában

CS

ITT

ÉN

Y

Balatonparti em

lékeimben él

Az őseim

is gyakran jártak arra,m

ikor a tóban még sellő lakott,

mikor halászok acél-izm

ú karjafatörzsből vájt m

ég bodon-csónakot.

A tó partján oly’ sűrű volt a nádas,

és víz ölelt sok fűzfa-gyökeret...A

lattuk kincsek – s a magasból egy sas

keringve les, mert vadászni szeret.

Tölgy, fenyves, szilfa suttogott a szélben,

s felettük lősz-fal meredt ég felé...

A nap lem

ent és sötét lett egészen,T

ihany árnyéka így lett Istené.

Csittény, terólad gyakran álm

odom m

ég,s m

eglátogatlak a romláson át...

lelkemben képed elvarázsolt em

lék,s lom

bjaid zsongják a múltam

dalát.

Az A

ntipodiumon is rólad álm

odom

VÁ

LA

SZ

EG

Y K

ÍNA

I VE

RS

RE

Czira Z

soltnak

Írtál, s most itt a válasz:

Akárm

erre is szál’asz,vonz otthonod, s a föld.H

a fáj is már az élet,

s jég-verte a vetésed,könnyedet letöröld,s m

osollyal nézz az égre...

264

A M

indenség zenéjem

eggyógyítja szíved,s ha fáj is m

ég a bánat,vedd ünneplő ruhádat:a szép em

lékeket,idézzed fel a m

últat,m

elyből sokat tanulhataz, aki m

egbocsát,s ’ki rég koloncot hordott,legyen szabad és boldog,s ne járjon G

olgotát.

Az A

ntipodiumon, 1998-ban L

i Sang-jinnek

BÉ

KÉ

SI IS

TV

ÁN

NA

K

a bujdosó magyarok papjának

Ajkadról buzgott, m

int hűs, hegyi csermely,

a magyar szó s az É

g áldotta dal...’m

int Veled ültünk, kies lett e zord hely,

s elesettségből vált a diadal.V

erseket mondtál, – tán m

ár nem em

lékszel, –F

ekete Bojtár sok, sóvár szavát...

Ajkadon függtünk – szód sohase vész el –

Az Ige vers, ’m

it csak az Isten ád.

A köd takarja m

ost már a nyom

unkat,de szem

ünk mégis az E

gekbe lát,nem

hiszünk bár a kőbor csillagoknak,de m

eghalljuk a Mindenség szavát.

Nem

fáj tovább a csontnyüvő öreg-kor,sem

a szívünk, mely vergődve repes,

s létünk jegye csak egy kupa fanyar bor,m

ely, ha nem ízlik, csak m

agadra vess.

Az Ú

r oly’ régen állította sorbam

indegyikünket, s küldött küzdeni,

265

mégse feledjük, hogy ránk van m

ég gondja,s hogy terhünk göncét m

agára veszi.Így, am

íg éltet, kell, hogy munkálkodjunk,

ha csonkán, törten is, de hív az Úr...

Jó hegedűként nincs magunkra gondunk,

a Művész Ő

, s mi zengünk, m

int a húr.

Az A

ntipodiumon, 1998. N

agyBoldogasszony napján

WA

SS

AL

BE

RT

TE

ME

TÉ

SÉ

RE

Az Ú

r rég porból gyúrta,s belé lehelte lelkét,arcot adott a pornak,a szívnek m

eg szerelmét.

Szót is adott, hogy szóljon,

amikor m

ás már nem

mer,

és küzdjön, Erdély, érted,

hogy hallja minden em

ber.

Küzdött, oh, sokszor árván,

mert volt benne rem

énység,s éberen állt a vártán,m

íg mások vesztét lesték.

Fájt m

últja s a jövendő,vágya az ősi földre...lidérc ígéret – m

eddő –m

egcsalta mindörökre.

Bujdosott m

essze földön,s a kín kenyerét ette...A

nagy világ is börtön,ha nem

léphet a földre,m

ely elringatta régen,s m

indenik ősét védtem

ely az övé egészen,és m

égse’ engedték be!

266

Nem

kellett tán a földnek?A

zoknak nem, ’kik őrzik...

s majd Istennek felelnek,

mert nem

várták, mint illik.

A föld m

ár nyúl feléje,a M

ezőség már várja,

ha meg is tagadják tán.

Erdély az ő hazája.

Ham

va, ha lassan porlik,vagy szerte száll a szélben,hó lesz a havasokban,vagy sárrá lesz a réten,m

ikor leér majd egyszer

jó Földanyánk ölébe,

ott is tudja, hogy ember,

és feltámad m

ajd végre.

Nyugodj m

eg, vándor lélek,E

rdély szent öle vár rád...büszkén m

ondjad, hogy „Élek!

és állom m

ég a vártát!”Így m

égy az Úr elébe,

hogy elvegyed jutalmad’...

s ne ródd fel a hazádnak,ott csak em

berek laknak.

Az A

ntipodiumon, 1998. augusztusában

GY

ÁS

ZB

ES

ZÉ

D

Veszely János felett

Am

íg mindenki könnyes szem

mel gyászol,

a pillanat egy új létet varázsolszem

ünk elé, mely örök és csodás.

A lélek él, nincs igazabb valóság,

mely elvezet m

ost mindenhez, ’m

i jóság,m

ely több, mint álom

, ködös látomás.

Szeretet-fény az, m

egbocsátás fénye,m

indnyájunk örök, sóvárgó reménye,

végső toron meg örök áldom

ás.

Most, hogy m

egálltál s letetted a tollad,hogy m

egpihenjél és csak más dalolhat,

bár fáradt szívvel, magyar éneket,

tudom, hogy hallod, am

int szelek szárnyán,ittm

aradt hitves, gyermek, barát – árván

Tehozzád szólva üzeni: szeret,

és hogy utánad fájó űr maradt csak,

míg em

berkönnytől keserű a harmat,

s e szikes föld, mely ringat, s eltem

et.

Nem

volt hiába százszor kezdett harcod,hiszen kiálltál sok, fájó kudarcot,s bátran szolgáltad árva nem

zeted.K

emény küzdelm

ed sikert hozott végre,m

agyar ügyeknek hűséges vitéze.B

úcsúzunk csöndben, – most Isten veled.

Köszönjük m

unkád’, s áldozat gyümölcsét,

útmutató szód, am

i több, mint em

lék, –s az Ú

rnak meg a fényes lelkedet.

Az A

ntipodiumon, 1998. augusztus végén

268

A D

RÁ

MA

ÉS

A D

AL

Udvaros B

élának

Hatalm

as, csengő-pengő pénzekérttán kap a nem

zet, amit nem

remélt:

egy széllel-bélelt pajtát, mely „nyitott”

mindenfelé és a szél bánatot

fú majd belőle, m

ákonyt, tagadást...M

egállj! A sírod m

ár tovább ne ásd,népem

-ne add fel hited’, nemzeted’.

Nélkülük élned többé nem

lehet,s a világ csalfán ism

ét eltemet.

Harm

inc hamisan csengő pénz m

it ér?N

e add el, ember, ’m

inek ára vér,ne áruld el a m

últ ígéretét,tépjék bár tested ezren szerte-szét!L

ásd, hú marad a drám

a és a dal,szárnyukon jő az örök diadal.S

zellem, a hit és acél akarat,

ha a világ most reánk is szakad,

célt ér, ha mindőnk, m

indig hű marad.

Építs a dalnak, drám

ának lakot...ürügy, hogy m

ért ne, régen elkopott.H

ajlékot adjál, ’hol, ha kell, felráznépet s egyént a N

emzeti S

zínház,m

ely’ színpadán, ha megszólal T

iborc,új M

erán, tudd, hogy egyszer meglakolsz!

Addig a jó hírt ki m

ondhatja el?K

i szól mihozzánk ősök lelkivel?

Nem

zeti Színház! M

ind’ hívunk: jövel!

Az A

ntipodiumon, 1998. szeptem

ber 7.

269

HA

EL

ME

GY

EK

Felhős az ég, egy csillag sem

ragyog...ki tudja hát, a föld m

iként forog?A

z Úr vigyáz, hogy ne találja m

egsenki soha nyom

om, ha elm

egyek.D

e itt marad a szent em

lékezet,m

ely nyugtot ad, ha egy kicsit szeret,s tán eldalol rólam

egy éneket,hogy elvigyék a szálló fellegek.

Szívem

, ne hidd, hogy láncba ver a föld...A

nyád az, ’ki sok könnyet letörölt...s ha befogad és m

agához ölelcsillagpor voltod’ nem

felejti el.B

olond szívem, dalok szerelm

ese,táltos vigyen, repüljél el vele,túl hegyeken s az Ó

perencián...és hangtalan’ dalolj és szólj, te, szám

!

Dalolj, ne félj, hogy ki se’ hallja m

eg:A

dal örök, bár tán a szív öreg.A

lélek él, s testemből dal fakad...

dalnak tekintsd a szép virágokat.D

al kopjafámon m

inden rótt betű,zengi, hogy élek s a lét gyönyörű,s ’kit szeretek, m

egsimítja a szél,

hogy tudja, lelkem ott is, m

indig él.

Ha elm

egyek, sohsem sirassatok,

erdők, hegyek, zizegd nádasok.A

testem él vén F

öldanyánk ölénés ura kél a bűvös szóra: én!A

lelkem fény s ha testté születik,

így akarja a Szeretet s a H

it.M

ondjad: hiszek – hogy sohsem volt halál...

s ha elmegyek, az Isten rám

talál.

Az A

ntipodiumon, fogvacogtató hidegben

270

SZ

ÜR

ET

UT

ÁN

Alig, hagy elm

últ a szüret,m

áris százszor-vak őrülettapossa – habzik m

ár a must –

az emberszőlőt: balga húst,

lustát és szorgost egyaránt...N

incs kegyelem, m

ert belerántm

indenkit, aki menekül

a véres ember-prés elül.

Az ég sötét és egyre hűl...

Nincs m

ár, ’ki küzdjön emberül,

a tölgy-kádból meg vér folyik,

hisz’ elárulta álmait

az ember, s ’m

it vár, nem jövő,

de fájó, hét szűk esztendő.E

z az ember Á

rmány fia,

és zúzva kell elbuknia.

Jaj, zúzva kell elbuknia,m

ert vétkezett e föld fia,s nem

tartja a kormány-rudat...

testéből meg csak por m

arad.Idő-hordókban áll a bor...E

mber, m

iért vagy oly’ botor,hagy nem

látod a végzeted’,s m

agad vagy, aki eltemet?

Magad vagy, aki eltem

et.A

te munkád e vérszüret,

mi m

égis várjuk a csodát,s a kegyelm

et, mit Isten ád.

Az A

ntipodiumon, 1998. október 10.

VIL

LO

N N

YO

MÁ

BA

N

I

Sötét és kábult barna éjjel

csókold rám álom

hímporod,

Jőjj, békítsél meg a veszéllyel

s ne ácsolj komor kínpadot.

Az élet m

úlik, elröpül már,

deres lesz lassan a hajunk,S

zemünkben gondok fénye ül – kár,

hogy alig éltünk, meghalunk.

Ifjúságunk volt csak madárdal...

„az évek múlnak, m

int a percek,V

éred kiömlő harm

atáértirgalm

azz nékünk, Jézus herceg”.

Ma m

ég vidáman borba fojtjuk

az élet gondjait s baját,holnap búsongva visszasírjuka józan élet m

ámorát.

Ma tettre vágyunk, elfeledve,

hogy minden tettünk szenvedés,

holnap kihűlt csókunk keserve,hogy m

egszűnjék, minden kevés.

A tékozló fiú is m

egtér...„az évek m

úlnak, mint a percek.

Véred kiöm

lő harmatáért

irgalmazz nékünk, Jézus herceg”.

II

Éjfélt ütött, a lám

pa lobban,fájó szívem

ma eldobottan

esett a sárba – régi nóta –kíntól keserves, m

int bitófa,m

int kereszt, amin szögre verték

azok, akik soh’sem szerették

272

az igazságot, jót, szerelmet...

s a megholtnak sírra se’ tellett.

Fekszik a sárban, ez a sorsa,

a sarat festi csak pirosra.D

e lelkem H

ozzád mégis m

egtér...„A

z órák múlnak, m

int a percek...V

éred kiömlő harm

atáértirgalm

azz nékünk, Jézus herceg”.

Sír m

ost az ég is, könnye csorran,sötét az éjjel, nincsen honnan, m

iért is jönne bíztató fény,lelkem

ben más sincs, csak vak örvény.

Fenn, a m

agasban a sok csillag,m

egannyi fájó, sötét ablak,m

ár nem világít bennük lám

pa,nem

ég, hiszen úgy is hiába.Idő szántotta hom

lokomba

az élet már rég belerótta,

hogy jót s a szépet sárba dobják,szem

étdomb várja, bárm

i tiszták,avagy talán keresztre vernék...„A

z órák múlnak, m

int a percek...V

éred kiömlő harm

atáértirgalm

azz nékünk, Jézus herceg”.

III

Megindulok...az utam

régi,m

égis botorgok a sötétben;m

ély éjtszaka s vak nappal méri

a léptem, sem

mibe m

erülten.S

ok kint okoztam, akaratlan,

bár bántani sohsem akartam

,és fáj az élet, m

ikor némán

megvallom

ezt, egy sajgó dalban.K

önnyet ontottam csak, de nem

vért...„A

z órák múlnak, m

int a percek...

273

Véred kiöm

lő harmatáért

irgalmazz nékünk, Jézus herceg!”

Végigtekintek a világon,

s látom, hogy m

inden ember szenved,

az Istenemet m

égis áldom,

mert lelket. szívet ád, s szerelm

et;m

ert erőt ád, célt, boldogságot,kezem

et fogja a sötétben,és főleg érted légyen áldott,S

zerelmem

, és hogy itt vagy vélem.

Isten markában kin is elfér...

„Az órák m

úlnak, mint a percek...

Véred kiöm

lő harmatáér’

irgalmazz nékünk, Jézus herceg!”„

Szorít a m

arkod mellkasom

ban,U

ram, sok sejtnek inni kéne...

de szomjas szívem

mégis dobban,

és lüktet benne ősök vére.K

iáltanék, hogy van még célom

...de hallgatok, m

ert szól a Lélek:

Az él vagyok, vágó acélon,

ne félj – tudod, hogy mindig élek!

Hited, szerelm

ed ma erős vért...’

„Az órák m

úlnak, mint a percek...

Véred kiöm

lő harmatáért

irgalmazz nékünk, Jézus herceg!”

Es irgalm

azott, itt az Antipodium

on, mind a m

ai napig.

Ta

rta

lom

jeg

yz

ék

AJÁ

NL

ÁS

FE

LE

SÉ

GE

MN

EK

...................................................................2

EL

SŐ

LÉ

LE

KZ

ET

...............................................................................3

A D

ÉL

IBÁ

B...........................................................................................5

CL

III- IK Z

SO

LT

ÁR

...............................................................................5M

EG

MÉ

RE

TT

ÜN

K.................................................................................6

SZ

OM

JÚS

ÁG

.........................................................................................7IG

YÁ

L V

EL

EM

......................................................................................7Í G

ÉR

ET.................................................................................................8

A D

ÉL

IBÁ

BO

S É

G A

LA

TT

......................................................................9Ú

J ÜS

TÖ

KÖ

S.......................................................................................10K

I AZ

.................................................................................................11S

ZE

NT

JOB

BO

D V

ISZ

IK-E

....................................................................12N

E A

ZT

KÉ

RD

EZ

ZÉ

TE

K.......................................................................13

EM

LÉ

KE

ZZ

NÉ

PE

M.............................................................................14

CL

IV-IK

ZS

OL

TÁ

R.............................................................................15

LE

HA

JOL

T H

OZ

ZÁ

M............................................................................16

ÚJA

BB

ŐS

ZÜ

NK

..................................................................................17É

LT

ES

SE

N IS

TE

N................................................................................18

KIÁ

LT

AN

ÁL

.......................................................................................19H

A B

ÉN

A IS

A K

ÉT

KE

ZE

M..................................................................20

LE

VÉ

L B

ÁR

ÁN

Y P

ÉT

ER

TA

MÁ

SN

AK

...................................................21E

GY

ME

GO

SZ

TO

TT

SZ

ÜL

ET

ÉS

NA

PR

A..................................................22

A Z

EN

E D

ICS

ÉR

ET

E............................................................................23

CL

V.-IK

ZS

OL

TÁ

R..............................................................................24

AM

IKO

R S

ÁR

RÁ

LE

SZ

A. H

Ó...............................................................25

KA

RÁ

CS

ON

Y É

JJEL

.............................................................................25Z

OR

DO

N H

EG

YE

K A

LJÁ

N....................................................................26

VA

N-E

RE

MÉ

NY

?................................................................................27C

SE

ND

ES

AZ

ÉJJE

L..............................................................................28E

ML

ÉK

EIM

BE

N...................................................................................29

MÁ

SO

DIK

LÉ

LE

KZ

ET

.....................................................................31

ÚJ E

SZ

TE

NDŐ

, RÉ

GI B

ÁN

AT

................................................................33C

LV

I.- IK Z

SO

LT

ÁR

............................................................................34T

UD

AT, V

AG

Y Á

LO

M..........................................................................35

ÚJ M

ÁR

CIU

S.......................................................................................36

275

MIL

YE

N A

Z É

BR

ED

ÉS?........................................................................37

SE

NK

I SO

HS

EM

AD

OT

T JO

GO

T.............................................................37E

LH

AL

LG

AT

OT

T.................................................................................39

KÖ

SZ

ÖN

TŐ

.........................................................................................40B

ÚV

ÓP

AT

AK

......................................................................................41Á

LM

OK

..............................................................................................42BŰ

NB

ÁN

AT

........................................................................................43C

LV

II-IK Z

SO

LT

ÁR

............................................................................44B

IMB

Ó F

AK

AD

ÁS

KO

R.........................................................................45

AZ

EM

MA

US

I ÚT

ON

............................................................................46B

ÓB

ISK

OL

OK

.....................................................................................47M

ÁR

OL

Y R

ÉG

MO

ND

TA

M..................................................................48

AR

AN

JUE

ZI C

ON

CE

RT

O......................................................................49

AK

ÁR

MI JŐ

, EM

LÉ

KE

ZÜ

NK

.................................................................50P

ER

EG

A D

OB

.....................................................................................52É

VS

ZA

KO

K K

ÖZ

ÖT

T...........................................................................53

HA

EL

ME

GY

EK

...................................................................................54E

GY

ÖT

VE

N É

VE

S É

VF

OR

DU

LÓ

RA

.......................................................54K

EZ

EM

KIN

YÚ

JTO

M............................................................................56

CO

NF

IRM

AT

IÓS

IMA

...........................................................................57M

ÉG

IS V

AG

YU

NK

...............................................................................58H

AZ

AÉ

RT

ÉL

.......................................................................................61H

A A

Z Ú

R A

KA

RJA

.............................................................................62P

AL

ÁN

TA

VO

LT

AM

.............................................................................63Ö

NV

AL

LO

MÁ

S H

AR

MA

DIK

SZ

EM

ÉL

YB

EN

............................................64M

OS

OL

Y............................................................................................65

MA

KO

PO

GT

AT

TÁ

L.............................................................................66M

EG

ÉR

KE

ZT

ÜN

K................................................................................67

OK

TÓ

BE

R V

AN

...................................................................................69O

KT

ÓB

ER

6. VA

N...............................................................................70

ME

GT

AL

ÁL

OM

...................................................................................70C

LV

III-IK Z

SO

LT

ÁR

...........................................................................72D

ÉL

IBÁ

B............................................................................................73

EG

Y M

AR

ÉK

HO

MO

K..........................................................................74

LE

GY

ÉL

ERŐ

S.....................................................................................75P

AP

ÍRO

N B

ÉK

E V

AN

............................................................................77A

Z É

N A

TY

ÁM

A T

E A

TY

ÁD

...............................................................78A

Z E

LSŐ

ÖT

VE

N É

V............................................................................79

ÚJ K

AR

ÁC

SO

NY

.................................................................................80K

AR

ÁC

SO

NY

I SZ

ON

ET

T......................................................................82

KA

RÁ

CS

ON

Y E

ST

E..............................................................................82

276

KA

RÁ

CS

ON

Y B

OS

NY

ÁK

OR

SZ

ÁG

BA

N..................................................83

VE

NIT

E A

DO

RE

MU

S............................................................................84N

EM

BÚ

CS

UZ

IK A

Z É

LE

T....................................................................85

VÁ

RU

NK

............................................................................................87A

VA

R S

INC

S M

ÁR

...............................................................................88

HA

RM

AD

IK L

ÉL

EK

ZE

T.................................................................89

J ÓS

LA

TO

K..........................................................................................91

DA

LO

M..............................................................................................92

TH

OT

H N

EG

YV

EN

KÉ

T K

ÖN

YV

E...........................................................93S

ZE

RE

LE

M.........................................................................................95

ÍRJ É

S T

AN

ÍTS

.....................................................................................96F

AK

AD

JON

ISM

ÉT

RO

ZM

AR

ING

...........................................................97É

PÍT

SÜ

NK

TE

MP

LO

MO

T......................................................................98

MI V

AG

Y N

EK

EM

?............................................................................100H

AJT

SD

A V

ÁL

LA

MR

A......................................................................101

AL

KO

NY

..........................................................................................102N

ÉH

A...............................................................................................102

AZ

IHL

ET..........................................................................................103

NY

ÍLN

AK

A O

RG

ON

ÁK

.....................................................................104M

ÉG

TŰ

Z A

NA

P...............................................................................105

MIK

OR

AZ

ÚR

ÍGY

SZ

ÓL

OT

T.............................................................106

A M

AG

YA

RO

K B

EJÖ

VE

TE

LE

.............................................................107H

A A

RC

A N

INC

S IS............................................................................119

A F

ÉN

Y............................................................................................120

ÉL

ET

................................................................................................121R

ET

TE

NE

T........................................................................................123C

SE

ND

ES

BÉ

LÁ

NA

K – U

TO

LJÁ

RA

.....................................................124L

ES

ZÁ

LL

AZ

ES

TE.............................................................................125

ÉL

NI A

KA

RU

NK

................................................................................127S

TA

TIS

ZT

IKA

....................................................................................128F

EH

ÉR

MA

DÁ

R.................................................................................129

SO

HA

, SO

HA

, SO

HA

!.........................................................................130T

I, ME

GV

ÁL

AS

ZT

OT

T, VA

K K

ÉP

VIS

ELŐ

K..........................................131

LE

SZ

ÁL

L A

Z É

J.................................................................................132H

AJN

AL

I NÉ

GY

KO

R..........................................................................134

AK

KO

R IS

VA

N.................................................................................135

TE

IS S

ZE

RE

SS

ED

..............................................................................136C

AR

ME

N M

ISE

RA

BIL

E......................................................................137

AK

AR

OM

..........................................................................................142H

OZ

ZÁ

D E

SD

EK

................................................................................142

277

DÖ

RÖ

MB

ÖL

ÖK

.................................................................................143K

ÖS

ZÖ

NTŐ

.......................................................................................145M

EG

FÚ

VO

M B

ÁT

RA

N.......................................................................146

AK

KO

R S

E T

UD

NÁ

K..........................................................................147

OT

TH

ON

OD

AZ

ÚR

VÁ

RO

SA

..............................................................148K

ED

VE

S, ÖR

EG

BA

RÁ

TO

M................................................................149

KA

RÁ

CS

ON

Y, H

OZ

D E

L M

EG

INT

A C

SO

DÁ

T.......................................152

KA

RÁ

CS

ON

YV

ÁR

ÓB

AN

....................................................................153Á

LD

ÁS

ÉR

TE

D..................................................................................154

AM

ÍG...............................................................................................155

AZ

ÚR

KÖ

ZE

L...................................................................................156Á

LM

OM

BA

N N

EM

FÁ

J.......................................................................156V

ITÁ

M C

HL

OÉ

VA

L...........................................................................157

NE

GY

ED

IK L

ÉL

EK

ZE

T.................................................................159

EL

MÚ

LT

AZ

ÉV

.................................................................................161A

NY

ÁR

I ZÁ

PO

R...............................................................................162

I MM

AN

UE

L.......................................................................................163N

YO

MU

NK

EL

TŰ

NIK

.........................................................................163M

IÉR

T IS

VA

N...................................................................................165

A H

AZ

ÁM

KÉ

PE

................................................................................166H

AJN

AL

...........................................................................................168B

AR

ÁT

SÁ

G.......................................................................................169

A F

ÖL

D............................................................................................170

CS

EN

D V

OL

T....................................................................................171

VIS

SZ

AH

ÍVN

ÁM

................................................................................172A

DD

IG..............................................................................................173

VÁ

LA

SS

Z!........................................................................................174E

ML

ÉK

EK

ÉS

ÁL

MO

K........................................................................175

MÉ

RT

FE

SZ

ÍTE

TT

ÜK

ME

G?................................................................176

FE

NN

A H

EG

YE

KE

N...........................................................................178

VÁ

RJÁ

K...........................................................................................179

HA

MO

SO

LY

OG

SZ.............................................................................180

NA

GY

PÉ

NT

EK

..................................................................................180Ő

RZ

I A V

ET

ÉS

T.................................................................................182K

ÖS

ZÖ

NJÜ

K.....................................................................................182

ÁP

RIL

IS 11

.......................................................................................183K

IÁL

TA

NÉ

K.....................................................................................184

SZ

ÍVE

D D

OB

OG

ÁS

A..........................................................................185

TÖ

RV

ÉN

Y É

S D

AL

.............................................................................185L

ET

ÖR

LI A

Z IS

TE

N............................................................................186

278

KA

RJA

RIN

GA

TT

A A

JÖVŐ

T...............................................................187F

AT

IMA

............................................................................................188N

ÉZ

ZE

D A

MÉ

LY

KÉ

K, B

ÁR

SO

NY

OS

EG

ET

..........................................191C

SA

K H

AL

LG

AT

OM

..........................................................................192S

IRA

TO

K M

ÚL

TA

T, HO

LN

AP

OT

.........................................................193P

OR

ÉS

HY

DR

OG

ÉN

...........................................................................194T

RIA

NO

N 77 É

VE

VO

LT

....................................................................195A

NE

GY

ED

IK L

ÉL

EK

ZE

T...................................................................197

A D

OB

PE

RE

G M

ÁR

...........................................................................198L

ÁT

OM

ÁS

........................................................................................199Ú

J ÉG

AL

AT

T....................................................................................200

TÖ

LT

SD

BÉ

RE

MÉ

NY

SÉ

GG

EL

............................................................201T

UD

OM

............................................................................................202V

ÁR

OM

, HO

GY

SZ

ÓL

AS

Z..................................................................203

PIH

EN

J ME

G, K

ÖL

TŐ

.........................................................................204S

ZE

GFŰ

, ME

LY

MIN

DIG

VIR

ÍT...........................................................205

AZ

ÚR

LE

NÉ

Z...................................................................................206

VA

LA

KI............................................................................................207

MÉ

RT

BÁ

NT

A K

ÉT

SÉ

G?

...................................................................208T

ER

ÉZ

A NŐ

VÉ

R................................................................................209

TÜ

ND

ÉR

ME

SÉ

K................................................................................210

A T

EN

GE

RP

AR

TO

N...........................................................................210

VIL

ÁG

, VÁ

DO

LL

AK

!.........................................................................212Ú

J ERŐ

T K

ÉR

TE

M.............................................................................213

LE

SZ

ÁL

LT

A K

ÖD

.............................................................................214É

RZ

EM

A S

ZIT

ÁL

Ó K

ÖD

ÖT

................................................................215K

EG

YE

LM

ES

IST

EN

, EL

NE

HA

GY

J!...................................................216S

ZÓ

LT

AM

, ÍRT

AM

ÉS

IMÁ

DK

OZ

TA

M.................................................217

A F

ÉN

YS

UG

ÁR

BA

N Á

LL

OK

...............................................................218E

FÖ

LD

SZ

EN

T N

ÉK

ÜN

K....................................................................219

PÁ

RB

ES

ZÉ

D A

JÖV

EN

DŐ

RŐ

L.............................................................221

CS

EN

DB

EN

ÁL

MO

DO

M.....................................................................223

A S

ZÉ

LR

E B

ÍZT

AM

............................................................................223A

SZ

ER

ET

ET

ME

GS

ZÜ

LE

TE

TT

...........................................................224IG

AZ

SÁ

G, JÓ

SÁ

G, K

EG

YE

LE

M..........................................................225

MIN

DE

N A

FÉ

NY

RE

VÁ

R...................................................................227

MÁ

MO

R H

EL

YE

TT

............................................................................228Á

LM

OM

A C

SÖ

ND

.............................................................................229B

ÁL

INT

NA

PO

N................................................................................230

ME

GS

ZÜ

LE

TE

TT

...............................................................................230E

GY

VÉ

RT

EL

EN

MÁ

RC

IUS

EM

LÉ

KÉ

RE

...............................................231

279

AZ

T M

ON

DJÁ

K, D

ÖN

TH

ET

SZ.............................................................233

TA

RT

SD

ÉB

RE

N H

ITÜ

NK

ET

TO

VÁ

BB

..................................................234IM

ÍGY

EN

SZ

ÓL

OT

T Z

AR

AT

HU

ST

RA

:..................................................235K

EG

YE

TL

EN

ÜL.................................................................................236

VA

LA

MI V

ÁR

....................................................................................237M

ÉG

IS K

ÉK

AZ

ÉG

............................................................................238N

ÉZ

Z F

EL

VE

LE

M A

CS

ILL

AG

OK

RA

...................................................239N

YÍL

J ME

G, S

ÍRO

M...........................................................................240

NY

ÁR

UT

Ó V

OL

T...............................................................................241

NE

M V

ÁR

T R

ÁM

SE

NK

I.....................................................................242A

Z ID

Ő K

ÖZ

EL

..................................................................................243T

AG

AD

OM

........................................................................................244A

GG

ÓD

Ó S

ZÍV

VE

L............................................................................246

NE

SÍR

J.............................................................................................247H

A É

J ÖL

ÉB

EN

AL

HA

TO

M.................................................................248

ME

SS

ZE

SO

DO

RT

A S

ZÉ

L...................................................................249K

ÖZ

ÖS

ÉD

ES

AN

YÁ

NK

......................................................................250K

I ÉR

TE

NÉ

AZ

IST

EN

ÚT

JAIT?

...........................................................251K

ÉT

SÉ

GB

EE

SE

TT, B

AL

GA

AK

AR

ÁS

SA

L.............................................252

ITT

ÁL

LO

K........................................................................................253

KE

GY

EL

EM

ÉS

IGA

ZS

ÁG

...................................................................253N

ÉZ

Z R

ÁN

K, U

RA

M..........................................................................254

A R

ÉG

I HŐ

SÖ

KÉ

RT

...........................................................................256A

GY

ER

TY

A L

ÁN

GJA

LO

BB

AN

..........................................................257V

ÁR

JUK

, HO

GY

EL

JÖN

......................................................................257M

ER

ED

ITH

.......................................................................................259A

TÁ

RG

YA

K IS

BE

SZ

ÉL

NE

K..............................................................259

HO

L V

AG

Y K

IRÁ

LY

UN

K, IS

TV

ÁN

?....................................................261

A K

ÖR

VÉ

GR

E B

EZ

ÁR

UL

...................................................................262C

SIT

TÉ

NY

.........................................................................................263V

ÁL

AS

Z E

GY

KÍN

AI V

ER

SR

E.............................................................263

BÉ

KÉ

SI IS

TV

ÁN

NA

K.........................................................................264

WA

SS

AL

BE

RT

TE

ME

TÉ

SÉ

RE

............................................................265G

YÁ

SZ

BE

SZ

ÉD

.................................................................................267A

DR

ÁM

A É

S A

DA

L..........................................................................268

HA

EL

ME

GY

EK

.................................................................................269S

ZÜ

RE

T U

TÁ

N..................................................................................270

VIL

LO

N N

YO

MÁ

BA

N.........................................................................271

TA

RT

AL

OM

JEG

YZ

ÉK

..................................................................274

BÖ

NG

ÉS

ZŐ

......................................................................................280

280

Bö

ng

és

ző

A délibáb

......................................................................................5A

délibábos ég alatt......................................................................9A

dob pereg már.......................................................................198

A drám

a és a dal.......................................................................268A

fény.......................................................................................120

A fénysugárban állok

................................................................218A

Föld

.......................................................................................170A

gyertya lángja lobban............................................................257A

hazám képe

...........................................................................166A

kör végre bezárul..................................................................262A

magyarok bejövetele.............................................................107

A negyedik lélekzet..................................................................197

A nyári zápor............................................................................162

A régi hősökért.........................................................................256

A szélre bíztam

.........................................................................223A

szeretet megszületett.............................................................224

A tárgyak is beszélnek

..............................................................259A

tengerparton..........................................................................210

A zene dicsérete..........................................................................23

Addig

........................................................................................173A

ggódó szívvel.........................................................................246A

jánlás feleségemnek

...................................................................2A

kármi jő, em

lékezünk...............................................................50A

karom.....................................................................................142

Akkor is van

.............................................................................135A

kkor se tudnák........................................................................147

Áldás érted

................................................................................154A

lkony......................................................................................102

Álm

ok.........................................................................................42

Álm

om a csönd

.........................................................................229Á

lmom

ban nem fáj...................................................................156

Am

íg.........................................................................................155

Am

ikor sárrá lesz a. hó...............................................................25

Április 11

..................................................................................183A

ranjuezi concerto......................................................................49

281

Avar sincs m

ár.............................................................................88A

z első ötven év..........................................................................79

Az em

mausi úton.........................................................................46

Az én A

tyám a te A

tyád..............................................................78

Az idő közel..............................................................................243

Az ihlet......................................................................................103

Az Ú

r közel...............................................................................156A

z Úr lenéz

...............................................................................206A

zt mondják, dönthetsz.............................................................233

Bálint napon

..............................................................................230B

arátság.....................................................................................169

Békési Istvánnak

.......................................................................264B

imbó fakadáskor.......................................................................45

Bóbiskolok

..................................................................................47Bűnbánat.....................................................................................43

Búvópatak

...................................................................................41C

armen m

iserabile....................................................................137

CL

III-ik zsoltár..............................................................................5C

LIV

-ik zsoltár...........................................................................15C

LV

.-ik zsoltár............................................................................24C

LV

I.-ik zsoltár..........................................................................34C

LV

III-ik zsoltár.........................................................................72C

LV

II-ik zsoltár..........................................................................44C

onfirmatiós im

a.........................................................................57C

sak hallgatom..........................................................................192

Csend volt..................................................................................171

Csendben álm

odom...................................................................223

Csendes az éjjel...........................................................................28

Csendes B

élának – utoljára.......................................................124

Csittény

.....................................................................................263D

alom..........................................................................................92

Délibáb

........................................................................................73D

örömbölök

..............................................................................143E

föld szent nékünk...................................................................219E

gy marék hom

ok.......................................................................74

Egy m

egosztott születésnapra.....................................................22

Egy ötven éves évfordulóra.........................................................54

Egy vértelen m

árcius emlékére

.................................................231

282

Élet121

Elhallgatott.................................................................................39

Elm

últ az év..............................................................................161

Élni akarunk..............................................................................127

Első lélekzet..................................................................................3

Éltessen Isten

..............................................................................18E

mlékeim

ben..............................................................................29

Em

lékek és álmok.....................................................................175

Em

lékezz népem.........................................................................14

Építsünk tem

plomot....................................................................98

Érzem

a szitáló ködöt...............................................................215É

vszakok között..........................................................................53F

akadjon ismét rozm

aring..........................................................97

Fatim

a.......................................................................................188

Fehér m

adár..............................................................................129F

enn a hegyeken.......................................................................178

Gyászbeszéd

.............................................................................267H

a arca nincs is.........................................................................119H

a az Úr akarja

...........................................................................62H

a béna is a két kezem...............................................................20

Ha éj ölében alhatom

................................................................248H

a elmegyek

.............................................................................269H

a elmegyek

...............................................................................54H

a mosolyogsz

.........................................................................180H

ajnal.......................................................................................168H

ajnali négykor........................................................................134H

ajtsd a vállamra

......................................................................101H

armadik lélekzet.......................................................................89

Hazaértél.....................................................................................61

Hol vagy királyunk, István?......................................................261

Hozzád esdek

............................................................................142Igazság, jóság, K

egyelem.........................................................225

Ígéret.............................................................................................8Igyál velem

...................................................................................7Im

ígyen szólott Zarathustra:.....................................................235

Imm

anuel..................................................................................163Írj és taníts

..................................................................................96Itt állok......................................................................................253

283

Jóslatok........................................................................................91K

arácsony Bosnyákországban.....................................................83

Karácsony éjjel............................................................................25

Karácsony este

............................................................................82K

arácsony, hozd el megint a csodát..........................................152

Karácsonyi szonett......................................................................82

Karácsonyváróban

.....................................................................153K

arja ringatta a jövőt.................................................................187K

edves, öreg barátom................................................................149

Kegyelem

és Igazság.................................................................253

Kegyelm

es Isten, el ne hagyj!...................................................216K

egyetlenül...............................................................................236K

étségbeesett, balga akarással..................................................252K

ezem kinyújtom

........................................................................56K

i az............................................................................................11

Ki értené az Isten útjait?............................................................251

Kiáltanál......................................................................................19

Kiáltanék

...................................................................................184K

öszönjük.................................................................................182

Köszöntő

...................................................................................145K

öszöntő.....................................................................................40

Közös É

desanyánk....................................................................250

Látom

ás.....................................................................................199L

egyél erős..................................................................................75L

ehajolt hozzám..........................................................................16

Leszáll az éj...............................................................................132

Leszáll az este

...........................................................................125L

eszállt a köd............................................................................214

Letörli az Isten...........................................................................186

Levél B

árány Péter T

amásnak.....................................................21

Ma kopogtattál............................................................................66

Mám

or helyett...........................................................................228M

ár oly rég mondtam

..................................................................48M

ásodik lélekzet.........................................................................31M

ég tűz a nap............................................................................105

Megérkeztünk..............................................................................67

Megfúvom

bátran......................................................................146

Mégis kék az ég.........................................................................238

284

Mégis vagyunk

...........................................................................58M

egmérettünk...............................................................................6

Megszületett..............................................................................230

Megtalálom

.................................................................................70M

eredith...................................................................................259

Mért bánt a kétség?...................................................................208

Mért feszítettük m

eg?...............................................................176

Messze sodort a szél.................................................................249

Mi vagy nekem

?.......................................................................100

Miért is van

...............................................................................165M

ikor az Úr így szólott.............................................................106

Milyen az ébredés?

.....................................................................37M

inden a fényre vár..................................................................227M

osoly........................................................................................65

Nagypéntek

...............................................................................180N

e azt kérdezzétek......................................................................13

Ne sírj.......................................................................................247

Negyedik lélekzet.....................................................................159

Néha..........................................................................................102

Nem

búcsuzik az élet..................................................................85N

em várt rám

senki...................................................................242N

ézz fel velem a csillagokra.....................................................239

Nézz ránk, U

ram.......................................................................254

Nézzed a m

élykék, bársonyos eget...........................................191N

yárutó volt..............................................................................241N

yílj meg, sírom

.......................................................................240N

yílnak a orgonák....................................................................104

Nyom

unk eltűnik......................................................................163

Október 6. van

............................................................................70O

któber van................................................................................69

Önvallom

ás harmadik szem

élyben.............................................64

Őrzi a vetést..............................................................................182

Otthonod az Ú

r városa..............................................................148P

alánta voltam............................................................................63

Papíron béke van

........................................................................77P

árbeszéd a jövendőről.............................................................221P

ereg a dob.................................................................................52

Pihenj m

eg, költő......................................................................204

285

Por és hydrogén

.........................................................................194R

ettenet.....................................................................................123S

enki sohsem adott jogot............................................................37

Siratok m

últat, holnapot............................................................193S

oha, soha, soha!.......................................................................130S

tatisztika..................................................................................128

Szegfű, m

ely mindig virít..........................................................205

Szent jobbod viszik-e

..................................................................12S

zerelem......................................................................................95

Szíved dobogása........................................................................185

Szóltam

, írtam és im

ádkoztam..................................................217

Szom

júság.....................................................................................7

Szüret után.................................................................................270

Tagadom

....................................................................................244T

artsd ébren hitünket tovább.....................................................234

Te is szeressed

...........................................................................136T

eréza nővér..............................................................................209T

hoth negyvenkét könyve...........................................................93

Ti, m

egválasztott, vak képviselők.............................................131

Töltsd bé rem

énységgel.............................................................201T

örvény és dal...........................................................................185T

rianon 77 éve volt...................................................................195T

udat, vagy álom.........................................................................35

Tudom

.......................................................................................202T

ündérmesék

.............................................................................210Ú

j ég alatt..................................................................................200Ú

j erőt kértem...........................................................................213

Új esztendő, régi bánat................................................................33

Új K

arácsony...............................................................................80Ú

j március...................................................................................36

Új üstökös....................................................................................10

Újabb őszünk...............................................................................17

Valaki........................................................................................207

Valam

i vár.................................................................................237V

álassz!.....................................................................................174V

álasz egy kínai versre.............................................................263

Van-e rem

ény?............................................................................27

Várják

........................................................................................179

286

Várjuk, hogy eljön

....................................................................257V

árom, hogy szólasz.................................................................203

Várunk

........................................................................................87V

enite adoremus.........................................................................84

Világ, vádollak!........................................................................212

Villon nyom

ában......................................................................271

Visszahívnám

............................................................................172V

itám C

hloéval.........................................................................157W

ass Albert tem

etésére............................................................265

Zordon hegyek alján

...................................................................26